Ehhez nem kell kommentár

Posted by

Schmidt András
Olvasd el a lenti szöveget!

Még sohasem olvastam ennyire klasszikus fasiszta cikket orosz sajtóban. Lehet, hogy az én hibám? Nem akárhol jelent meg, mégpedig az orosz kormány félhivatalos RIA Novosztyi portálon (ria.ru/20220403/ukraina-1781469605.html) Ezért a lélegzetem is elállt, amikor megértettem, hogy a putyinin ideológia teljes lenyomatát adták ki. Tipikus esete annak, amikor a fasiszta fasisztának nevezi a demokratát. Ez történik, amikor az orosz cikk szerzője minősíti a demokratikus Ukrajnát. Az orosz rezsim minden félelme benne foglaltatik ebben a cikkben, minden gyűlölete a nyugat iránt. Továbbá ott van Ukrajna lakosságának irtásának, átnevelő táborokba zárásának a megalapozása, Ukrajna területének „jogos” elfoglalása, és a piszkos rohadt nyugattól való végleges elfordulás érvrendszere. Primitív göbbelsi cikk, de sajnos az orosz lakosság zombi része (ma a többség) simán megeszi. A Kárpátalján élő magyarokat ugyanolyan náciknak tekinti, mint az ukrán népet egészében, mert nem tesz különbséget sem az ukrán, sem az orosz, sem más nemzetiségek között. Miért is tenné? A háborút egyszerű érthető hazugsággal kell megalapozni. Egységesen Ukrajna lakossága = náci lakossággal. Így a magyar nemzetiségnek is az átnevelő táborok sorsa van előírva, és azon magyaroknak pedig, akik katonaként védik a hazájukat a likvidációjuk lesz a sorsuk.
Idézem a cikket magyar fordításban. Lehet, hogy kimerítő, de olvasd végig!
Tyimofej Szergejcev : Mit kell Oroszországnak Ukrajnával tennie
2022.04.03.
“Még tavaly áprilisban írtunk arról, hogy elkerülhetetlen Ukrajna nácitlanítása. Náci, Banderára Ukrajna, Oroszország ellenségére és a Nyugat eszközére Oroszország elpusztítására, nincs szükségünk. Mára a nácitlanítás kérdése gyakorlati síkra költözött.
A nácitlanításra akkor van szükség, ha az emberek jelentős részét – nagy valószínűséggel a többséget – már bekebelezték és politikájában belevonták a náci rezsimbe. Vagyis amikor a „jó emberek, de rossz a kormány” hipotézis nem működik. Ennek a ténynek a felismerése az alapja a nácitlanítás politikának, minden intézkedésének, és maga ez a tény a tárgya.
Ukrajna éppen ilyen helyzetben van. Az a tény, hogy az ukrán szavazó “Porosenko békéjére” és “Zelenszkij békéjére” szavazott, nem lehet megtévesztő – az ukránok meg voltak elégedve a békéhez vezető legrövidebb úttal a villámháborún keresztül, amelyre az utolsó két ukrán elnök átlátszóan utalt, amikor megválasztották őket. Odesszában, Harkovban, Dnyipropetrovszkban, Mariupolban és más orosz városokban a belső antifasiszták “megbékítésének” ezt a módszerét alkalmazták – a teljes terrorral. És ez nagyon megfelelt az utcai ukrán férfiaknak. A nácitlanítás a lakosság fasizált tömegével kapcsolatos intézkedések összessége, amely háborús bűnösként technikailag nem vethető be közvetlen büntetésként a tömegeknél.
