Az ellenzék képes lehet megnyerni a választást

Posted by

 

>A Fidesz előnyét jelző felmérések dacára elképzelhető a kormányváltás Somogyi Zoltán szociológus, a Political Capital társalapítója szerint. Lapunknak adott interjújában beszélt a kampány elmulasztott lehetőségeiről és az Orbán-féle „nemzeti politika” álszentségéről is.

Mennyiben tartja létfontosságúnak a vasárnapi parlamenti választást?

A legfontosabb az lenne, hogy olyan országban éljünk, ahol kiegyensúlyozott választások vannak. Nem feltétlenül a végeredménynek, hanem magának a rendszernek kellene kiegyensúlyozottnak lennie. A mostani választás azonban abba a keretbe illeszkedik, amit 2010 óta látunk: a Fidesz egyre fojtogatóbb közjogi berendezkedést kínál, egyre inkább elfoglalja az élet minden területét. Gondoljunk csak arra, hogy az általuk írt választási rendszer szerint szavazunk, közjogi értelemben az általuk írt alkotmány alapján működünk. A választás mégis lehetőséget teremt, hogy az ellenzék hangsúlyosabban megjelenhessen a közéletben, adott esetben akár kormányt is váltson. Ennek lényeges eleme, hogy az ellenzéki pártok ezúttal együttműködnek, együtt lépnek fel a kormányzattal szemben.

Orbán Viktor miniszterelnök annak idején kijelentette, hogy a járványkezelés sikerét a halálos áldozatok számában méri. A tragikus tény: több mint 45 ezer halott. A Putyin-barátság csúnyán megbukott, száguld az infláció, a kormány egyik botrányról a másikra bukdácsol. Mivel magyarázza, hogy a látványos kudarcok nem érződnek a Fidesz támogatottságán? Ennyire bejött a kormányzati a pénzosztogatás?

Kénytelen vagyok az ellenzék kritikájával válaszolni. Valóban súlyos botrányokon vagyunk túl, de ezek nem igazán csapódtak le a közvéleményben. Ha megkérdeznénk az átlagos szavazókat, többségük valószínűleg nem is tudná felidézni az ügyek nagy részét. Demokráciában alapvetően az ellenzék feladata, hogy a helytelen dolgokra rávilágítson, abból kampányt csináljon, és megküzdjön azért, hogy az emberek megértsék, mitől botrányos az adott ügy. Bármelyik esetet vesszük elő, rögtön ott a kérdés: jó, de hol volt az ellenzék? Markáns ellenzéki fellépést csak az elmúlt napokban látni, most, hogy kiderült, az orosz titkosszolgálat ki-be járt a kormányzati szervereken, az oroszok minden titkos anyagot olvashattak és láthattak, ráadásul a magyar kormány, amely tudott erről, nem tett ellene semmit.

Az ellenzék más esetekben is hangosan tiltakozott.

De a témát nem tette a kampány részéve. Pedig a Pegasus kémszoftver ügye – mikor is törvénytelen módon megfigyeltek civileket – világbotrány. Völner Pál igazságügyi államtitkár adott felhatalmazást erre? Akkor rögtön át is térhetünk a Völner-féle korrupciós ügyre. A magyar jogtörténetben egyedülálló az a magas szintű korrupció, ami Völner Pál esetében kibukott. Az ellenzék egy idő után mindkét ügyet elengedte, ma már alig hozza szóba. Völner Pál különösebb kellemetlenség nélkül a parlamentbe is bemehetett, hogy megszavazza Novák Katalint köztársasági elnöknek.

Nem lehet, hogy a választók jelentős részét ezek a témák egyszerűen nem érdeklik?

Kutatási tapasztalat, hogy az embereket az érdekli, ami a politikusait érdekli. Az elkötelezett szavazók – legyenek akár ellenzékiek, akár fideszesek – meghallgatják, hogy a saját táborukban miről beszélnek a politikusok, aztán szóvivői lesznek az aktuális ügynek, ami így szépen-lassan szélesebb körben is érdekessé válik. A kampány kissé félrevezető kifejezés, mert azt sugallja, hogy valamikor elindul és valamikor véget ér. Az én értelmezésemben a kampány azt jelenti, hogy valamikor elindul és nem ér véget, csak a parlamenti választással.

Tavaly ősszel az ellenzék sikeres előválasztást tartott. Ennek nem tulajdonít jelentőséget?

Az előválasztással az ellenzék megmutatta magát a választóknak, feljött a Fidesz mellé és létrehozott egy nagyon komoly adatbázist, olyan szavazókból, akikhez lehet szólni. Meg is lett az eredménye, hisz a szavazókörökben az ellenzéknek két-két delegáltja lesz szerte az országban. A baj az, hogy az előválasztás után az ellenzék nem építkezett tovább a nyilvánosság felé. A pártvezetők inkább azzal foglalkoztak, hogy a közös miniszterelnök-jelöltté választott Márki-Zay Péterrel vitatkozzanak, és Márki-Zay Péter sem érezte át eléggé, mennyire fontosak neki a pártok. Nem tett gesztusokat feléjük. Saját frakcióról és pártalapításról beszélt, miközben őt éppen azért választották meg, mert pártoktól független, külső szereplő. Az előválasztás és Márki-Zay Péter nagyon sok új szavazót is bevonzott, jórészt fiatalokat. Mindennek elégségesnek kellett volna lenni ahhoz, hogy az ellenzék nagy esélyesként vágjon neki a parlamenti választásnak. Kart karba öltve dolgozhattak volna, de nem tudták eldönteni, mit csináljanak, mindenki visszahúzódott a saját kis fészkébe.

