A vereség napja, a Győzelem napja

Posted by

Kéri László
>Ezen a héten képtelenség lett volna vasárnap írni heti krónikát, hiszen éppen ezt a teljes vasárnapi napot kellett végig- és megélnünk ahhoz, hogy minden korábbi, fontosnak tűnő eseményt is a megfelelő helyén tudjunk értékelni. Nos, a vasárnapi eredmények ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott hét eseményei pillanatokon belül merülhetnek el a feledés homályába. Hétfőn és még évekig az lesz a legfontosabb és minden egyéb összefüggést zárójelek közé tevő tényező, hogy a Fidesz minden korábbi választásnál is nagyobb győzelmet aratott. Avagy e jelenséget a fordítottja felől nézve: az ellenzék az elmúlt évtizedek során egyszer sem szenvedett még ekkora vereséget, mint április 3-án.
Akkor próbáljuk meg mindezt rész-összefüggésekké szétszedni. Szerinted mi lehet a tegnapi eredmény
legfontosabb üzenete?
Több ilyen jellegűt is tudnék mondani- A legelső például az, hogy a politikai kultúra és mentalitás dolgában az ország szembetűnő módon kettészakadt. Összeségében a Fidesz hatalmas győzelme mögött egy bámulatos hasadás látható. Vidéken a 88 egyéni körzetből mindössze kettőt veszített el, míg Budapesten szinte labdába sem tudott rúgni. A fővárosi 18 körzetben két olyan
győzelmet arattak, ahol a Kétfarkúak döntötték el a javukra a versengést, mert mind a két helyen olyan szoros volt a küzdelem, hogy az őreájuk adott minimális szavazat bőven elég lett volna ott is az ellenzéki sikerhez. Magyarán a Budapest vs Vidék-verseny két, teljesen ellenkező küzdelmet jelenthetett. Olyannyira, hogy még Budán sem született Fidesz-győzelem, ami azért többszörösen is meglepetés. Még, ami ide tartozó tanulság, az, hogy a legnagyobb városokban, 2019-ben megmutatkozott ellenzéki előretörés ezúttal nem folytatódott. Sőt, hogy inkább megtorpant. S ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a mesterségesen létrehozott választói kerületekben szándékosan vették körül a
városi lakosságot ellensúlyozni képes falusi szavazókkal. Ezt vélném az egyik legelső, később majd alaposabban is elemezni való tanulságnak.
A második tanulság?
Szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Soha nem hittem volna, hogy teljesen nyilvánvaló
hazugságokkal, mindenféle alapokat nélkülöző rágalmakkal fontos időszakban lehetséges egy nemzet többségét szinte teljes mértékben meghülyíteni. Pedig április harmadikán lényegében ez történt. A Fidesz ezzel a hazug kampánnyal szinte száz százalékban mozgósítani tudta a korábbi, négy évvel ezelőtti teljes táborát, akik azután készek lettek hazánkat megvédeni az ellenzéki hazaárulás és háborúba keverés veszélyétől. Az ellenzéki tábor jelentős része viszont elbizonytalanodott, mert ezen az oldalon nem volt teljesen világos, hogy mi is lenne az egyértelmű ellenzéki álláspont.
Annál is inkább, mert ezen az oldalon előszeretettel emlékeztek meg Orbán heves moszkvai vonzalmainak alig múló nyomairól. S az ellenzéki vezetők azt hitték, elég lehet az országot erre emlékeztetni, és a hazugság majd önmagát fogja leleplezni. Míg a kormányzati táborban ki sem ejtették Putyin nevét, a háborúról szóló tudósítások, elemzések, értékelések burkoltan és szünet nélkül az orosz nézőpontot támogatták. Ezért azután az ő számukra Orbán látszólagos pálfordulása, illetőleg nemzetközi elszigetelődése is csak egyszerű visszaigazolása lehetett mindannak, amit a Főnöküktől évek óta szajkózva hallgattak: miszerint a Nyugat a mi vesztünkre tör és a mi szuverenitásunkat sérti. Az