A fegyvert fogó nácikat maximálisan meg kell semmisíteni a csatatéren. Nem lehetnek jelentős különbségek az ukrán fegyveres erők és az úgynevezett nemzeti zászlóaljak, valamint az e két típusú katonai alakulathoz csatlakozó területvédelem között. Mindannyian egyformán részt vesznek a polgári lakosság elleni rendkívüli kegyetlenségben, egyformán bűnösek az orosz nép elleni népirtásban, nem tartják be a háborús törvényeket és szokásokat. A háborús bűnösöket és az aktív nácikat példamutatóan és exponenciálisan meg kell büntetni. Teljes átvilágításnak kell megvalósulnia. Minden olyan szervezetet, amely kapcsolatba lépett a nácizmus gyakorlatával, fel kell számolni és betiltani. Bűnös azonban a csúcson kívül a tömegek jelentős része is, akik passzív nácik, a nácizmus cinkosai. Támogatták és engedték a náci hatalmat. A lakosság ezen részének igazságos megbüntetése csak akkor lehetséges, ha elviseli a náci rendszer elleni igazságos háború elkerülhetetlen nehézségeit, amelyet a lehető leggondosabb és körültekintőbben folytatnak a civilekkel kapcsolatban. A lakosság e tömegének további kezelése az átnevelésben áll, ami a náci attitűdök ideológiai elnyomásával és szigorú cenzúrával valósul meg: nemcsak a politikai szférában, hanem szükségszerűen a kultúra és az oktatás szférájában is. Éppen hogy a kultúrán és az oktatáson keresztül valósult meg a lakosság mélyreható, tömeges fasizálása, a náci rezsim Oroszország felett aratott győzelméből származó osztalék ígérete, a náci propaganda, a belső erőszak és terror, valamint a nyolcéves háború az ukrán nácizmus ellen fellázadt Donbasz lakosságával biztosított.
A nácitlanítást csak a győztes hajthatja végre, ami magában foglalja (1) az ő abszolút ellenőrzését a nácitlanítás folyamata felett, és (2) az ellenőrzés biztosításának hatalmát. Ebből a szempontból egy nácitlanított ország nem lehet szuverén. A nácitlanító állam – Oroszország – nem tud kiindulni a liberális megközelítésből a nácitlanítást illetően. A nácitlanítás ideológiáját nem vitathatja a nácitlanításnak alávetett bűnös, azaz Ukrajna. Az, hogy Oroszország elismeri Ukrajna nácitlanításának szükségességét, azt jelenti, hogy Ukrajna egésze számára elismeri a krími forgatókönyv újbóli lehetetlenségét Ukrajnára tekintettel (békés megoldást – szerk.). Ez a forgatókönyv azonban 2014-ben és a lázadó Donbaszban lehetetlen volt. A náci erőszakkal és terrorral szembeni ellenállás nyolc éve vezetett belső kohézióhoz és a magát náci társadalomként definiáló Ukrajnával való egység és kapcsolat fenntartásának tudatos, egyértelmű tömeges megtagadásához.
A nácitlanítás határideje semmiképpen sem lehet rövidebb egy nemzedéknél, amelynek meg kell születnie, fel kell nőnie és éretté kell válnia a nácitlanítás körülményei között. Ukrajna fasizálódása több mint 30 évig folytatódott, legalább 1989-től kezdve, amikor az ukrán nacionalizmus megkapta a politikai megnyilvánulások legális és legitim formáit, és a „függetlenségi” mozgalmat a nácizmus felé vezette.
A modern náci Ukrajna sajátossága az amorfitásában és az ambivalenciában rejlik, ami lehetővé teszi a nácizmust a „függetlenség” vágyának és a „fejlődés” (a valóságban a leépülésnek) „európai” (nyugati, Amerika-barát) útjának álcázására , azt állítva, hogy Ukrajnában “nincs nácizmus, csak magánszemélyek túlkapásai”. Hiszen nincs fő náci párt, nincs Führer, nincsenek teljes értékű faji törvények (csak ezek csonka változata az orosz nyelv elleni elnyomás formájában). Ennek eredményeként nincs ellenzék és ellenállás a rendszerrel szemben.
