Rájuk kellett volna borítani az asztalt, de leült egy kis hokedlire

Posted by

Magyari Péter interjúja a 444-en Ruff Bálint kommunikációs tanácsadóval

>Ruff Bálint politikai kommunikációs tanácsadó szerint az ellenzék azért veszt mindig kétharmaddal, mert 2010 óta senki nem mondott még semmi újat a választóknak. Szerinte az embereket a megélhetésük és a biztonságuk érdekli, de ezt csak a Fidesz ismerte fel. Idén is. Az ellenzék az előválasztás utolsó napjának éjszakáján állt a legjobban. Márki-Zay Péter nem vezetni kezdte ezután az ellenzéket, hanem bevonult közéjük, és ez stratégiai hiba volt. A kétharmad Márki-Zay Péter katonákról szóló félmondatán, és annak utóéletén múlhatott. Drámainak látja, hogy nagyon sok politikus és szakértő 12 éve csinálja ugyanazt a kampányt, mindig egyre rosszabb eredménnyel. Ruff Bálint volt 2017-ben Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt kampányának főtanácsadója, ám Botka visszalépett fél évvel a választás előtt, miután kiderült, hogy nem képes egy szélesebb ellenzéki összefogást megvalósítani. Ruff azóta is politikai tanácsadással foglalkozik, több polgármesternek is dolgozik, fő megbízója Botka László, Szeged immár párton kívüli polgármestere. 

Vasárnap este nagyon megdöbbent?
Tudtam, hogy a Fidesz fog nyerni. Azt gondoltam, hogy valahol 120 és 130 képviselő között lesznek, és nem lesz kétharmad. Az utolsó pár napban éreztem, hogy a háború nagyon megdobja majd a Fideszt, Orbán vérszagot érez, és már a kétharmadra játszik.

A háború előtt jobban állt az ellenzék?
Strukturálisan nem állt jobban, a kampánya rossz volt, de a háborútól még rosszabb. Az ellenzék legközelebb a győzelemhez az előválasztás második fordulójának estéjén állt.
Miért akkor?
Különleges helyzet volt, hogy a Orbán-rendszer több mint 11 éve alatt először képessé vált az ellenzék legalább tíz napig a politikai napirendet diktálni. Márki-Zay Péter tankönyvbe illő sikert ért el azzal, hogy a politikával addig nem foglalkozó tömegeket is meg tudott fogni, és elérte, hogy nagyon sokan rá szavazzanak olyanok is, akiket addig az ellenzék nem tudott elérni. Fiatalok tömegeit, akikkel az előválasztás után többet érdemben nem is foglalkozott.
Ezeket az embereket április 3-ra elvesztette?
Szerintem Márki-Zay Péter félreértette, hogy miért nyert. Azt gondolta, hogy a személye, vagy a programja nyert, holott azért győzött, mert sokan az ellenzéket leváltó embert látták benne. Hatott rájuk az elszántsága, a küzdeni akarása, hogy egy fideszes fellegvárban győzött korábban, és leginkább az, hogy nem az ellenzéki rendszer része. Nem része annak a rendszernek, amelyik addigra 11 éve különböző formációkban háromszor kapott ki kétharmaddal. De két hét alatt ő is a rendszer részévé vált. A választói azt várták, és azt követelte meg tőle a politikai helyzet is, hogy képletesen szólva felrúgja az ellenzéki vezetők asztalát. Ehelyett csak oda akart ülni melléjük, még ha csak egy kis hokedlire is.

Most a hetedik frakcióról szóló igényére gondol?

Nem, az egy politikai hiba volt a sok közül. Arra a stratégiai kérdésre gondolok, hogyan lehet átvenni az ellenzék vezetését, hogy a kudarcos politikai elit ne tudja akadályozni, és akár direkt szabotálni az esetleges jó kampányát. Az előválasztáson a pártok miniszterelnök-jelöltjei nem tudtak forradalmi hangulatot gerjeszteni maguk körül. Így legkisebb királyfiként győzhetett Márki-Zay, aki ott állt azon a vasárnap este győztesen, ünneplők között az Anker közben, és azt gondolták sokan, én is, hogyha ezt a momentumot meglovagolja, akkor a Fidesz komolyan bajba kerülhet. Egyébként a Fideszben is ezt gondolták. Legalább két napig. Aztán kedden odaült a vezetők mellé, és semmi mást nem csinált, csak örült, hogy ott lehet. Nem vezetett, nem adott irányt. Csak kért azoktól, akiket két napja legyőzött. A változástól rettegők megnyugodtak, és jelentették a gazdáiknak, hogy nyugi, itt semmi nem fog történni. Minden megy úgy, ahogy eddig.

