Az béke(menet) tábor legyőzhetetlen

Posted by
Spielmann Éva
[Kezdjük az alapokkal] Látom, hogy megint szélesednek az árkok. Jószándékú pestiek, ismeretlenek és köztük barátaim is, elmentek szavazatszámlálni hajnali hóesésben Halálfxára, ezért minden tisztelet kijár nekik. És köszönet, hogy felnyitják a szemünket: lássuk, kik (is) honfitársaink, hogyan jött össze megint nagyobb erőfeszítés és ordenáré csalások nélkül is a kétharmad. Tragikus szociotripek, ízlés szerint lesajnáló és/vagy együttérző beszámolók falvakból, kisebbségi és/vagy félanalfabéta szavazókról, szociális otthonokban mozgóurnázó demens öregasszonyokról. Természetes, hogy indul a mutogatás, hogy „na ezek miatt”. Amit persze nehéz is lenne cáfolni egy kézműves vegán latte mellől.
Egy álomországban úgy képzeljük, hogy a polgár értékei mentén választ magának országvezetést. A palettán van jobb-, és baloldal, ki mit képzel hozzá, vannak pártlogókba emelt mítoszok: keresztény, szociális, nemzeti, liberális. A polgárnak ekképpen hát van egy világképe, identitása, értékrendje. Körbenéz, és kiválasztja a húsos fazék körül tolongók körül, hogy kinek szavazzon bizalmat, melegedést és olcsó büfét az ország házában. Felhatalmazza a nép az országgyűlést, hogy helyette döntsön a közös ügyekben. Ezt hívják képviseleti demokráciának.
Értékekről lehet közben vitázni, természetes, hogy mindenki okosabbnak gondolja magát a másiknál (működik a Dunning-Kruger hatás, i.e. amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását). Végeredményben pedig a többség akarata dönt. Ha nem akarunk megint királyt választani, akkor ennél jobbat én sem tudok.
Ez a kampány és ez a választási eredmény engem arról győzött meg, hogy a politikacsinálás nem értékek ütköztetése, régen nem párbeszéd, hanem a tömegek gusztustalan manipulálásának terepe lett. Bármi áron, lejáratással, karaktergyilkossággal, gyűlöltetéssel, hazugsággal, a szegények, az írástudatlanok kihasználásával. És senki ne jöjjön azzal, hogy soha nem is volt máshogy, mert igenis volt.
A rendszerváltás idején a teljes társadalom nyitott volt a vitára, a kampány nem merült ki abban, hogy piros orrokat meg ivarszerveket rajzolunk éjszaka a másik plakátjára, volt kerekasztal és volt Baló György, voltak pártprogramok, és volt miniszterelnök-jelölti vita. Akkor is voltak lusták, akiket az egész nem érdekelt, és akkor is volt olyan, aki Demszkyre szavazott húsz évig, mert Demszky jóképű.
Hallva a szavazatszámlálók beszámolóit, akik nyilván a számegyenes mínuszos tartományáról tudósítanak, nem véltelen, hogy letaglózó a valóság. A választójog egyenlő és általános, nincs vagyoni vagy műveltségi cenzus, bár ez utóbbira részemről immár lenne igény (kicsi iróniajel). A jog nem véletlen ismeri a cselekvőképesség fogalmát. Akinek megvan az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, az önjogú, részt vehet a társadalom életében. Utánanéztem, a 2011-es népszámlálás szerint 4,9%-a a felnőtt lakosságnak még a nyolc általánost sem végezte el, tehát mondjuk 67%-os választási részvételnél 280.000 polgár az iskolában biztosan soha nem hallott az állampolgári jogokról. Elgondolkodtató, de adminisztratív iskolázottsági határmeghúzással ma már nem lehet korlátokat állítani. És nem is csak rajtuk múlott.
A nagyon szegényeket krumplival, közmunkával, földesúri alamizsnával veszik rá a jó helyre szavazásra, a többieket az M1-gyel.
A manipuláció áldozatának lenni elkerülhetetlen, akárhány diplomám van, rutinból akkor is a szemmagasságban lévő polcról fogom megvenni a csokit. A megoldás az lenne, ha a az elit kikényszerítené, hogy a politikai osztály felhagyjon az ártalmas stratégiákkal. Bebizonyosodhatna, hogy a szemenszedett hazudozás kontraproduktív, a fakenews gyárak és a lejárató trollhadseregek ráébredhetnének, hogy a tevékenységük pontosan úgy büntetendő, mint mondjuk a lopás, hiszen az igazságot lopják meg. Ehhez az együttműködő tartalomgyártók lelkiismeretének felébredése sem lenne utolsó. A cél valóban szentesíti az eszközt? Urbánus legenda, hogy Machiavelli ezt írta volna. Az eredeti szöveg szerint az „eredmény, a siker feledteti” az eszközt, de nem teszi erkölcsössé.

Ha pedig az ellenzék azon az alapon, hogy mindenkit a saját fegyverével kell megverni, belemegy ebbe a játékba, akkor esélye sem lesz soha. A ki tud nagyobbat hazudni, ki tud cinikusan családokat gyűlöletkeltéssel, nem létező ellenséggel való riogatással megosztani versenyben Orbán legyőzhetetlen. Most és mindörökké.

Címkép: Marabu Népszabadság-díjas karikatúrája