A fentiek azonban nem teszik az ukrán nácizmust a német nácizmus „könnyű változatává” a XX. század első felében. Éppen ellenkezőleg, mivel az ukrán nácizmus mentes az ilyen “műfaji” (lényegében politikai technológiai) keretektől és megszorításoktól, szabadon kibontakozik minden nácizmus alapvető alapjaként – mint európai és legfejlettebb formájában amerikai rasszizmus. Ezért a nácitlanítás nem hajtható végre kompromisszumosan, olyan képlet alapján, mint „NATO – nem, EU – igen”. Maga a kollektív Nyugat az ukrán nácizmus tervezője, forrása és szponzora, míg a nyugati bandera káderek és “történelmi emlékezetük” csak az egyik eszköz Ukrajna fasizációjához. Az ukronácizmus nem kisebb, de nagyobb veszélyt jelent a világra és Oroszországra, mint a hitleri változatú német nácizmus.
Az “Ukrajna” név láthatóan nem tartható meg a náci rezsim alól felszabadult területen lévő, teljesen eltagadott állami entitás címeként. A nácizmustól mentes térben újonnan létrejövő népköztársaságoknak a gazdasági önkormányzatiság és a társadalombiztosítás gyakorlatából, a lakosság életfenntartó rendszereinek helyreállításából és korszerűsítéséből kell kinőniük és ki is fognak nőni.
Valójában politikai törekvéseik nem lehetnek semlegesek – a bűnösség megbocsátása Oroszország által, amiért ellenségként kezelte, csak úgy valósítható meg, ha Oroszországra támaszkodunk a helyreállítási, újjáéledési és fejlődési folyamatokban. Nem szabad „Marshall-terveket” engedélyezni ezeken a területeken. Nem létezhet ideológiai és gyakorlati értelemben vett „semlegesség”, amely összeegyeztethető a nácitlanítással. Azok a káderek és szervezetek, amelyek az újonnan eltagadó köztársaságokban a nácitlanítás eszközei, nem támaszkodhatnak Oroszország közvetlen katonai és szervezeti támogatására.
A nácitlanítás elkerülhetetlenül egyben deukránizáció is lesz – a történelmi Kis-Oroszország és Új-Oroszország területének lakossága önazonosításának etnikai összetevőjének nagyarányú mesterséges felfújásának elutasítása, amelyet a szovjet hatóságok indítottak el. A kommunista nagyhatalom eszközeként bukása után a mesterséges etnocentrizmus nem maradt gazdátlan. Ebben a hivatalos minőségében egy másik szuperhatalom (az államok felett álló hatalom) – a Nyugat szuperhatalma – fennhatósága alá került. Vissza kell helyezni természetes határaihoz, és meg kell fosztani politikai funkcionalitásától.
Ellentétben mondjuk Grúziával és a balti országokkal, Ukrajna, amint azt a történelem megmutatta, nemzetállamként lehetetlen, hogy létezzen és az ilyen „országépítési” kísérletek természetesen a nácizmushoz vezetnek. Az ukránizmus egy mesterséges oroszellenes konstrukció, amelynek nincs saját civilizációs tartalma, egy idegen és idegen civilizáció alárendelt eleme. A debanderizáció önmagában nem lesz elég a nácitlanításhoz – a Bandera-elem csak egy előadó és egy képernyő, a náci Ukrajna európai projektjének álcája, ezért Ukrajna nácitlanítása annak elkerülhetetlen deeurópaizációja is.
A Bandera elitet fel kell számolni, átnevelése lehetetlen. A társadalmi „lápnak”, amely tevékenyen és passzívan támogatta tevékenységével és tétlenségével, túl kell élnie a háború viszontagságait, és az élményt történelmi tanulságként és bűnössége engeszteléseként kell kezelnie. Akik nem támogatták a náci rezsimet, szenvedtek tőle és az általa kirobbantott háborútól a Donbaszban, azokat meg kell szilárdítani és meg kell szervezni, az új kormány oszlopává kell válniuk, annak vertikálisan és horizontálisan. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a háborús tragédiák és drámák olyan népek javát szolgálják, akiket megkísért és magával ragadott Oroszország ellenségének szerepe.
