Levélváltás egy csalódott magyarral

Posted by

Dobrev Klára
>Kaptam egy levelet. Arra kérlek Benneteket, hogy olvassátok végig. Nem lesz rövid. A levélíró – hívjuk Erzsinek – levele végén egy kérdést intéz hozzám. Én pedig megpróbálok válaszolni. Erzsinek és Nektek is, csalódott jelölteknek, aktivistáknak, párttagoknak, legyenek DK-sok, jobbikosok, MSZP-sek, momentumosok, LMP-sek vagy párbeszédesek, mindenkinek, aki a vasárnapi borzalmas éjszaka után ugyanazt a kérdést teszi fel, mint Erzsi. Íme, a levele:

„Kedves Klára!
A tegnapi nap folyaman folyamatosan követtem a választással kapcsolatos információkat, és amikor kiderült, hogy újra Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke, elsírtam magam.
Nem magam miatt sírtam, hanem a szüleim miatt. Én 2 évvel ezelőtt külföldre költöztem. Egészségügyi diplomával, ennek a legnagyobb oka a pénzhiány volt.
Soha nem felejtem el: minden egyes nap, egy hónapon keresztül 1-2 szelet vajas kenyeret tudtam magammal vinni “ebédre”, azt is csak azért, mert anyukám pékségben dolgozott és kaptunk egy kg kenyeret ingyen. Se párizsi, se sajt, zöldséget is csak akkor láttunk, ha az éppen akciós volt.
Anyukámnak két féle daganatos betegsége van, emellett súlyos reumája. A pékségben heti 6 napot dolgozott, 12 órában, bejelentés nélkül, havi 70 ezer forintért.
Édesapám géplakatos, heti 6 napot dolgozott évtizedeken keresztül. 3 helyen van gerincsérve, emellett köldöksérve, és mindkét térdét protezálni kell. Éveken keresztül néztem, hogyan romlik az egészségügyi állapota, de ugye nem hagyhatta ott a munkát, mert pénzre volt szükségünk. Amikor már járni is alig bírt (mert persze az üzemorvos szerint munkaképes), megkérte a munkáltatóját, nem tudnának-e neki olyan feladatot adni, ami kevesebb fizikai megterheléssel jár. A munkáltatója válasza az volt: ha nem tetszik, el lehet menni. Végül már nem tudott dolgozni…
Édesanyám és édesapám együtt kapnak 90 ezer forintot havonta. Ebből kell kifizetniük a rezsit, enniük, tisztálkodniuk stb. Édesapámnak volt magán nyugdíja, amig azt el nem vették. Jelenleg a külföldön dolgozó öcsém és én küldünk haza havonta 100-150 ezer forintot (néha többet), hogy legalább a létminimumhoz elegendő dolgokat meg tudják vásárolni és a rezsit fizetni tudják. Havonta 20 ezer forintba kerül a gyógyszerük, vagyis kerülne, ha mindent megvennének, de ugye arra sincs elég.
A szüleim sosem kérnek pénzt tőlünk, mert megalázónak tartják, hogy a gyerekeikre kell támaszkodniuk. Mérhetetlenül csalódottak: “Ezért dolgoztunk évtizedekig keményen, hogy aztán a saját gyerekeinktől kelljen elvenni a megkeresett pénzüket?”
És meg sorolhatnám sokáig a szüleim mindennapi megpróbáltatásait, de úgy is tudja, hogy miről beszélek. Tegnap estig azt hittem, hogy van remény, hogy a helyzetük végre pozitív irányt vesz. Tudja, előre és nem hátra.
Elsírtam magam, zokogtam a választási eredmény láttán. Nem azért, mert innentől kezdve még több támogatásra lesz szükségük, hanem a bizonytalanság miatt. Az összeomló egészségügyi rendszer miatt nem kapják meg a megfelelő ellátást. A nem létező szociális háló nem védi meg őket a súlyos elszegényesedéstől. Érzelmileg és mentálisan megvisel ez a helyzet. Gyakran sírok, amikor nem lát senki. Folyamatosan matekozom, hogy mennyi túlórát kell csinálnom, hogy saját magam is elláthassam (mert itt sincs kolbászból a kerítés, ahogy mondani szokták) és a szüleimet is támogatni tudjam.
Egy kérdésem van Önhöz: ezek után, hogyan tovább?
Üdvözlettel: egy csalódott magyar állampolgár”
És ezek után ez a válaszom. Erzsinek és mindannyiótoknak:
Kedves Erzsi!
Nagyon megérintett a levele, azért is, mert most magam is keresem a kapaszkodókat a hogyan továbbra.
Az Ön levele fontos bizonyíték arra, hogy igenis, igazunk van. Igazunk van, csak eközben a Magyarországon élő emberek nagy részét rabul ejtik a sikerekről szóló harsonák, a mindenhonnan ránk zúduló hazugságok. Miközben Magyarországon elviselhetetlenül sokan élnek úgy, mint az Ön szülei. A hazugság nem válik igazsággá csak azért, mert sokakat sikerül megtéveszteni, az igazság végül mindig felülkerekedik.
És akkor az egész ország megérti, hogy valami egészen másra van szüksége, mint amit a Fidesz művel vele.
Nem biztos, hogy ez volt a szándéka, de levele nekem erőt adott ahhoz, hogy tovább küzdjünk. Nem érhet olyan politikai kudarc – mint a vasárnap éjszakai – amely ennek az erőnek és hitnek az elvesztését jelenthetné.
Nagyon köszönöm, hogy megírta a levelet. Nem tudok most sokat ígérni, de azt igen, hogy nem adom fel. Mindent, ami csak rajtam múlik el fogok követni annak érdekében, hogy ez egy élhetőbb ország legyen, hogy az igazság végre győzni tudjon.
Köszönettel:
Dobrev Klára