A süket és a vak

Posted by
Iván Gizella
Valahol a szemétdombon ül két jó barát. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki. A kormánypárti süket, az ellenzéki vak. A süket semmit nem hall meg soha, amit kéne, a vak meg nem látja azt sem, ami az orra előtt van. Jó, tudom, most azt hiszitek, ez valami mese, de nem az. Higgyétek már el. Régóta tudjuk, van ilyen barátság.
Így szól a vak.
– Nem tudod miért jöttünk ide?
– Hangosabban mondd már!
– Miért jöttünk ide?
– Mindjárt hozzák a szavazatokat. Azt mondta a Pista bá’, ide fogják nekünk adni, s kiválogathatjuk, ami nekünk kell.
– Hogy mondod? – A kormánypárti, mint minden süket, aki nem hall rendesen, csak kiabálva tud beszélni.
– De segítesz ugye?-  Így a vak ellenzéki.
Mondd még egyszer, üvölt egyet a süket.
– Azt mondom, ugye segítesz?
– Ja, ja. Persze. Haverok vagyunk.
– Na megjött a kukásautó, hallod?
A vak boldog. Akkor most szelektáljunk. De rád bízom, mondja. Mégiscsak te vagy, aki látsz.
Ez a tiéd, ez is, meg ez is, de érvénytelenek, szól a süket idegesen morzsolgatva a szavazólapokat. Na dobd már ki, szól a vaknak.
Biztos, nem versz át? Kérdezi gyanakvóan a barát.
Nem én, itt a gyufa, na gyújtsd már fel!
És mit ad Isten, az ellenzéki lángra lobbantotta a papírlapokat.
Vagy rosszul tudom? Nem is ez a mese vége?