Még mindig. Még meddig?

Posted by

Fábián András

>Április 3-án győzött a Fidesz (ezzel most nem foglalkoznék). Április 4-én (ez lett volna hazánk felszabadulásának ünnepe!) elstartolt a dumapárbaj. Ki a felelős a veszett fejsze nyeléért? Ne várja tőlem a nyájas olvasó, hogy majd én most megmondom a tutit. Ez se más, csupán egy vélemény cikk. Ráadásul az enyém. Azzal a szándékkal íródik, hogy ezzel ezt a kérdést a kérdést a magam részéről lezárjam. Véglegesen. Szerintem ugyanis jobb előre nézni, mint hátra. No nézd már! Miket nem mondok. Csapok a számra.
A legegyszerűbb vélemény az elvesztett választásról: szar az egész. Ezzel nem is lehet, nem is érdemes vitatkozni. Mint ahogyan azzal a kézenfekvő ténnyel sem, hogy ha valakinek pénze, eszköze, aljassága van számolatlan, azzal szemben győzni kevés pénzzel, eszközök nélkül, pláne tisztességes módon lényegében lehetetlen. Az maga a csoda. Csodák pedig, tudjuk, nincsenek. Csak a bűvész kezét kell figyelni!
Az ezerfejű szörnyeteg azonban vért akar látni. Én már rögtön az elején megfogadtam magamban, hogy Márki-Zayról, mindaddig amíg a porondon van, amíg az ellenzéket „vezeti”, rosszat nem írok. Szolidaritásból. A többiek iránt, nem iránta. Azért, hogy ne rontsam az ázsióját, és ezzel az esélyeinket. Azt hiszem, többé-kevésbé sikerült is tartanom magam a fogadalmamhoz, bár a magánvéleményem megvolt a „miniszterelnök-jelöltről”.
Leírtam már, most is megismétlem: butaság és teljességgel felesleges tornagyakorlat volt egy ilyen jelölt „megválasztása”. Úgy meg, ahogy – minden szabályt felrúgva – ez a „választás” megtörtént, kifejezetten káros és kínos volt. Egyszer talán megtudjuk, mi volt az a varázsszó, amit MZP Karácsony fülébe súgott. Talán az, hogy te már egyszer megbuktál, most hagyjál már engem is bukni egyszer. Aztán MZP belevágott, illetve ott folytatta, ahol elkezdte. Gyurcsány, Gyurcsány és Gyurcsány. Ízlés dolga, de olyat mondani, hogy ahol Dobrev Klára megjelenik, ott az emberek elkezdenek futni az ellenkező irányba… Én most Gréczy Zsolt után szabadon (úgy értem szabad akaratomból) ideidézem Böcskei Balázs szavait, mert nála jobban én sem tudom ezt a politikai helyzetet megmagyarázni:
„… a (DK) az utolsó mérésben a 17%-os biztos pártválasztói sávban van, miközben a többi párt mellette lesüllyedt, vagy mint a Magyar Szocialista Párt, küszöbproblémával küzdött. Azért küzdött, mert kisebb pénzzel mernék fogadni, hogy a következő mérésben küszöb alatt lesz. Tehát ez a küzdés elmúlni látszik (…). A politikában ilyen értelemben tehát a teljesítmény az támogatottságalapú és egyértelműen vizsgálható. Az ellenzéki oldalon nem Gyurcsány Ferenc hibája, felelőssége, hogy ő csinált egy 1%-os pártból egy 17%-os pártot. Ahhoz, hogy valaki politikussá legyen az ellenzéki oldalon, ahhoz le kell idézőjelben győznie Gyurcsány Ferencet. Hogy ezt meg tudja tenni, ahhoz akkora támogatottságúnak kell lenni, mint a Demokratikus Koalíció. Amíg ez a munka nincs elvégezve, amíg ez a százalék nincs meg, addig viszonylag nehéz felfelé kérdezősködni.”
Ezt MZP nem értette meg. Nem vette észre, hogy Gyurcsány Ferenc már régen nem egy nemszeretem senki, hanem a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Egyeseknek – ezt most nem pozitív megközelítésnek szánom -maga az Isten. A hajdan legnagyobb párt, az MSZP, 2018-as választásokon induló első miniszterelnök-jelöltje, Botka László, viszonylag gyorsan belátta, hogy ha Gyurcsány takarodj jelszóval indul a hadba, akkor biztos a bukás. 2017. május 27-étől október 2-ig tartott ennek belátása, de végül a jelölt visszalépéséhez vezetett.
