Nagypéntek, keresztre feszítés

Posted by
Perintfalvi Rita
>NAGYPÉNTEK: MAGYARORSZÁG KERESZTRE FESZÍTETT NÉPE, BÁTORSÁG!
Nem ma, hanem április 3-én feszítették keresztre Magyarországot. A csőcselék újra torka szakadtából kiabált, hogy Barabást akarja. Akiről pedig tudták, hogy rabló, gyilkos és elítélt bűnöző. De nekik mégis ő kellett, s nem kellett a változás, a tisztulás lehetősége és a szabadság.
A népet felhergelték, elvették az eszét, akár csak azon a napon, amikor a Mester állt ott Pilátus előtt, aki pedig meg akart neki kegyelmezni. De a döntést a népre bízta, nem számolt azzal, hogy a lincselő indulatkeltés olyan erőtér, ami még egy Istent is képes halálra adni. Pedig Pilátus érezte azt a tisztaságot, ami a Mester lényéből sugárzott, azt, hogy soha nem fog megalkudni, nem kollaborál semmilyen bűnös hatalommal, sem vallásival, sem világival. És hogy soha nem fog letérni a szeretet radikális útjáról, bármilyen árat is kelljen fizetnie érte. Mert az igazi szeretet soha nem méricskéli azt, hogy mi lesz annak az ára, ha a kitaszított, megvetett, arctalanná tett embertársai mellé áll, hogy végre érezzék: nincsenek egyedül.
A tömeg, a 2/3-os többség április 3-án – ami a magyar nemzet gyásznapja lesz majd egyszer – kimondta a halálos ítéletet Magyarországra.
S ráadásul úgy, hogy legtöbbjüknek fogalma sincsen arról, hogy mit cselekedett. Ahogy annak idején sem tudta a Pilátus palotája előtt összecsődült utcai csőcselék, hogy ki az, akit tobzódó őrjöngésükben elveszejtettek. A félelem, a harag és a düh uralt el mindent most is, akár csak azon a nagypénteken.
A nép Jézus ellen való hergelésében óriási szerepe volt a főpapoknak, akik mindenáron meg akartak szabadulni a különös vándorprédikátortól, hiszen a tanítása, a szavai vonzóbbak voltak az övükénél. Gyógyító-erőt adó cselekedetei abból a meggyőződésből fakadtak, hogy az Isten szeretet és semmi más. El akarták pusztítani őt, hiszen a puszta létezése, ahogy virágvasárnap szamárháton bevonult Jeruzsálembe, majd kiűzte a galambárusokat és a pénzváltókat az Isten házából, a főpapok hatalmát és üzletét fenyegette. Azokét, akik bizniszt csináltak a vallásból.
Akárcsak most. A nemzet elárulói közé tartoznak 2022-ben azok a főpapok, akik lelkesen kampányoltak a végtelenül korrupt, hazug diktatúra mellett. Vagy azok is, akik talán nem álltak be a gyűlöletpropaganda direkt szekértolói közé, de nem is tartottak ellen. Hallgattak. Holott ilyen sorsfordító pillanatokban cinkos az, aki néma!
És a lincselő tömeg keresztre feszítette a szabadságot és vele együtt a jövőt.
Hiszen láttuk, a gyűlöletgépezet jól működik. Az agymosó, népbutító propaganda a legjobb fegyver a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Így hát a módszert folytatni fogják, sőt egyre durvább és erőszakosabb módon. Különösen majd akkor, amikor tényleg jönnek a valós problémák, a gazdasági összeomlás, az ország nemzetközi elszigetelődése, az EU-s bűntető szankciók. Majd akkor is kell egy bűnbak. És ismét egy újabb és újabb. Hogy a nép dühe ne rájuk irányuljon, hiszen akkor elveszíthetik a hatalmat, aminek megszállottjai.
Bűnbak lesz a tanár, aki ki meri mondani, hogy képtelenség ilyen körülmények között tanítani és embert nevelni a hazának. Bűnbak lesz az orvos, aki elmondja, hogy a magyar kórházak inkább hasonlítanak egy síntértelephez, mint egy olyan intézményhez, ahol betegeket lehet gyógyítani. Bűnbak lesz a vállalkozó, aki nem hajlandó nekik eladni a cégét, amit egész élete munkájával felépített. Bűnbak lesz az értelmiségi, a művész, az író, a színész, akik még mindig kritikusan mernek beszélni és érezni és az érzéseiket másoknak is őszintén megmutatni. Bűnbak lesz az ellenzéki média és a véleményformálók, hiszen ők képesek lehetnek felébreszteni az embereket a diktatúra hipnózisából. Bűnbak lesz az ember, aki Budapesten él, ahol még mindig lobog a szabadság zászlaja. Bűnbak lesz a fiatal, akinek álmait nem voltak képesek elvenni még a hatalomvágyók.
És a tömeget majd újra azok ellen hergelik, akik soha nem fogják feladni a harcot a szabadságért. Azok ellen, akik tudják, hogy szabadság nélkül az emberi élet a lényegét veszíti el. A Mester meghalt nagypénteken, de az utolsó lehetéig hűséges maradt önmagához és mindahhoz, amiben hitt. Soha nem tudták megfélemlíteni és nem tudták letéríteni az útjáról egyetlen pillanatra sem. Az életét el tudták venni tőle, de a SZABADSÁGÁT nem!

Most olyan idők jönnek, hogy csak a radikális ellenállás lehet az egyedüli út, ami képes megőrizni emberi mivoltunkat. Ellen kell állnunk a gonosznak, ami egy elnyomó diktatúra formájában vesz körül bennünket. A sötétség órája elérkezett. De annak, aki nem alkuszik meg a gonosszal lesz Feltámadás!

Címkép: Munkácsy