Mármint hova?

Úgy értem, hogy mindegyik ellenzéki párt beállt az előválasztáson győztes egyéni jelöltjei mögé. A pártok átcsoportosították az aktivistáikat oda, ahol a jelöltjeik indulnak. Más kérdés, hogy ennek is van előnyös oldala.

Konszenzus van arról, hogy a választás az egyéni körzetekben dől el.

Így van, és az ellenzék számára jó jel, hogy egyéni jelöltjeik, akik megnyerték a helyi előválasztást, már megmutatták: tudnak versenyezni és tudnak győzni. Ahogyan már mondtam, az is nagyon lényeges, hogy az ellenzéki pártok nem egymással szemben, hanem együtt, közös listán indulnak. Az ellenzék most sokkal jobban áll, mint négy évvel ezelőtt.

Ennek ellenére kisebb vagy nagyobb mértékben, de a felmérések szerint a Fidesz vezet. Orbán Viktor mintha mégsem érezné nyeregben magát. Március 15-én még közölte, „nem is emlékszem, mikor álltak utoljára ilyen jól a csillagok 19 nappal a választás előtt”, a minap viszont már azt nyilatkozta, hogy a választás nem lefutott, „itt még bármi megtörténhet”.

Taktikai kérdés, hogy egy politikus hogyan játszik „húzd meg, ereszd meg” játékot. Keltheti annak a látszatát, hogy „csak mi vagyunk a porondon”, de ezt nem viheti túlzásba, mert akkor a szavazói elkényelmesednek. Ilyenkor szokott jönni az, hogy „szükség van rátok, nektek is el kell menni szavazni”. Az a populizmus, amit a Fideszben nemzeti politikának hívnak, bármilyen irányba tud mozdulni. Egyetlen dolog számít: az, hogy Orbán Viktor mondja. A hívei számára ő a letéteményese a nemzeti politikának. Ha azt mondja, hogy jobbra, akkor jobbra kell menni, ha azt mondja, hogy balra, akkor balra. Ha éppen ellenkező irányba kell menni, mint amerre addig mentek, akkor ellenkező irányba fognak menni. Lásd az Oroszországgal kapcsolatos kormányzati politikát.

A magyarországi választási kampány az ukrajnai háború árnyékában zajlott…

Az első szó a döbbeneté. Minden szörnyűség mellett ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy milyen nagymértékű összefogás alakult ki az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésére. A civil szféra berendezkedett a pályaudvarokon, logisztikai bázist hozott létre, gondoskodott a menekültek élelmezéséről és elszállásolásáról. Iszonyatos erőt mutatott fel a magyar civil társadalom. Olyan erőt, ami a kormányt is meglepte, és ami egy idő után veszélyes is lett számára. Amikor kiderült, hogy ez milyen jól működik, a kormány elküldte a civil szervezeteket a pályaudvarokról, és kezébe vette az irányítást. A civil világ azonban bizonyította, hogy van olyan helyzet, amit jobban meg tud oldani az államnál. És nem csupán egyetlen ilyen terület van, hanem nagyon sok.

Az állandóan harcot hirdető miniszterelnök közben békegalambbá lényegült át.

Orbán mélyen hallgat a Putyinnal való viszonyáról, nincsenek egyenes mondatai. Magyarország miniszterelnökét még nem hallottuk mélyen, erőteljesen elítélni Putyint. A hozzá kötődő véleményformáló közösség az ukránok hibáztatásával van elfoglalva. Másrészt Orbán mindent fontosat megszavaz, amit az EU és a NATO szeretne. Próbál úgy viselkedni, mintha stabil szövetséges lenne. Csak küldjenek pénzt! Kétszínű és álszent politikát folytat. Itthon lázítja a magyarokat a nyugattal szemben, egyébként pedig együttműködik azzal a rendszerrel, amellyel szemben lázít.

Gondolom, nem vitatja, hogy az utolsó napok mozgósítása döntő jelentőségű lesz a parlamenti választáson.

A mozgósításon tényleg nagyon sok minden múlik. Kevés hiteles információnk van arról, hogy mi történik a vidéki választókerületekben. Az összes egyéni körzetet szinte lehetetlen pontosan mérni. Ennek részben módszertani, részben emberi okai vannak: nincs országos kiterjedésű, megbízható kérdezőbiztosi hálózat. Nincs rálátásunk arra, hogy Bács-Kiskun megyében vagy Szabolcsban ki milyen munkát tett bele a kampányba. Ha mindenhol kemény munka folyt, és a helyi emberek tehetséggel végezték a dolgukat, akkor a felmérések dacára az ellenzék képes lehet megnyerni a választást.

——–

Somogyi Zoltán 1973-ban született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet összehasonlító-történetszociológus szakirányán diplomázott. A Pécsi Tudományegyetem képzési keretében kommunikációtudományi doktori tanulmányokat folytatott, doktori abszolutóriumot szerzett. 2001-ben Szabados Krisztiánnal megalapította a Political Capitalt, később az MDF kampányaiban dolgozott. Egyebek között a Szabad Piac Alapítvány és az Újpest 1885 Szurkolói Klub alapítója.

Címkép: Népszava