Tanulságok Böhm szerint

Posted by
2. A továbbiakban következő állítások persze részletkérdések, ám fontosak lehetnek. Ahhoz mindenesetre talán hozzájárulhatnak, hogy az elkövetkező választásokon, ha a győzelem nem is, de a 2/3 elkerülése esélyes lehessen. A jelenlegi ellenzék sok szereplőjének felelőssége azonban éppen abban áll, hogy súlyos tévedéseikkel megteremtették a 2/3-os, ismét alkotmányozó többséget Orbánnak, aki ezzel – kétségünk ne legyen -, élni is fog, és bezárja rendszerének huzatosabb kijáratait, például az önkormányzatokra vonatkozó választójogi szabályok újra gondolásával.
3. Az ellenzéki vezetők, közvélemény és véleményformálók olyan nyomást gyakoroltak a dologtól húzódozó szereplőkre is, hogy az összefogás projektből nem lehetett szabadulni, kitérni, ki kellett próbálni. A Momentum is nyilván ezért döntött az összefogás mellett, egyszerűen nem volt mód másik döntést hozni. Kijelenthető, hogy a most létrehozott összefogás ötlete megbukott, a választókat nem lehet számtanpéldákkal behelyettesíteni, az eredményt látjuk. A leglátványosabb politikai hiba a Jobbik szerepeltetése az összefogásban. Azt feltételezni, hogy a párt választói követik Jakab Pétert a DK-val történő összefogásban, mikor a Jobbik létrejöttének ideológiai alapja a Gyurcsánnyal történő fellépés igénye volt, az egészen elképesztő. Hogy a dolog nem működik, az már látszott a miniszterelnökjelöltek előválasztásán is, ahol Jakab titkos esélyesként indult, majd megdöbbentően alacsony támogatottsággal a negyedik helyre szorult. Ha sikerült volna a legjobb három közé kerülnie, fel sem merül az MZP kérdés, amit Jakab azóta is spanyolfalként dugna a választási bukása elé. Az történt tehát, hogy a Jobbik választói elhagyták pártjukat, bejuttatták a Mi Hazánkat a parlamentbe, szavaztak a Fideszre, csak Jakab Péter pártjára nem. Ezzel aztán megbukott a DK-Jobbik tengely különalkuja is, vidéken a Jobbik semmit nem tett hozzá az ellenzéki pártok eredményéhez, a vidéki DK jelöltek Gyurcsány és Dobrev országjáró, szelfiző, mosolygó és tömeges résztvevőjű kampányeseményei ellenére hatalmasakat buktak. Mindenütt. Budapesten eleve nem volt a Jobbik nem létező szavazataira szükség. A Jobbik megjelenése az összefogásban persze további károkkal is járt, a baloldali szavazók nem kicsiny része döntött úgy, hogy nem szavaznak a Jobbikkal közös listára, ők inkább szavaztak az MKKP-ra, vagy otthon maradtak. Nagyjából ez a magyarázata a 2/3-nak, a hiányzó mintegy egymillió ellenzéki voksnak. Hogy Jakab Péter saját magán kívül kit képvisel, azt nem tudom, de csodálkozva olvastam nyilatkozatát egyrészt a felelősségről, másrészt arról, hogy azok már nincsenek a pártjában, akik nem hajlandóak a DK-val összefogni. Kicsinyre olvadt pártjában lehet, hogy így van, de, hogy a korábbi választóik mit gondolnak erről, azt április 3-a plasztikusan bemutatta.
4. A DK és Gyurcsány Ferenc státusza az ellenzékben, ugyancsak állandó viták és indulatok forrása. Ma már erről azt gondolom, hogy annyiban nem változott a véleményem, hogy Gyurcsánnyal fel sem merül a baloldali választási győzelem esélye, részint saját személyiségével, de főként az ellene folyamatosan eredményre vezető karaktergyilkossággal ez véglegesen bekövetkezett. Ugyanakkor be kell, lássam, hogy a DK nem létezik az elnöke nélkül, ez az ő pártja, a DK nélkül pedig nincs számottevő ellenzék. Ez olyan belső ellentmondás, ami jelenleg feloldhatatlannak látszik, teljesen felesleges Gyurcsány távozását követelni, részint a követelés hatástalan, részint harakirit jelent a teljesülése. Gyurcsány ma is az ellenzék, sőt a teljes belpolitikai élet kimagasló tehetségű szereplője, aki azonban saját magának folyamatos építésével és egyszerű Kőműves Kelemenként, a másnapi lerombolásával a taszítás és hiteltelenség jelképévé vált a többség számára. Annyiban veszélyes a többi ellenzéki pártnak a DK-val történő szövetség működtetése (a Jobbikkal erről szó sem lehet) két választás között, mert, a DK-n túli politikai tér egy részének megnyerése, elfoglalása kínál csak esélyt egy másik ellenzéki erő kialakítására is, az együttes sodródás egyre távolabb viszi egy modernebb, tisztább, őszintébb politika megszületését. Természetesen parlamenti egyeztetés, választások során történő együttműködés, koalíciók létrehozása indokolt lehet, de a teljes önállóság fenntartása mellett, és állandó elköteleződések nélküli módon.
