Posted by Lana meséi
>A Jóisten fogadóórát tart. Hosszú a sor, mindenki szeretne a színe elé kerülni, tanácsot kérni. Uralkodók, hercegek, vitézek, mind szépen várnak a sorukra. Csak egy kis köpcös focista furakodik, tolakszik mind előbbre. Könyököl, rúg, vállaskodik, addig-addig, míg az Úr színe elé nem ér.
A Jóisten felhúzza a szemöldökét. Mi volt olyan sürgős fiam?
Meccsem van Atyám.
Na akkor mondd, miért jöttél. A sport az nem várhat.
Áldásodat kérném a jócselekedeteimre.
Az Úr belenéz a nagy könyvbe és elgondolkodik.
Nem látok én itt olyat, fiam.
Pedig én jó keresztény vagyok, nézze csak tovább, hátha másik oldalon talál valamit.
Keresztény? Tudod te egyáltalán mi az?
Hogyne, szeresd felebarátodat, én eszerint élek. Szeretem a papokat, a barátaimat, ahogy tudok segítek is rajtuk.
Nos, akkor lássuk. Vétettél-e az ellen a parancsolatom ellen, hogy ne tény felebarátod ellen hamis tanúságot? Ne is válaszolj fiam, csak gondolj arra, hogy ki volt az utóbbi hetekben nálad a Soros, akibe belerúgtál? Segítek, három betű.
Focista vagyok… a rúgás az megy.
De ez nem ment fel. Na aztán édes fiam, betartottad-e a hetedik parancsolatot?
Az miről is szól Atyám?
Ne lopj!
Ezt aztán énrám nem lehet mondani, olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Még ha a hatodikat vetné a szememre jóuram…
Na én másként tudom, így az Úr.
De még mindig nem tudom, hogy mered egyáltalán az áldásomat kérni? Ahogy nézem az országodat, sok a szegény, boldogtalan, beteg ember. Nem sokat tettél te értük.
De uram, focista vagyok, nincs nekem ráhatásom a nagyok dolgaira.
Na édes fiam, ha ez így is marad és tényleg csak a focival akarsz foglalkozni a jövőben, akkor megáldalak. S most menj Isten hírével.
A focista elsiet, morog. Szemtelen vénember, miket beszél, méghogy ő az örökkévaló, mit képzel ez magáról.
Az ajtóban barna ruhás szerzetesek állják az útját, alamizsnát várva.
Térdre csuhások, ordít egy nagyot és ballal rúg egy hatalmas kapufát.