Mit ért azon, hogy rájuk kellett volna borítania az asztalt?

Hogy odamegy a pártelnökökhöz, és azt mondja, itt van a politikai stratégiám; ezt az 50 embert szeretném közületek, hogy bekerüljön a parlamentbe; itt egy hosszú a lista, hogy kiket biztosan nem szeretnék ott látni, mert vállalhatatlanok; itt a kampányfőnök és a stábom, akikhez fordulni lehet; én meg elmentem kampányolni. Mert így lehet fenntartani a momentumot, ami a győzelemhez kell, így lehet igazán meglepni a Fideszt. Ehelyett azokkal kezdett el technikai kérdésekről beszélni, akik 12 éve annak a mesterei, hogyan lehet Orbán rendszerében túlélni, és az egyre kisebb tortát egymás között elosztani. Ők azok, akik tevékenyen részt vettek addigra három kétharmados Fidesz-többség előkészítésében. Akik minden kudarc után jobban élnek, mint előtte.

Lehetett volna nem tekintettel lenni arra, hogy az egész előválasztást az asztalnál ülők szervezték meg és fizették ki? Eleve pártok indulhatnak csak a választáson, és neki még pártja sem volt. Reális lett volna elvenni tőlük a döntési kompetenciát?

Ha felkentek, hogy vezess egy közösséget, akkor vezetned kell azt a közösséget. Az előválasztás soha nem látott legitimációt adott a változtatásra. Ha ez nem tetszik valakinek, akkor azt kell mondani, hogy ott van az a több százezer ember, aki rám szavazott. Ez a politikacsinálás. Márki-Zaynak pár napja lett volna erre, de ő a strukturális és morális változás helyett frakciót kért a senki által nem támogatott embereinek. Nem a választókhoz beszélt, hanem a többi politikushoz. Az ellenzéki vezetők meg tették, amihez a legjobban értenek, szövetkeztek ellene, húzták az időt, és keresztbe tettek, ahol tudtak. És akkor jött két hónap, amikor egyáltalán nem történt semmi. Egy kampányban ez elképesztően sok idő.
Ez a késlekedés volt a legnagyobb probléma?
Nem. Ez csak az egyik probléma volt. Az elsődleges probléma már több választás óta látszik: akik a politikát csinálják, azok egyszerűen nem értik, hogy hol fociznak. Nem értik, hogy hol élnek, és kik a választóik. Abban a szentháromságban vannak, hogy “korrupció – jogállamiság – Európai Unió”. Miközben ezeknek a választásban semmiféle politikai relevanciája nincs. Ha lenne, akkor 2014 óta mindig az ellenzék nyert volna.
Ez nem abból adódott, hogy hatféle párt hétféle álláspontját kellett összehangolni, és így nehéz volt bármit is állítaniuk?
Ez egy technikai probléma. Ha nem tudjuk elmondani, hogy mitől lesz jobb az egyes embereknek a mi kormányzásunk alatt élni, akkor nem lehet nekimenni egy választásnak. És ez nem lehet olyan elvont állítás, hogy majd csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, mert ez a választók személyes életét nem fogja befolyásolni. Ezért nem is érdekli őket. Minden kutatás azt mondja az elmúlt 12 évben, hogy az emberek első három problémája mind a megélhetésről szól A választókat az érdekli, hogy miből fogja kifizetni hónap végén a számlákat, jobb lesz-e neki a következő időszakban, és a gyerekeit hogyan tudja eltartani és felnevelni. Ezek a politika alapkérdései. Ezekről semmi megjegyezhetőt nem mondott az ellenzék. Ellenben hónapok teltek el azzal, hogy kampánytanácsokba szerveződve programokat fogalmaztak, ezer oldalakat írtak szakértők százait passzírozva, de ezeknek semmiféle húzóereje sem volt. Munkaórák ezrei mentek el feleslegesen. Ezen belül pedig Márki-Zay programja csak kicsit volt szociálisan érzékenyebb, mint Kóka Jánosé 2008-ban. Egy hasonlóan érzéketlen szélsőliberális gazdaságpolitikát ajánlott, de abból már 14 éve sem kért senki. Egyetlen olyan mondata sem volt, amire egy komolyabb választói csoport azt mondhatta volna, hogy igen, nekem ettől jobb lesz április 3-a után. Közben Orbán Viktor programja balról előzte az ellenzéket. A rezsistop, a moratórium, az árbefagyasztások, mind balos programok. Persze a saját populista – nacionalista retorikájába rakta be ezeket, de a lényege ez volt.