5. Vitatémává vált egyfelől, hogy beüljön e az ellenzék a parlamentbe, a képviselők átvegyék e a mandátumukat. Erről azt gondolom, hogy a IV. számú Alaptörvénymódosítással megszűnt Magyarországon a jogállam, Ha az akkori képviselők ennek megszavazása után is bejártak legitimálni a hatalmat, beadványokkal fordultak a kiherélt hatáskörű Alkotmánybírósághoz, kérelmekkel a Köztársasági Elnökként hivatalban lévő bábuhoz, elindultak választásokon, és győzelmi ígéretekkel szédítették közönségüket (lásd újfent pl. Gyurcsány), akkor most egyszerre ne viccelődjünk azzal, hogy nem voltak jók a játékszabályok. A megválasztott képviselők vegyék fel a mandátumot, és a pártfrakciók a közszolgálatokkal járó infrastruktúrát minden lehetséges formájában használják az ellenzék helyi szervezeteinek, médiájának, eszközeinek megerősítésére. A parlamenti akciózás hosszú ideig kerülendő egy ilyen választási eredmény után. A másik újkeletű vitatéma, hogy le kell e mondani a pártelnököknek. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést mindegyik párt maga kell, hogy eldöntse, de kívülről nézve csak Jakab Péter párton és ellenzéken belüli felelőssége nyilvánvaló, a többiek nem tudhattak a sziklából vizet fakasztani, de megpróbálták.
6. MZP felelősségének felvetése természetes vitatéma. Én Márky-Zay Pétert tisztelettel értékelem, aki a legőszintébb módon, fáradhatatlanul járta az országot, a külföldi érdeklődők szervezeteit, aki több nyelven válaszolt (túl sokat) a nemzetközi sajtó kérdéseire, ember maradt, aki teljesíteni akart egy számára küldetést jelentő feladatot. Sokszor meggondolatlan volt, sokszor nem jól kommunikált, sokszor amatőr volt, de szerethetőbb volt, mint sok rutinos, lejáratódott, sokat próbált megélhetési politikus. Sokszor maradt magára, biztosan lehetett tudni, hogy sikertelen választás után a DK-Jobbik paktum kiötlői azonnal meg fogják őt támadni, sunyi módon, a saját felelősségük elkenésére, ahogy hátba támadták folyamatosan. Ha bárki kérdezne, azt tanácsolnám MZP-nek, hogy alapítsa meg pártját, alapozzon fiatalokra, vidéki hátországára, becsületességére, keressen együttműködési lehetőséget pl. a Momentummal. Ha nem lenne tragikus, akár mulatságos is lehetne, hogy az is érv vele szemben, hogy Orbán Viktor a nagy többség számára alkalmasabb kormányfő, mint ő. Hozzáteszem, csakúgy, mint a Fidesz 2/3-a az ellenzékkel szemben. A többség ennyire árazta be a teljes ellenzéket, listavezetőstül, mindenestül. Alkalmasabb miniszterelnök jelölt lett volna Dobrev Klára? igen. Jobb eredményt ért volna el vele az ellenzék? Nem, sokkal aljasabb, ocsmányabb kampányt indítottak volna ellene és a családja ellen. És most kézzel fogható bizonyítékkal szolgálna, hogy Gyurcsánnyal nem sikerülhet.

7. Hosszú időre kell tehát az ellenzéki létre berendezkedni. Nem csupán a NER fojtogató hatalmi eszközei sújtják majd az ellenzéket, hanem a csúcsra járatott társadalmi gyűlölködés. A Fidesz által professzionálisan gerjesztett ellenségképzés, a néhai, békebeli urbánus – népi vita intézményessé növelése, a liberálisok, baloldaliak magyarságának tagadása, az ideológiák gyűlöletes szitokszavakká tétele. Ennek meghaladása, a társadalmi kiegyezés elérése a nehezebb út, mint a szervezeti és személyzeti építkezés. Amit javaslok: türelem, szervezeti építkezés, civil együttműködés, a társadalmi kiegyezés narratívája, a Fidesz által most, a szélsőjobb parlamentbe jutásának köszönhetően elfoglalt centrum egy részének visszafoglalása. Szükséges lesz gondolati háttérintézmény létrehozására, a narratíva megalkotására, vidéki kapcsolatrendszer kiépítésére, felelősségi szintek meghatározására a pártokon belül.

Marabu: “Brüsszeből már megint bíráják a magyar demokráciát, álljatok rá az ügyre”