Ágival csak a baj van?

Posted by

Fábián András
>Mindenekelőtt arra kérem a nyájas olvasót, vegye észre a cím végén a kérdőjelet! Kunhalmi Ágnesről, az MSZP társelnökéről kívánok gondolatokat megosztani. Talán nem sértődik meg, ha a továbbiakban csak Ágiként említem. Az elnök asszony nagyon a bögyében van a Fidesz KDNP-nek. Ez az érzemény természetesen kölcsönös. Az ellenszenv nem most kezdődött, és vélhetőleg nem is fog gyorsan véget érni.

Talán még a gyérképességű hetero Fideszes politikusok is felfigyeltek arra, hogy Ági szép. Férfi és női szemmel egyaránt. Már hallom is a sztereotípiát: nem csak szép, de legalább buta is. A hímsovinizmus ugyanis nem tűri el, hogy egy nő egyszerre legyen szép is és okos is, vagy legalább ne legyen buta, ha már szép. A szép nő vonzó, a férfiak odafigyelnek rá, hódolatuk számtalan jelével halmozzák el, csupán azért, mert szép. A politikában ez veszélyes dolog, különösen akkor, ha egy mérvadó ellenzéki politikusról van szó.

Ágival az elmúlt évek során rendre különös dolgok történnek, amelyek azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a hölgy egy kissé izé. 2018-ban, az MTVA székházba történt ellenzéki behatoláskor videofelvétellel igazolták, hogy Kunhalmi nekiront egy bezárt ajtónak, majd arról lepattanva a földre esik és a karját fájlalja. Röhögött a fél világ. Arra már senki nem figyelt oda, hogy a hölgy be akart menni azon az ajtón, ám az előtte belépő úr azt úgy rávágta, hogy bekövetkezett a hatás-ellenhatás törvényei szerinti lepattanás. Az ügyes vágás eredményeként ugyanis már csak a bezárt ajtó volt látható a felvételen.

Pontosan ugyanolyan hiteles volt tehát ez az eset, mint az, hogy Varjú László egymaga szétvert egy több hústoronyból álló biztonsági különítményt. Sőt! – miközben a hátán és nyakán is ültek még arra is futotta az erejéből, hogy nyolc napon belüli és nyolc napon túli sérüléseket osszon ki a sértettek között. OK. Varjú kemény bányászgyerek. Sok mindenre képes. Ennek ellenére nem irigylem azt az ügyészt és bírót, akinek ezt a hülyeséget be kell majd bizonyítania. A propaganda számára azonban nem a hitelesség, hanem a hihetőség a lényeg. Az igazságtartalom százalékos aránya huszadrangú kérdés.

Aztán volt az a védhetetlen fiaskó 2019-ben, amikor Ági és Bangóné egy-egy papírral tüntetett a Képviselői Irodaházban, amire az a kérdés volt írva, hogy „Képviselőkbe folytani a szót illendő?”. Az ly-helytelen használatára tüstént lecsapott a bulvársajtó. Kunhalmi Ágnestől különösen váratlan volt egy efféle helyesírási hiba, mivel ő a parlament kulturális bizottságának alelnöke, nem mellesleg oktatáspolitikus. Volt is min csámcsogni. Mondjuk annyira nem volt poénos a dolog, mint Schmitt Pál, a köztársaság hajdani elnöke és gojostola remek beírásai, de azért alkalmat adott néhány húdehülye beszólásra.

Mindezek ellenére 2018-ban Kunhalmi Ágnes a választásokon megnyerte a régóta Fideszes XVIII. kerület országgyűlési képviselői helyét. Azóta tehet ő bármit a kerületért, a helyi kormánypárti szavazóknak semmi sem jó, semmi nem elég. Ahol tehetik szidják, pocskondiázzák. Mondjuk ez rendben is van. Orbántól tudjuk, aki nőügyekkel közismerten nem foglalkozik, hogy nő ne álljon politikusnak, mert nem bírja a gyűrődést.

Ági bírja. Ha kell kedves, ha kell, mosolygós, ha kell kemény és határozott. Minden támadás ellenére teszi a dolgát. Ahol megjelenik, ott tüstént magára vonja a figyelmet, ellenségei és ellenfelei számára eléggé el nem ítélhető módon. Ráadásul meglehetősen fotogén alkat. Ugyanezt az ellenfelekről ritkán mondhatjuk el. A Fidesz szívének ezért sem kedves.