Reális lett volna tömegeket az ellenzék mellé állítani jobb ígéretekkel? Kiket kellett volna megcélozni?Kezdjük azzal, hogy kikhez próbált Márki-Zay szólni. Olyan, hogy kiábrándult fideszes, mint választói csoport, nem létezik. Nincsen konzervatív értelmiségi választói réteg, legfeljebb pár száz ember. A harmadikutas közép választói tömege sem létezik, akikhez például Puzsér Róbert nagyon sikertelen főpolgármesteri kampánya, vagy régen a Schiffer András vezette LMP-é szólt. Ezek délibábok. Középről nem lehet leváltani Orbán Viktor rendszerét. Rengeteg energiát pazarolt el ez a kampány ilyen üzenetekre. Márki-Zay a lakitelki találkozót akarta rekonstruálni, a 89-es MDF-es hangulatot. Az akkor győzött, de azóta egy másik országban élünk, és az MDF már régen megszűnt, mert nem volt rá igény.
Márki-Zay kampánya sokáig arról szólt, hogy Orbán megy, de Viktor politikai eredményei maradnak. Azt mondta az ellenzéki választóknak, hogy a lopás nélküli Fidesz lenne az ideális. Még egyszer mondom, ha a Fidesz rendszerével csak az lenne a baj, hogy lopnak, akkor 2014-ben már leváltották volna őket.
Orbán Viktor ezalatt kizárólag megélhetési kérdésekről beszélt, és két kézzel pénzt osztott. Minden más csak cukormáz volt a politikáján.
Pedig lett volna miről beszélni, hiszen a háborúig két válság is volt Magyarországon: a járvány, amibe lakosságarányosan a világon az egyik legtöbb ember ebben az országban halt meg; és lassan kétszámjegyű inflációval megyünk bele egy példátlan gazdasági válságba. Orbán Viktor ezermilliárdokból tartotta a dugót, hogy a lakosság ne érezze meg igazán a választásokig az utóbbi problémát. Ezekre kellett volna egy üzenetet mondani, amire felfigyelnek az elégedetlen, és leginkább egzisztenciálisan szorongó tömegek. Ennek a hiánya fájdalmas volt.
Azt állította, hogy a háború megdobta a Fideszt a kampányban. Hogyan?
A háború teljesen új helyzetet hozott, és Orbán Viktor két nap alatt képes volt 180 fokot fordítani az addigi politikáján. A Fidesz folyamatosan szondázza a közvéleményt, és ezáltal a pártok közül a legjobban ismeri a választókat. Orbán levonta a következtetést, hogy innentől egy dolgot kell csinálnia: nyugalmat sugározni. A lakosság elsöprő többsége rettegett, hogy mi lesz vele. Mindenki azon szorongott az első napokban, hogy te jó ég, lehet, hogy atomháború lesz. Az első sokk után pedig a félelem arról szólt, hogyan fogja a háború a megélhetésemet befolyásolni. Orbán Viktor látta, hogy azt kell mutatnia, hogy ő nyugodt és kompetens vezető. Összegombolta a zakóját.
Egészen a háborúig a jóságos Kádár Jánost játszotta. Mert tudja, hogy ez működik. Orbán a modern Kádár szerepében intézményesült, erről szólt a 2022-es Fidesz-kampány. Zsákban hozta a 13. havi nyugdíjat, előtte még levágott egy disznót, és aztán az óvodában is kiosztott három LEGO-figurát. Ezt a háború kitörésekor azzal egészítette ki, hogy helikopterrel elment a határra, és a katonai dzsekijében megsimogatta az ukrán menekülteket. A sajátjainak beszélt, azzal a tartalommal és hanggal, amit értenek és szeretnek.
Közben az ellenzéknek óriási lehetősége volt, hiszen ez az ember 12 évig azzal parolázott, aki ezt a háborút okozta. Arra is lehetőséget kapott az ellenzék, hogy elmondja, mit csinálna másképpen, hogyan kormányozna ebben a válsághelyzetben. Harmadszorra pedig elmondhatta volna, hogyan adna biztonságot, békét, mert az emberek csak erre vágytak. Ahelyett, hogy ezt felmérték volna, Márki-Zay Péter berohant a Partizánba, és egy kérdésre elmondott egy hibás választ. Ha csak annyit mond, hogy én békét szeretnék, és Orbán Putyin pincsije, de béke, béke, béke, akkor még meg is nyerhette volna ezt a kommunikációs csatát. Nem nyerte volna meg a választást, de nem lett volna kétharmad.

 Ruff Bálint  Fotó: Kiss Bence/444

Ezen a beszélgetésen múlt a kétharmad?

Nemcsak a beszélgetésen, hanem azon is, hogy utána ragaszkodott a narratívához, hogy azt fogja csinálni, amit a NATO mond. De a magyar embereknek a NATO akkor jó, amikor véd minket.
Az elemi szorongást nem ismerte fel az ellenzék. Azt, hogy a Kelet vagy Nyugat kérdést egy dolog írja felül, a Halál vagy az Élet. Persze, rádolgozott a fideszes kampánystáb, kivágták a félmondatot, és nyomták orrvérzésig, hogy ő a háborús uszító, és innentől már defenzívában volt. Átengedte az életvédő és békét akaró szerepet Orbánnak, és ő maradt a Kelet – Nyugat narratívában. Azt látta a választó, hogy Márki-Zay Péter zsizseg, miközben Orbán Viktor közpénz milliárdokból néz bele a világba, statikusan, nyugalmat árasztva.
Márki-Zaynak az volt a koncepciója, hogy a Fidesz erőforrásbeli fölényét egy szinte 0-24-es valóságshow-val kompenzálja, folyamatosan járva az országot, megállás nélkül élőzve ennek minden pillanatát. Ez nem volt jó ötlet?
Ez egy tévedés volt. Egyrészt a kevesebb néha több. Másrészt azt mondta, hogy a véleménybuborékot azzal lehet áttörni, hogy az ember néha erőseket mond. Lehet, hogy ezzel áttöri a buborékot, de ez azt jelenti, hogy ilyenkor fideszesekhez beszél, és nem a sajátjaihoz. A sajátjai nem azt akarják látni, hogy hülyeségeket mond, hanem hogy fel lehet rá nézni, és hinni benne, hogy tudja vezetni az országot.
De nemcsak Márki-Zay hibázott, hanem az ellenzéki vezetők is, akik nem segítettek neki, és egyedül hagyták az önmaga okozta káoszban. Ezzel nemcsak őt árulták el, hanem a több millió embert, aki változást akart. Hiába mondja mindenki, hogy ilyen a rendszer, lejt a pálya, mert mindezeket tudva indultak el a választáson. Erőforrások? Hazugságok? Korlátlan állami propaganda? Mindegyikről előre lehetett tudni legalább négy, de inkább nyolc éve. Ezekre készülni kellett volna, válaszokat keresni rájuk.
A Fidesz összességében tízmilliárdokat költött erre a kampányra. De az is látszik, hogy az ellenzék az erőforrásai nagy részét a Facebookon égette el. Pedig látszódott, hogy 2019-ben a fideszesek levonták a tanulságot, hogy az önkormányzati választáson megverték őket a Facebookon, úgyhogy elkezdték önteni bele a pénzt, felépíteni a saját influenszereiket, oldalaikat, milliárdokból. Már egy éve látszódott, hogy ott nem lehet újra megverni őket, mert egy olyan versenyben, ahol az elköltött pénz mennyiségén múlik csak a győzelem, és a Facebook egy ilyen platform, ott nem lehet győzni ellenük.
Mire kellett volna inkább költeni?
Egy üzenetre, amit mindenki megért, és érzelmileg motiváló, amiben összesűrűsödik hogy miért lett volna jobb a Márki-Zay kormányban élni. És azt eljuttatni és elmondani minden magyarnak, és addig ismételni, amíg már mindenki erről beszél. Nemcsak az ellenzéki buborék, hanem az egész ország. De nem volt ilyen üzenet. Az utolsó két hétre találtak ki egy három állításból álló valamit, ami már alig ért el néhány embert. És amit addigra Orbán felülírt azzal, hogy Élet vagy Halál.
A szavazatszámokból helyes az a következtetés, hogy a 18-as Jobbik szavazók nagy része nem támogatta idén az összefogást? Ha pedig így történt, ezt nem lehetett előre látni? Az ellenzéki stratégia arra épült, hogy a hat párt 18-as tábora összeadódik majd.
Utólag ez egy hamis számolásnak bizonyult. De szerintem ez azért történt, mert nem volt egy olyan üzenet, ami megfogta volna az egyébként Gyurcsánnyal való összefogás miatt elforduló jobbikosokat. Ezért egy részük a Mi Hazánkra, egy részük a Fideszre szavazhatott De még a megtartásukba vetett remény mellett is tudni lehetett, hogy még ez sem lesz elég, és be kell vonni új szavazókat. Ehhez képest nemcsak a Jobbik szavazói hiányoztak vasárnap.
19-ben azért jutottak valamire, akkor úgy tűnt, hogy működik az összefogás.
Az EP-választást a Fidesz simán megnyerte abban az évben, az önkormányzatit pedig mondjuk úgy, hogy az ellenzék nem veszítette el. A három ellenzéki megyei jogú város mellé Budapestet, és még hetet sikerült megszerezni. De most a megyei jogú városokban csak Szegeden és Pécsen sikerült az ellenzéknek nyernie. A többiben visszajött a Fidesz, még a teljesen városi választókerületekben is. A 19-es győzelem semmissé vált. Ami most történt, az egy technikai KO. Ha ebből azt vonják le, hogy jó, majd egy kicsit jobban kell dolgoznunk, akkor a következő full KO lesz. Már az szürreális, hogy európai politizálást hirdetnek. Ha a nyugat-európai mintát követnék, akkor minden egyes ellenzéki párt vezetőjének le kellett volna mondania vasárnap este. Mindegyiknek.
Volt három válság, amiből minden idők legnagyobb fideszes többségét hozták ki, együtt. Ehelyett az egyik hazamegy, a másik kettő a harmadikat hibáztatja, megint a szarpasszírozás kezdődik el. Ahelyett, hogy azt vizsgálnák meg, hogy hol rontottuk el: Mit mondunk? Kik vagyunk? Mit akarunk? Ha nem innen, a legaljáról kezdik az újjászerveződést, akkor legközelebb is ugyanez lesz az eredmény, vagy még rosszabb.
Ki kell mondani végre, hogy nincs szükség ennyi pártra, hogy akik önállóan nem érnek el 5 százalékot, azok csak a teret és az erőforrásokat foglalják. Látni kell, hogy bármennyire próbálták az ellenkezőjét állítani, de a gyurcsányozás működik, a DK az ő vezetésével nem fog tudni néppárttá válni. Dobrevvel talán igen. Ahhoz, hogy a Jobbik újra erős legyen, stratégiai változás kell, különben el fognak tűnni. A Momentumnak meg végre el kell döntenie, hogy micsoda, és nem elég azt gondolni, hogy ők okosak, annak is kell látszani végre. Az összefogásnak keretet és tartalmat kell adni, az erőforrások nagy részét közösen kell kezelni.
Egészen rémisztő, hogy hány olyan politikus és szakértő vett részt ebben a kampányban, akik zsinórban a negyedik kétharmados Fidesz-győzelemhez asszisztáltak. Negyedszerre is azt mondták, hogy populizmusra rációval kell válaszolni, miközben már háromszor láttuk, hogy ez nem működik. Ha az ellenzék nem tanul meg újra politizálni, nem szabadul meg árulóitól és kollaboránsaitól, és nem épít rendszert Orbánnal szemben, akkor a következő választáson se lesz kérdés, hogy mi lesz az eredmény, csak az, hogy mekkora lesz a megszokott kétharmad.

Címkép:  Pápai Gábor: Ennyi kevés lesz (MZP kartörése)