A nácitlanítás, mint egy különleges katonai művelet célja ennek a műveletnek a keretében, a kijevi rezsim feletti katonai győzelemként, a területek felszabadítása a nácik fegyveres támogatóitól, a engesztelhetetlen nácik felszámolása, a háborús bűnösök elfogása, valamint a rendszerszintű feltételek megteremtése az ezt követő békeidőben bekövetkező nácitlanításhoz.
Utóbbit pedig a náci elemektől megtisztított helyi önkormányzati, rendőri és védelmi szervek megszervezésével kell kezdeni, ezek alapján elindítani az új köztársasági államiság alapítási folyamatait, integrálva ezt az államiságot az oroszokkal való szoros együttműködésbe. Ukrajna nácitlanításával foglalkozó osztály (újonnan létrehozott vagy átalakított, mondjuk a Rossotrudnichestvo-ból), az orosz ellenőrzés alatt álló köztársasági szabályozási keret (jogszabályok) elfogadásával a nácitlanításról, az orosz jog közvetlen alkalmazásának határainak és kereteinek meghatározásával, valamint Orosz joghatóság a felszabadult területen a nácitlanítása terén, az emberiség elleni bűnök bíróságának létrehozása a volt Ukrajnában. E tekintetben Oroszországnak a nürnbergi per őreként kell fellépnie.
A fentiek mind azt jelentik, hogy a nácitlanítás céljainak eléréséhez szükséges a lakosság támogatása, Oroszország oldalára való átállása a terrortól, az erőszaktól és a kijevi rezsim ideológiai nyomásától való felszabadulás után, az információs elszigeteltségből való kivonulást követően. Persze kell egy kis idő, mire az emberek magukhoz térnek az ellenségeskedés sokkjából, meggyőződnek Oroszország hosszú távú szándékairól – arról, hogy „nem hagyják magukra”. Lehetetlen előre megjósolni, hogy pontosan mely területeken lesz a lakosság ilyen tömege a kritikusan szükséges többség. A “katolikus tartomány” (Nyugat-Ukrajna öt régió részeként) valószínűleg nem fog az oroszbarát területek részévé válni. Az elidegenedés vonalát azonban empirikusan találjuk meg. Oroszországgal szemben ellenséges marad, de erőszakosan semleges, és a hivatalosan betiltott nácizmussal demilitarizálta Ukrajnát. Oroszország gyűlölői oda fognak menni. E maradék Ukrajna semleges állapotban való megőrzésének garanciája a katonai művelet azonnali folytatásának a veszélye kell hogy legyen, amennyiben a felsorolt követelményeket nem teljesítik. Talán ehhez állandó orosz katonai jelenlétre lesz szükség a területén. A kirekesztő vonaltól az orosz határig az orosz civilizációba való potenciális integráció területe lesz, amely belső természetét tekintve antifasiszta.
Az Ukrajna nácitlanítására irányuló hadművelet, amely katonai fázissal kezdődött, békeidőben ugyanazt a logikát fogja követni, mint a katonai művelet. Mindegyiknél visszafordíthatatlan változásokat kell elérni, amelyek a megfelelő szakasz eredményei lesznek. Ebben az esetben a nácitlanításhoz szükséges kezdeti lépései az alábbiak szerint határozhatók meg:
— a fegyveres náci alakulatok (ami Ukrajna bármely fegyveres alakulatát jelenti, beleértve az Ukrán Fegyveres Erőket is), valamint a tevékenységüket biztosító katonai, információs és oktatási infrastruktúra felszámolása;
— a felszabadult területek népi önkormányzati és rendőrségi (védelmi és rendészeti) szerveinek megalakítása, amelyek nácitlanítással védik a lakosságot a földalatti náci csoportok terrorjától;
– az orosz információs tér telepítése;
— az oktatási anyagok visszavonása és a náci ideológiai irányelveket tartalmazó oktatási programok betiltása minden szinten;
– tömeges nyomozási akciók a háborús bűnösök után, az emberiség elleni bűncselekmények tekintetében, a náci ideológia terjesztéséért és a náci rezsim támogatásáért való személyes felelősség megállapítására;
– átvilágítás, a náci rezsim cinkosai nevének nyilvánosságra hozatala, kényszermunkába való bevonása a lerombolt infrastruktúra helyreállítására a náci tevékenységek büntetésére (azok közül, akikre nem vonatkozik a halálbüntetés vagy börtön);
– helyi szinten, Oroszország felügyelete alatt az „alulról jövő nácitlanítás” elsődleges normatív aktusainak elfogadása, a náci ideológia újjáélesztésének minden típusának és formájának tilalma;
– Emlékművek, emléktáblák, emlékművek létesítése az ukrán nácizmus áldozatainak emlékére, megörökítve az ellene folytatott küzdelem hőseinek emlékét;
– az antifasiszta és a nácitlanítós normák komplexének beépítése az új népköztársaságok alkotmányába;
— 25 éves időszakra állandó nácitlanítási testületek létrehozása.
