Egy nagyon keleti pályaudvar

Posted by
Szele Tamás
>Keleti pályaudvar, nemzetközi jegypénztár.
Sorszámot vált az ember, leül, vár szépen, polgári türelemmel. A pénztárban padok, arra a célra, hogy az utazni kívánók azokon várjanak polgári türelemmel.
A kint folyosón azért áll vagy harminc ember, bent vagyunk tán nyolcan is. Csermelyléptű az idő, de csordogál.
Üldögélünk az erre a célra odahelyezett padokon.
Egyszer csak jön egy bácsi, nyaka elmaradt évtizedek testépítő gyakorlatában, olyan velem egy idős lehet, MÁV biztonsági őr. Erőnlét szempontjából ha elkezdene kergetni a Baross tér körül, száz méter után én kergetném őt, mert én körbeérnék, míg ő liheg…
– Kifele innen, azonnal, mars ki, takarodás!
– Miért?
– Kifelé!
Jó, akkor kifelé. Ott már bennem is több a jó vitézi resolutio.
– Uram, megmondaná, miért kellett kimennünk, bombariadó van?
– Közöd?
Elő a sajtóigazolvánnyal és a sorszámmal.
– Uram, még egyszer kérdem: erre most mi szükség volt?
Közeg közben erősítést kap, olyan tizenhét év körüli srác habog helyette:
– Erre a mostani körülmények miatt volt szükség.
– Kérem, jellemezze, miben térnek el ezek a mostani körülmények a megszokottaktól?
– Ez, ugye, egy pénztár.
– Állítását megerősíthetem.
– Itt jegyet kell venni, nem üldögélni.
– Ez esetben miféle célból helyeztek el a területén padokat? Nagy hiba volt, barátom, annyit mondhatok.
– Csak annyit tudok mondani, hogy ez egy pénztár.
– Én sem hittem a British Museum könyvtárának. Van maguknak erre valami utasítása?
Srác már majdnem sír.
– De ez egy pénztár… (Közben reménytelenül próbál tolmácsolni a történelem legrosszabb angolságával oroszból).
És rájöttem, miért volt fontos a kitakarodás.
Az idősebb őr teljes mellszélességgel elállta a bejáratot, és hangosan kikiabálja a sorszámokat. Mert ő fontos ember. Így fontos.
Magyarul kiabálja – a jelenlévők húsz százaléka sem érti, a srác nem segít angolul, nincs rá utasítása. Európa, Ázsia, Afrika és a Közel-Kelet jelentős része egy emberként próbálja megérteni a finnugor számneveket.
Miért?
Hogy Pocakos Józsi bácsinak jó napja legyen.
Mert megteheti.
Na, ezért tartunk itt, ahol tartunk.
Mert megengedjük.