orosz-magyar-relációban pedig fel sem vetődhetett a szuverenitás problémája, hiszen kedvenc miniszterüket éppenséggel mostanában tüntették ki az ottani Barátság-érdemrenddel…Ezért inkább, sokan el sem mentek szavazni, és szerintem jórészt e hazugságtrükkel és váddal magyarázható az az
egymilliós különbség, ami a két tábor között ezúttal megmutatkozott. Ne feledd, egy-két hónappal ezelőtt s még inkább a háború kitörése előtt még alig volt mérhető különbség a két tábor között. Igaz, a megfogyatkozás megdöbbentő méreteihez jelentékeny mértékben járulhatott hozzá az ellenzéki vezérkar soraiban megmutatkozott ellentmondások tömege is.
Ez már a következő tényező lenne, ugye?
Igen, mert az októberi – alapjában véve jogos – eufóriát a későbbeikben egyáltalán nem követte egységes, nyílt és vállalható ellenzéki kiállás. Még az olyan ügyekben sem, amelyek akár sorsdöntő módon befolyásolhatták volna a választások eredményét is. A látszat szintjén Márki-Zay volt az ellenzéki tábor egyszemélyes vezére, csakhogy mögötte egyáltalán nem látszott a hat párt kézzelfogható támogatása, legfeljebb egy-egy reprezentatív pillanatban.
Márki-Zay viszont azt hitte magáról, hogy képes lesz az Orbán elleni harcot maga is megvívni és a kampány
legfontosabb időszakában sem tudta leplezni az ellenzéki pártokkal szembeni bizalmatlanságát. S ilyen mélységű elemi, szerkezeti hiányosság birtokában eleve esélytelenné vált az ellenzék arra, hogy támogatói szinten megmutatkozó esélyét valós választási tőkévé forgathassa át.
Nem véletlenül hagytam a végére. Már a tavaly végén, de még inkább januárban még azt hittem,
hogy ennek a választási kampánynak kikerülhetetlenül meghatározó tényezői lehetnek:
– az eredménytelenül és igencsak felemás módon intézett járvány két évének égbekiáltó tanulságai,
– az elszabadult infláció okozta gondok tömege,
– a letagadhatatlan korrupció szégyene, különösen a Völner-ügy nyomán,
– a felelőtlen pénzosztogatás, nagyüzemi voksvásárlás nyomán kibontakozó gazdasági válság, költségvetési és
egyéb makró-folyamatok várható nehézségei.
Nos, ezek a, milliónyi állampolgárt közvetlenül is súlyosan érintő ügyek a kampány utolsó két-három hetében már szóba sem jöttek, mert a háború veszélye mindezt az árnyékba kényszerítette. A háborús szereposztást pedig Orbán Viktor mondta tollba. Sovány vigasz, hogy holnaptól majd az imént emlegetett problémákkal is neki kell majd szembenéznie, s megint kormányzati székből. Bár…a választásokat követő napon már több portálon is csokorba szedve sorolták mindazon nehézségeket, amelyekkel az új kormánynak kell megbirkóznia.
A végén emlegetni szokott jó hír most elmarad?
Nem, nem marad el. Csak éppen ezúttal némileg abszurd formában tudom előadni. Fantasztikus országban élünk, olyan helyen, ahol minden és mindennek az ellenkezője is előfordulhat. Ezen a héten például kiderülhetett, hogy a kormányfő legközelebbi rokona, a Kedves Vej éppen e zűrös időszakban léphetett be a nagyon is szűk körű, tucatnyi embert sem számláló, százmilliárdos vagyonnal rendelkezők táborába. Nyilván, a maga tehetsége okán. Másfelől viszont a választási eredményeket legelőször elemzők már másnap kiderítették, hogy vasárnap a Fidesz – és így Orbán Viktor is – a legszegényebb húsz magyar településen élők között kapta a legmagasabb, a négyötödöt is meghaladó
mértékű választói támogatást. Ennél szebb összképet Örkény István sem tudott volna megalkotni. Magyarország mindent kibír. Még azt is, ha előremegy.

Címkép: Weisz Béla Ők így mennek előre