Oroszországnak nem lesz szövetségese Ukrajna nácitlanításában.
Mivel ez tisztán orosz ügy. És azért is, mert nem csak a náci Ukrajna Bandera változatát fogják felszámolni, hanem mindenekelőtt a nyugati totalitarizmust, a civilizációs leépülés és széthullás rákényszerített programjait, a Nyugat és az Egyesült Államok szuperhatalmának való alávetés mechanizmusait.
Ahhoz, hogy Ukrajna nácitlanítási tervét a gyakorlatba ültesse, magának Oroszországnak végre meg kell válnia az Európa-párti és a Nyugat-barát illúzióktól, fel kell ismernie magát a történelmi Európa (a régi) értékei védelmezőjeként és megőrzésének utolsó példányaként (az Öreg Világ védelmezőjeként), amelyet megérdemel, és a Nyugat végül elhagyott lesz, elveszítve a harcot önmagáért. Ez a küzdelem a 20. századon keresztül folytatódott, és a világháborúban és az orosz forradalomban nyilvánult meg, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
Oroszország mindent megtett a Nyugat megmentése érdekében a XX. században. Megvalósította a fő nyugati projektet, a kapitalizmus alternatíváját, amely megnyerte a nemzetállamokat – egy szocialista, vörös projektet. Összetörte a német nácizmust, a nyugati civilizáció válságának szörnyű termékét. Az orosz altruizmus utolsó tette az Oroszországból kinyújtott barátság keze volt, amiért Oroszország szörnyű csapást szenvedett el az 1990-es években.
Mindent, amit Oroszország a Nyugatért tett, a saját költségén, a legnagyobb áldozatok meghozatalával tette. A Nyugat végül elutasította ezeket az áldozatokat, leértékelte Oroszország hozzájárulását a nyugati válság megoldásához, és úgy döntött, hogy bosszút áll Oroszországon az önzetlenül nyújtott segítségért. Továbbá Oroszország a saját útját fogja járni, nem aggódik a Nyugat sorsa miatt, örökségének egy másik részére – a globális dekolonizációs folyamat vezető szerepére – támaszkodik.
E folyamat részeként Oroszország nagy potenciállal rendelkezik a partnerségek és szövetségesek kialakítására olyan országokkal, amelyeket a Nyugat évszázadok óta elnyomott, és amelyek nem vetik újra magukat a nyugat igájába. Orosz áldozat és küzdelem nélkül ezek az országok nem szabadultak volna fel. Ukrajna nácitlanítása egyben dekolonizálása is, amit Ukrajna lakosságának meg kell értenie, amikor elkezd megszabadulni az úgynevezett európai választás mámorától, kísértésétől és függőségétől.”
Schmidt András: Ha ezek után valakinek eszébe jut a putyini érvrendszert itthon terjeszteni és kétségei vannak a felől, hogy egy fasiszta rezsimet kell megállítani ás visszaverni Ukrajnában, akkor javaslom, hogy forduljon orvoshoz!
SEGÍTSÜK MINDEN ERŐNKKEL UKRAJNÁT!