Tíz mondat Antall Józsefről
A miniszterelnök úr ismét a felhőkből beszélt. (Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus, Kurír, 1993. július 2.)
Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)
Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)
Mielőtt Antall József miniszterelnök lett, egy nap legfeljebb tíz percet lehetett beszélni másról, mint politikáról. Amikor megválasztották, öt percet. Amikor beteg lett, már csak két percet. (Varga Domokos György újságíró, Magyarország, 1995. szeptember 22.)
Hosszú beszédei, hosszú mondatai megértése minimum egy diplomát követelt. (Molnár Attila szociológus, Demokrata, 1996. április 4.)
Gyakran tartott interjúnak álcázott történelemórákat. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 1996. április 9.)
Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. De ez legyen a legkisebb baj, mert amit tett, az annál nagyobb volt. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)
Izolált, sokbeszédű ember volt, inkább visszafelé nézett. (Nádas Péter író, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 29.)
Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)
Ha szegény Antallnak volt negyedórányi mondanivalója, az másfél órás monológba fordult át. (Tőkés Rudolf amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2018. szeptember 27.)
Médianapló – 2022. április 09.
Címkép: Antall előremegy esküt tenni