Nácitlanítás orosz módra

Posted by

Fábián András

>Az orosz békefenntartó erők azért támadták meg Ukrajnát, hogy a náci rezsimet eltávolítsák a hatalom közeléből is. Ez a hivatalos verzió. Sokan, akik nem sokat tudunk Ukrajna legújabbkori történetéről, elcsodálkoztunk, hogy közel 80 évvel a II. világháború után még mindig vannak náci banderisták az országban. No, nyilván nem olyan legendás harcosok, mint a japán Onoda Hiroo, aki a második világháború vége után mintegy harminc évig, egészen 1974-ig harcban állt maroknyi katonájával a Fülöp-szigeteken. Ezzel ő lett az egyik legtovább harcoló japán katona. Emeljük meg a kalapunkat e hős előtt, és persze ne mulasszuk el bírálattal illetni a Fülöp-szigeteki postaszolgálatot, amely nyilván késedelmesen értesítette szegény Hiroot, hogy időközben kitört a béke.

Nem véletlenül jött elő nekem az időtényező. Lényegében köztudott, hogy az elmúlt évtizedekben leginkább az orosz hírszerzés illetékeseinek tudható be, hogy újra és újra megjelennek a neonácik. Európában, Ázsiában, mindig ott, ahol éppen egy kis rendzavarásra, a kevésbé baráti országok békés hétköznapjainak megzavarására van szükség. Németország, Franciaország, és még Magyarország is részesedett az orosz gondoskodás eme meglehetősen kétes értékű megnyilvánulásáról. Miért éppen Ukrajna maradt volna ki belőle.

Arra persze semmi bizonyíték, hogy az Azov ezred ukrán szélsőséges nacionalistái, akik – mint hírlik -szinte egytől egyig orosz gyökerekkel rendelkeznek, szintén orosz támogatást élveztek volna. Ez az egész nácitlanítási ügy azonban időben mégis kissé mintha megcsúszott volna. Az Azov-fiúk évekkel ezelőtti „áldásos” tevékenységének tudható be ugyanis, hogy mostanában az orosz propaganda népirtásra, oroszok ellen elkövetett kegyetlenkedésekre hivatkozhat, amikor békefenntartó csapataival ágyúzza és bombázza a békés ukrán városokat. Ahol egyébként egyáltalán nem biztos, hogy az Azov katonái is jelen vannak. A békés polgári lakosság, nők, férfiak, gyerekek (orosz, ukrán, zsidó, német, magyar, lengyel és más náció) azonban igen. Őket, az ártatlanokat és védekezésre képteleneket gyilkolásszák. Az Azov ezred rövid történetét itt ismerheti meg az olvasó Rovó Attila remek cikkéből. https://telex.hu/kulfold/2022/03/23/mariupol-ostroma-ukrajna-oroszorszag-haboru-zelenszkij-putyin

Ebből nem csak az derül ki, hogy ez az egész „nácitlanítási” ügy legalább 7-8 évet késett, hanem az is, hogy az Azovistákat még 2014-ben az oroszbarát Porosenko beépítette az Ukrán Nemzeti Gárdába. Ebbéli minőségükben, érdekes módon – éppen abban az időben, amikor Putyin keményen kirohant a homoszexualitás ellen – az ukrán neonácik is rárontottak párszor a kijevi melegekre. Mellesleg a cigány kisebbséghez tartozók sem úszták meg az agresszív támadásokat. Érdekes egybeesés az is, hogy különös módon a neonácik éppen azokon a szakadár területeken működtek és kegyetlenkedtek, amelyek el akartak szakadni Ukrajnától. No meg Mariupolban, amelyet épp most tüntetnek el a térképről, és amelyen a fekete tengeri kikötők felé és Odessza felé vezet az út. Ez kicsit úgy fest, mintha valaki szándékosan megtervezte volna, hogy legyen ürügy a „békefenntartásra”. Lett és van. Most viszont nem az Azov-fiúk, hanem az oroszok gyilkolják halomra az orosz és ukrán polgári lakosságot Mariupolban és más megtámadott ukrán területeken.

Szóval ezek ellen a nácik ellen kell most az orosz katonáknak harcolnia, hogy Ukrajna újra békés, boldog Putyin-barát állammá váljon. Miattuk kell a békét fenntartani. Bármi áron. Az áru a Fekete tengeri „meleg kikötők” feletti felügyelet. Ezért semmi nem lehet túl drága, még akkor sem, ha az árat a polgári lakosságnak kell megfizetnie. Ez is fasizmus. Járulékos haszon, hogy a 3 millió menekült hatalmas terhet helyez a befogadó európai országokra, a 6 és fél millió lakhelyelhagyó pedig az ukrán hatóságok munkáját teszi elviselhetetlenné. Egyes hírek szerint tömegeket deportálnak Oroszországba és eközben gyerekeket szakítanak el a családjuktól. Mindez néhány – nem kevés – honfitársunk számára azonban csak hazug propaganda, amelyet a jó orosz nép és Putyin elnök úr lejáratására terjesztenek. Hamis vád. Hallottam már olyan érdekes állítást is, hogy igazából Ukrajna az agresszor és Oroszország szenvedi el az ukrán támadásokat.

