A háborús terrorról

Posted by

Jászberényi Sándor

>Oroszország háborús bűncselekményeket követ el miközben megszállja Ukrajnát. Kórházak, színházak, bevásárlóközpontok a célpontjai a katonai célpontok mellett, magyarul a civilek. A magyar társadalom megdöbbentően megosztott. Azért írom, hogy megdöbbentően, mert látom a közösségi médiában az orosz dezinformációt, és sajnos azt is, hogy minden ellenállás nélkül átmegy. Emberek, ismerőseim, akikről nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén meg lehet őket vezetni váltak akaratukon kívül az orosz autokrácia európai szócsöveivé és támogatóivá az orosz megszállásnak.
Amikor Hölvényi Kristóffal a Kijev melletti Irpinyben voltunk, mi is láttuk, hogy az orosz haderő válogatás nélkül lövi a civil lakosságot.(Erről nem akarok többet írni, aki követi az oldalamat látta a videót)
Azóta a helyzet sokkal durvább. Nyilvánvalóan az oroszok célja a lakosság moráljának a megtörése. Hogy már csak az számítson, hogy életben maradjanak, hogy feladják az ellenállókat, és az életért cserébe, elfogadják és kiszolgálják Moszkva urait.
Mit is remélnek ezzel?
Ha a lakosságot sikerül annyira megfélemlíteni, hogy együttműködjön az orosz megszállókkal, akkor ezt komoly katonai eredményekre is lehet váltani. Nem véletlen például, hogy Moszul és Rakka ostroma alatt, az Iszlám Állam bárkit agyonlőtt, akinél SIM kártyát vagy mobiltelefont találtak. Tudták, hogy a lakosság nincs velük, sőt. Egy sms-ben pedig pont le lehet írni annyit, hova ásták be magukat a védők a támadó tüzérség számára.
Ukrajnában erről szó sincs. Az országban nagyjából mindenki tudja, hogy honvédő háború zajlik. A borzalom közepén is elképesztően magas az emberek morálja, mind a civileké, mind a fegyveres ellenállóké.
A terror azonban erősödik, és egyre inkább erősödni fog az oroszok részéről a fenti okok miatt.
Videófelvételek járják be az internetet arról, hogy például a családja előtt hogyan lőtték agyon a feltartott kezű férfit az országúton, hogy hogyan bombázták szét a színházat Mariupolban. Napestig sorolhatnám.
Százból egy kerül a nyilvánosság elé az ilyen háborús bűnökből. Vannak ennek ugye feltételei. Például, hogy legyen egy tanú. Egy videókamera.

Egyébként lehet azt mondani, mint ahogyan mondják is az oroszok, hogy valójában meg sem történt a dolog. Ha ennyi felvétel nyilvánosságra került, arra kérném a kedves olvasókat, hogy képzeljék el, hogy mennyi dokumentálatlan eset lehet ebben a háborúban. Ahol nincsenek túlélők. Ha pedig vannak, nincs módjuk elmondani mi történt, mert például nem jutnak az internethez, telefonhoz.Ilyen például a mostani hír is, miszerint Mariupolban az elfoglalt kerületekben megerőszakolták a nőket az orosz katonák. A trollhadsereg hazugságot üvölt, követelik az incidensről a videófelvételeket.

Nem lesznek róla. Ha később túlélő jelentkezik, hogy elmesélje mi történt vele sokan nem fognak hinni neki. Pedig nincs új a nap alatt. Az oroszok nem léptek szintet a kegyetlenségben. Ugyanazt csinálják és ugyanúgy, mint Magyarország felszabadításakor.
Tehát mielőtt asztalt csapkodva üvöltöd kedves honfitársam, hogy az orosz hadsereg által elkövetett terrorcselekmények hazug vádak csupán, tedd meg, hogy utánaolvasol mi történt Magyarországgal 1944 után.
Tedd meg, hogy elolvasod Polcz Alaine Asszony a fronton című regényét.
A háborús stratégiák, melyek a lakosság megtörését célozzák ugyanis semmit sem változtak a II. világháború óta.

Címkép: Jászberényi Sándor