Az emberi minőség

Posted by
>Miután láttam a Partizán Márki-Zay Péterrel készült interjúját, a mély depresszióból váratlanul úgy bukkantam fel, mint az a bizonyos Unicum-reklám. A boldog hülyék vigyorára sajnos semmi okom nem volt, ez el is maradt, viszont egyfajta megnyugvás fogott el. Igen, MZP, akire nem is szavaztam az előválasztáson, ebben a rohadtul nehéz helyzetben, a bukás utáni első pillanatban sem okozott csalódást.
Én őt győzelemre érdemes embernek tartottam a kampányban mutatott intelligens és elegáns küzdő-módszere és hihetetlen kitartása miatt, amiben lehettek hibák (atyám, ki ne botlana újoncként egy ilyen őrült menetben!) a társaktól egyedül hagyva, 24 óra alatt 48 órát végig kampányolva, az ellenfél aljas hazugságaitól szüntelenül körbelövöldözve, és a tisztes válasz egy fikarcnyi lehetőségétől is megfosztva!!!, tehát voltak nem túl szerencsés mondatok, ügyetlenségek, mit tudom én – de egy jó szellemi svádájú, rátermett egyéniség harcolt keményen. Meggyőző hittel, és nagyon hitelesen!
A szétrohasztott magyar politikai színtéren szinte nem létező erőt, a hitet és hitelességet láttam viszont a (most is remek) Partizán interjúban, (az egészen kivételes tehetségű) Gulyás Márton kíméletlen logikával felépített kérdéssora nyomán. Nem csak MZP válaszaiban, hanem a nézésében, arckifejezésében, a pillanatnyi csendjeiben, azaz a leleplezően nyílt emberi mivoltában.
(Milyen alantas és aljas politikusi arcokat, mennyi üvöltően hazug szemvillanást, embertelenül kapzsi, pöfeteg ostobaságot és pofátlan, mocskos cinizmust látok én egy évtizede a politikusi arcokon! Persze a fennkölt politikusi megnyilvánulások pillanataiban!! Az undor és hányinger percei ezek, valljuk be.)
És akkor nekem MZP – mondhatni: belülről vezérelt – embersége, méltósága, megkönnyítette a súlyos gyász nyomását. Arra gondoltam, hogy ennek az országnak egy ilyen minőségű ember túl jó. (Itt most következhet egy hosszú névsor, azoknak a nagyszerű egyéniségeknek a névsora, akik az élet legkülönbözőbb területein túl jók ennek az országnak.) Ennek az országnak hazugság kell, pofátlan hazugság, önző hazugság, arcátlan hazugság. Aljas átverés. Igen, az bejön kétharmaddal.
Ennek az országnak kétharmados nyomorult jövőtlenség, megalázás, lerombolt lehetőség, szellemi-lelki sivatag, és hazugság, hazugság, hazugság kell. Nem ilyen ország volt, sikerült ilyenné tenni.
A Partizán interjúját hallgatva fogott el a bizonyosság: az igazi tragédia az, hogy az emberi minőség hiányzik ennek az országnak a regnáló politikusi garnitúrájából. Lehet kétharmad, ötnegyed, hathatod a győzelmi arány, ha az emberi minőség nulla.
Na, attól engedett bennem szorításából a mély gyász, hogy MZP-ben ott éreztem azt, ami a magyar politikai garnitúrában üvöltő hiány: az emberi minőséget. Hibázhat, botolhat az ismeretlen terepen. Az emberi minőség – emberi minőség marad. És akkor nincs rothadás.

Azért jó ezt magamban tisztáznom, mert így biztosan tudom, mégsem voltam tökkelütött hülye, és nem voltam lúzer, amikor hittem benne, hogy sikerülhet.

Címkép: Márki Zay Péter és Iványi