MZP, akinek lényegében senki nem állt a háta mögött néhány lelkes aktivista kivételével, személyes varázsában bízva Fidesz lózungokkal próbálta gyengíteni a Fidesz szavazótáborát. Úgy gondolhatta, ha Orbánnak bejött, neki miért ne jöhetne be. Tetszenek még emlékezni arra a gusztustalan plakátra, amelyen mini-Gyurcsányként mutatták be a hódmezővásárhelyi polgármestert? Nos, azon nem Gyurcsány, hanem Orbán fejének kellett volna ülnie a gazdatesten. És hát kinek kell a klón, ha van eredeti is?! Ráadásul egyre másra soroltak ki az addig viszonylag egységes ellenzéki pártok MZP mögül. És nem Gyurcsány miatt. MZP hülyeségei miatt. MZP önteltsége és nárcizmusa miatt. MZP hajlíthatatlansága és gyerekes dacossága miatt. MZP fegyelmezetlensége miatt.
MZP – bár nagyon szeretett volna annak látszani- nem országos formátumú politikus. Ennek ő számos esetben adta jelét, amikor megkérdőjelezhetetlen tapasztalatait illetően csak arról beszélt, hogy mekkora sikereket tudott elérni a 44 000 lakosú Hódmezővásárhelyen. Ahol most sajnálatosan sikerült megbuknia a lejárt szavatosságú Lázár Jánossal szemben. És akkor MZP azt mondja, hogy Gyurcsány Ferenc „Alig várta, hogy elbukjuk a választást.”…
MZP már azt is belengette, hogy kész elköltözni az országból, ha közvetlen egzisztenciális fenyegetés éri. Minden esetre, biztos, ami biztos, elkérte Orbán Viktor telefonszámát Kocsis Mátétól (!). Talán gratulálni akar annak az embernek, aki október 23-tól április 3-ig egyszer sem ejtette ki a nevét, vagyis nem ismerte el ellenfélnek. Ez egyszerű, bár meglehetősen bunkó dolog volt. Persze az is lehet, hogy fel akarja ajánlani Orbánnak a szolgálatait. Mit lehet tudni. Ugye?
Én mindennek ellenére nem azt állítom, hogy MZP miatt buktuk el a választást. Ő csak hab volt a tortán. Olyan bolondos nép ez a magyar, hogy ha feltűnik valaki, akire kisidőre rámosolyog a hírnév, vagy a szerencse rögtön meglátja benne a jövő emberét. Legyen az akár Erzsi, szegény Homonnay Gergő macskája. Erzsi for president! MZP viszont soha nem volt és soha nem lesz a jövő embere. Inkább Erzsi.
Hogy mi ebből a tanulság? Például az, hogy ha hat párt összeáll választást nyerni, akkor ne válasszon meg egy pártonkívüli civilt vezetőjének. Például az, hogy ha pénz nincs, legalább egy ütős kampányterv legyen, amihez mindenki tartja magát. Például az, hogy a szövetségesek ne egymás ekézésével akarják uralni a kampányt és egymás lejáratásával készüljenek a közösnek tervezett kormányzásra. Például az, hogy ha Orbánt akarjuk legyőzni, akkor a hazug, tolvaj Orbánt mutassuk be a népnek és ne a szövetségeseinkről rángassuk le folyton a leplet. Ez az álmoskönyvek szerint sem vezet eredményre.Végezetül Kunhalmi Ágnest idézném: „Akik most egymás hibáztatásával vannak elfoglalva és egymás torkának esnek, azok csaknem 1 805 000 szavazót hagynak cserben.” És ezek csak azok, akik elmentek szavazni. Mert mögöttük ott állnak azok, akik most gúnyosan lefittyedt ajakkal, elégedetten mondják: „És ezekre akartam én szavazni…!” De nem tette.
Hagyjuk abba a mutogatást. Lépjünk tovább. Einstein azt mondta, és én sem mondhatok mást: „A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.” Orbán királysága pünkösdi lesz. Mivel bukásra készült, jóelőre csődbe kormányozta az országot. Még saját hajánál fogva sem lesz képes ebből kirángatni a kormányát. Készüljünk fel alaposabban, okosabban és továbbra is együtt a következő feladatokra!