Nézzük végre a jó oldalát!

Posted by

Fábián András

>Mindmáig megpróbáltam kimaradni -inkább kevesebb, mint több sikerrel- ebből a „ki vesztette el a választást” minden négy évenként megrendezésre kerülő nagyoperettből. Azért egy-egy krisztustövist odahelyeztem a kudarcos miniszterelnök-jelölt lába elejbe, annak biztos tudatában, hogy úgysem olvassa, úgysem fog fájni neki, ha bele találna lépni. A krisztustövis, gondoltam, stílusos így húsvét táján, ráadásul egy hitére méltán büszke, mert azt folyvást megvalló hívő számára. Itt én most el is engedném ezt a gondolat fűzért, mert nem ez a lényege annak, amiről nem akarok beszélni.

Lassan két hete, hogy az ellenzék nem nyerte meg ismét a választásokat. Ráadásul – mondják – sokkal nagyobb vereséget szenvedett, mint eddig bármikor. Miközben közel 3 millió ember nem érzett indíttatást a véleménynyilvánításra, a Fideszre 3 millióan az ellenzékre 2 millióan szavaztak (!). Futottak még a neonácik 332 ezer szavazattal. Ezeket intézzük el gyorsan, mert biztosan van ennyi rasszista, melldöngető magyarkodásra mindig kapható, agymosott idióta az országban, szétszórva. Ahhoz viszont, hogy ezek elegen legyenek a Parlamentbe való bejutáshoz, ráadásul egy olyan programmal, hogy elég volt a koronavírusból, biztosan szükség volt az uralkodó személyes támogatására is. Megkapták, mert szüksége van a nyomorultnak egy biztos pontra, amelyre rámutathat. „Én náci?! Ők a nácik!”. És akkor ezzel a vita le is van zárva. Toroczkai (Tóth) úr, az 1956-os vérbíró, Tutsek Gusztáv Vazul dédunokája, ugyan saját sikerének tudja be a magas polcot, ahová emeltetett, de hát tudjuk, amit tudunk. Magamban azért eljátszadoztam a gondolattal, hogy Wittner Mária, a Fidesz 1956-os kirakatbábuja, vajon lepacsizott volna-e a dédunokával, akinek a dédpapája őt halálra ítélte anno?! No mindegy. Ennyit ezekről az ugyanazokról.

Viszont az azért eléggé elgondolkodtat, hogy mi inspirálja azokat, akik szerint ezt az ellenzéket most már aztán tényleg el kell zavarni. Ez az ellenzék nem ellenzék! Ez az ellenzék csak legalizálja a szégyenteljes eredményeket, amikor beül a Parlamentbe! Gyurcsánnyal nem lehet! Dobrevvel sem lehet! Én ezekre többet soha, szar az egész… és még hosszan sorolhatnánk. Ráadásul ez a sárdobálás nem most kezdődött. Kénytelen vagyok név szerint is megemlíteni, de alighogy Márki-Zay megválasztódott, rögtön belecsapott a lecsóba. Gyurcsánnyal nem, Dobrevvel pláne, meg a DK, meg le kell váltani az ellenzéket. Mi, szegények, beleértve magunkat is a leváltandó ellenzékbe, meg csak néztünk, mint Matyi a mákban, hogy mi, balga belgák, akkor most hova álljunk?! Ugyanis az általunk (?) megválasztott jelölt éppen most akar minket leváltani. No mindegy, gondoltam, magamban, ez is lehet egy taktika. Őrizzük meg az egységünket vele, vagy ellene. Viszont ez a boldogtalan még most, két hét múltán sem hagyja abba. Küldetéstudata van szegénynek. Az ezerfejű meg vért kiált, mert szükség van valami bűnbakra. Ezzel pedig tovább fokozza a vereség ízét és növeli a „győztes” örömét és élvezetét.

