Mi látszik a Holdról?

Posted by

Addig is: mi látszik még a Holdról?

Látszik egy politikailag végletesen megosztott nemzet, amely szégyenszemre parlamenti képviselethez juttat egy náci pártot, amely nemzet – immár választással megerősítve, legalizálva – nem kér a parlamentáris Európából, és le fog horgonyozni Európán kívül, egy mind magabiztosabbá, ezért keményebbé váló diktatúra mellett. De a vasárnap a „Viktor-Viktor!”-t skandáló tömeg aligha figyelt fel Rogán Antal arcára, amelyre kiült a kétely: nyertünk, nyertünk, de mi lesz ebből? Az lesz, aminek lennie kell, és amit Németh Péter tegnap egyetlen szóval leírt ezeken a hasábokon: a nemzet pária lesz (már az!) Európában, kitaszított az európai közösségből, háta mögött egy gyenge, erkölcsileg (is) megsemmisült Oroszországgal és legfeljebb Vucic Szerbiájával. Talán, mert Putyinnak nem volt türelme kivárni egy Ukrajnától is nyugatabbra húzódó „önvédelmi zóna” kialakítását.

És a Holdról még az is látszik, hogy bár a vasárnapi győzelem bepárásította a tekinteteket, azt nehezen tudja elfeledtetni, hogy a kormányfő válasz nélkül hagyta a kérdést: mit kezd a majd azzal a csődtömeggel, amibe az országot juttatta. Meglehet, jobb az ellenzéknek így, hogy nem kormányon kell szembenéznie a csődtömeggel, és még a Jobbik elnökének is igaza lehet: ha a kezelhetetlen társadalmi elégedetlenség politikai csatornákra talál, az Orbán-kormány nem fogja kitölteni hivatali idejét. Akárhogyan is, az Orbán által is jelzett gazdasági csőd szélén, Európában mind magányosabban, egyedül áll a hatalom. A Holdról is látszik, ha nem is akarja látni mindenki: példátlan politikai-gazdasági trauma vár a nemzetre, amire gyenge válasz lesz a média-kormányzás hőzöngése és hazudozása.

Címkép: Pápai Gábor/ Népszava

%d bloggers like this: