És akkor Zelenszkij nevére felröhögtek

Posted by

Gréczy Zsolt

>Sokan kérdezik tőlem, mit szólok, hogy éltem meg a “választás” éjszakáját? Majd egyszer lehet, hogy tudok róla beszélni, még nincs itt az ideje. Túl sok a fájdalom, és nem is tenne jót, ha elmondanám, amit láttam, éreztem és gondolok mindarról, ami az előválasztás második fordulójában és azóta történt.
Összeomlás ez, de az éjszaka egyik mélypontja az volt, amikor Orbán ellenfélnek nevezte az ukrán elnököt. Azt az embert, akinek hazáját halomra lövik az oroszok. Kórházakat, utcán álló civileket bombáznak szét, gyermekek hullái a tereken. Milliók menekülnek hátrahagyva mindenüket. Zelenszkij segítséget kér, védeni próbálja az európai békét és életet.
És Orbán szavait röhögés fogadja.
Ez mélypont.
Ez az a pillanat, amikor nincs tovább.
A virágok szirmai osszecsukódnak, az amúgy is pusztító éjszakában elsírod magad, hogy mivé lett a hazád.
A pillanat, amikor tudod, minden egész eltörött. Amikor magadra zárod az ajtót.
Azt a mondatot tényleg nem lehet érzelmileg túlélni.
Látod, hogy súlyos politikai, erkölcsi és gazdasági válságba zuhan a hazád, teszed a dolgod, megköszönve a választók bizalmát, de ezt a váratlanul őszinte és letaglózó mondatot hogyan lehet feldolgozni?
Túlélni?
Marad a család, a Demokratikus Koalíció csodálatos közössége, az irdatlan munka, és a remény.
Próbálok majd reményt adni, de ez a mondat mindent elmond erről a rezsimről és névadójáról.
Cudar idők jönnek.
Kedves Barátaim, kapaszkodjunk össze.

Címkép: Bucsa halottak