Hogy mással sikerülhetett volna-e megnyerni ezt a fordulót, azt ugyancsak senki sem tudhatja. Minden esetre páran nem éreztük volna úgy, hogy a kibukott, csalódott Fidesz-árvák megnyerése helyett talán fontosabb lett volna megtartani és egyben tartani a biztos ellenzéki szavazótábort. A kemény és határozott egység vonzó és bátorító az ingadozók számára. Szintén menő most az a szöveg, hogy persze, mert a Jobbiktól lepattant sok százezer szavazó. És ha igen? Kár értük? Őértük nem kár. Viszont akik a Jobbiknak ezen lepattant rasszista, antiszemita, homofób stb. harcosai miatt nem akartak szavazni az Egységben Magyarországért pártszövetségre, azok nem jöttek és nem szavaztak. Nem mondták, hogy ja, ha ez már nem az a Jobbik, akkor azért az más. Meg aztán miféle „ellenzéki egység” az, ami ahány ember, annyifelé húz?! Ma kuncognak, és mutogatnak, hogy na, ugye, mi lett a híres, nagy ellenzékből?! Na?! Ugye?!

Utólag persze mindenki tudja a tutit. Az a rossz hírem is van, hogy hiába minden afféle szándék, hogy megmagyarázzák ezt a vesztett választást, ez a választás el lett vesztve és kész. Ennyi. Ráadásul azokat, akik ezt elvesztették, cseppet sem érdekli, hogy éppen kinek milyen ok jut most az eszébe. Megvannak nekik a saját szempontjaik, nem érdeklik őket a Kávéházi Konrádok a biztos csatanyerést biztosító utólagos haditanácsai. Majd ők tudják.

De hát hogyan fogják ezek tudni a mi bölcsességünk nélkül, hogy mit kell majd legközelebb tenni és kivel, ha most nem vonják le a bölcselmeinkből a tanulságokat?!- teszi fel a tévedhetetlen választási stratéga a kérdést, miközben összevonja szemöldökét és homlokát ráncolja.

Van egy rossz hírem. Nem a mostani kávéházi megmondóemberek és felkent bölcs elemzők fogják azt eldönteni, hogy mi lesz négy év múlva. Különösen, miután embert nem hallottam még, aki ne azzal kezdte volna, hogy: „Na persze! Ilyen választási feltételek mellett senki nem győzhette volna le a Fideszt.” Ez legfeljebb arra jó, hogy kiáramoljon ezeken a felkent a szelepeken a felhalmozódott gőz és néhányan busás honort kapjanak a megszólalásaikért. Nem vagyok opportunista, de látó sem vagyok. Viszont ők sem látók és abban sem hiszek, hogy ha most fantáziadúsan és egyéni látásmóddal kielemezzük, hogy mit rontottunk el és hol, akkor majd legközelebb ott és akkor nem hibázunk. Négy év múlva. Ha még élünk…

Vannak aztán kajánok, akik azon örvendeznek, hogy Orbán megkapta magának, amit megfőzött az ellenzéknek. Belekormányozta a totális csődbe az országot és most neki is kellene kimásznia belőle. Ujj Péter már meg is nyugtatott bennünket, hogy Orbánnak van tapasztalata a válságkezelésben. Remek, akkor legalább ettől nem kell tartanunk. Valahogy azonban én mégsem vagyok egészen nyugodt. Pontosabban ez az, ami mégis némi reménnyel tölt el a jövőt illetően. Annak idején a chilei asszonyok lábosokkal, fazekakkal és fedőkkel csattogtatva űzték el a Pinochet-rezsimet na húj a hatalomból.

Ez a rendszer most úgy működik, mint a megbuherált rulettasztal. Látszólag szabadon gurul a golyó, de egy alkalmas pillanatban működésbe lép egy titkos szerkezet és pontosan az a szám fog kijönni, ami a banknak kedvez. Próbálkozni persze lehet, de tuti veszíteni fogsz. Momentán az csak a látszat, hogy a nép dönt. És hogy mi ennek a jó oldala? Hát az, hogy most már talán tudjuk, hogy mi van és egyszer ezt az egész hóbelevancot kivágjuk a kaszinó ablakán a szemétre. Ha stílszerű akarok lenni, ideje lenne végre előre nézni és nem hátra.

Utóirat: Azt vajon tudja-e úgy nagyhirtelen valaki, hogy miféle disznóságokról határozott az ügyvivő kormány mostanában? Érdekel-e egyáltalán valakit?