Szeretném ráirányítani a kedves olvasó figyelmét néhány hasonlóságra az európai (ukrán) neonácik és a magyar neonáci szerveződések között. Rögtön a rendszerváltás után alakult meg a Magyar Nemzeti Arcvonal, a rendőrgyilkosságért életfogytiglanra ítélt Győrkös István vezetésével. Győrkösről kitudódott, hogy Budapesten szolgálatot teljesítő orosz „diplomatákkal” közösen szervezett lőgyakorlatokat neonáci csapatának.

A Véres Kard nevű skinhead szervezethez köthető fegyveres csoport hajtotta végre 2008-2009-ben a több ember ellen elkövetett romagyilkosságokat. A szélsőjobboldali csoport tevékenysége kiváló ürügyet teremtett a Fidesz számára a kormányon lévő Gyurcsány, majd Bajnai kormány „felelősségének” folyamatos napirenden tartásához. Ehhez járult az akkori titkosszolgálati vezetők ellen 2010-ben, a Fidesz-kormány által lefolytatott büntetőeljárás. Az is tény azonban, hogy az elkövetők titkosszolgálati hátterét nem vizsgálták ki alaposan, mint ahogy azt sem, hogy hogyan, milyen forrásból szerezték és finanszírozták az általuk vásárolt és használt fegyvereket.

Ugyancsak 2007-ben alakult meg Vona Gábor és a Jobbik hathatós támogatásával a Magyar Gárda, amelyet 2009-ben ugyan a bíróság feloszlatott, ám pár héttel később Új Magyar Gárda néven újjáalakult. Tagjairól tudjuk, hogy Toroczkai László vezetésével és irányítása mellett már 2006-ban aktívan részt vettek a tévé székház ostromában és az utcai zavargásokban. A „gárdisták” folyamatosan zaklatják a másságukat nyíltan vállalókat, a roma kisebbséghez tartozókat és természetesen a Fidesz ellenlábasait(!).

Az első fokon megállapított ítéleti tényállás szerint Budaházy György a 2007 áprilisában alapított Hunnia Mozgalomból csapatot szervezett, amely az őszre várható budapesti tüntetéseken hatékonyan tud fellépni a rendfenntartástó rendőri erőkkel szemben. A Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregnek nevezett terrorszervezete 2007. szeptemberében és októberében Molotov-koktélos támadásokat intéztek SZDSZ- és MSZP pártirodák ellen, majd decemberben Budaházy személyes sértettsége miatt brutálisan megverette Csintalan Sándor Hír TV-s műsorvezetőt, korábbi vezető szocialista politikust. Rálőttek Hiller István akkori oktatási miniszter otthonára, továbbá Molotov-koktélokat dobtak egy másik miniszter épülő házára. 2008 februárjában további hat országgyűlési képviselő ellen hajtottak végre egyidőben összehangoltan gyújtogatásos támadásokat. Más bűncselekmények mellett két, meleg férfiak által látogatott szórakozóhely ellen hajtottak végre Molotov-koktélos támadást.

A Magyarok Nyilai mellett egyébként ugyancsak ott állt a Jobbik több prominens vezetője is. Nem volt titok, hogy az akkori Jobbik élvezi Oroszország támogatását. Vona Gábor kétszer is járt Moszkvában 2009-ben és 2014-ben. Találkozott többek között a duma külügyi bizottságának kommunista alelnökével, Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval is. Vona a Jobbik elnökeként még a Lomonoszov Egyetemen is tartott előadást, amelyen az EU-t Európa árulójának nevezte. Szerinte „Oroszország sokkal inkább Európa, mint az Unió tagországai, mert őrzi hagyományait, nem a pénz-és-tömeg kultúrájának megszállottja”. Emlékezzünk meg egy pillanatra KGBéláról is, Moszkva ügynökéről, aki Brüsszelből küldte jelentéseit orosz barátainak.

Orbánnak volt tehát bőségesen példaképe, akiktől tanulhatott az oroszokhoz fűződő kapcsolatokat illetően. Már, persze, ha éppen nem őtőle tanult a szélsőjobboldal. Putyinhoz fűződő megbonthatatlan barátsága most épp az oroszok utolsó csatlósává teszi Magyarországot. Hiába a púder és a köntörfal, kilátszik Orbán valódi arca: reménytelen próbálkozás most úgy tenni, mint aki együtt mozdul a háború ellenes erőkkel. Európa és a demokratikus országok szégyenszemre nem számíthatnak feltétel nélkül a mai magyar kormányra. Reméljük április 3. után ez a helyzet radikálisan megváltozik.