Legújabb „bűne” viszont elég érdekesre sikeredett. A Bécsi Fidelitas szervezet (!) videót tett közzé Kunhalmi Ági bécsi kampányrendezvényéről. A politikus, aki először kritikusan beszélt a magyar kormányról, aztán váratlanul azzal folytatta: hogy „Orbán jól váltott ebben az éles helyzetben. Akkor, amikor kellett, elfogadta a szankciókat, és bizony, úgy kezdett el kommunikálni és cselekedni, ahogy egy NATO-tagállamtól és egy európai uniós országtól azt elvárják”. Majd – állítólag – hozzátette, hogy emiatt most az ellenzék nehéz helyzetbe került.

Elszabadult a pokol. Ha be tetszik írni a gugliba, hogy Kunhalmi Ágnes Orbán Bécs azonnal legalább 40 említést dob ki a keresés erről a megnyilvánulásról. Érdekes módon valamennyi azokhoz a nyomtatott termékekhez köthető, amelyeket én itt és most nem fogok felsorolni, mert mind a Fidesz szócsöve és a kormánypárt tartja el közpénzből. A szerzők minden esetben arra következtetésre jutnak Kunhalmi szavaiból, hogy „Na?! Ugye?! Tessék! Na?!”

Szabadjon megjegyeznem, hogy ha Orbán nem azt tette volna, amit tett, a kerék akkor is forgott volna tovább. Nélkülünk, nélküle, és a Fidesz nélkül is. Orbán nem osztott és nem szorzott. Ráadásul azóta is ott igyekszik keresztbe tenni a közös és egységes fellépésnek, ahol csak tud. Vagyis az a példátlan eset, hogy néhányszor együtt szavazott a többséggel az orosz agresszor elleni embargó kérdésében, kivételesnek tekinthető. Erre büszke a Fidesz és ezzel kürtöli most tele a kampánytól sújtott magyar füleket. Ugyanakkor azt sem szabad szó nélkül hagynunk, hogy – ha igaz – Szíjjártó miniszter burkoltan megfenyegette az Uniót olaj- és gáz-embargós tervei miatt. Erről az egyik Fideszes sajtótermék így ír: „Magyarország jelezte a helyzet hitelességének hiányosságait. (Ne tessék kérdezni, hogy honnan milyen hitelesség hiányzik, mert nem tudom! – a szerző) Az oroszországi energiaszállítás korlátozását, vagy leállítását eredményező, esetleges uniós szankciók tekintetében a miniszter elmondta, erről “európai egység egész biztosan nem tud majd kialakulni”. Magyarország egyértelműen vörös vonalként kezeli az energiaszállításokkal szembeni szankciókat.”

Többen mondják, hogy Orbánnak végre megjött az esze. Volt, aki még pontokba is szedte, hogy miért jött rá a magyar miniszterelnök, hogy változtatnia kell a politikáján és Putyinhoz fűződő kapcsolatán. Én viszont azt állítom, hogy semmi nem változott. Orbán csupán a nyílt sisakról a megbonthatatlan orosz magyar barátság sunyi és alattomos támogatására tért át, mert aktuális érdekei most éppen ezt kívánják. A külső szemlélők és politikai értékelők számára ez nyilván sokkal szembeötlőbb. Ennek tudható be, hogy az ukrán politikusok szemében Magyarország mélyen leértékelődött és a magyar közösségeknek életveszélyes fenyegetéseket címeznek. Orbán a külföldi megfigyelőket nem tudja úgy megvezetni, mint a saját híveit, és ennek fájdalmas következményei is lehetnek az ukrajnai magyar kisebbségre nézve. A miniszterelnök tovább folytatja pávatáncát, még ha kevésbé láthatóan is rezegnek a farktollai. Az ő hatalmi-politikai arroganciáján, a magyar és az európai érdekeket és értékeket lábbal tipró orosz kötődésén még Kunhalmi Ágnes kellően ki nem bontott, látszólag pozitív megjegyzése sem fog változtatni. Figyelemre méltó mennyire abszurdnak tűnik manapság a magyar politikai életben, hogy valaki elismerje, ha az ellenérdekű valamit véletlenül vagy kényszerűen jól csinál.

Az ukránok viszont sem nekünk, sem határon túli véreinknek nem fogják elfelejteni, hogy csak Magyarország volt az, amely pusztán formális támogatást nyújtott az ukrán államnak az agresszorral szemben. Mint ahogyan azt sem, hogy Ukrajna éppen az orbáni vétók miatt nem lehetett tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak. Ennyit a magyar kormány kisebbségi politikájáról. Kissé távolabb tekintve pedig nekünk magyaroknak biztosan nem lesz majd lehetőségünk részt venni Ukrajna újjáépítésében a háború után.