Chopin a romok között

Posted by
Vámos Miklós
>Most az Andrássy útra emlékezem. Gyerekkorom varázslatos világa. Én Népköztársaság útként ismertem meg. Később értesültem arról, hogy hajdanában Sugárút volt, s rövidebb ideig viselte Hitler és Sztálin nevét, állítólag Szabad Ifjúság útja is lehetett, átmenetileg. Ott nőttem föl, eggyel beljebb, a Délibáb utcában. (Fikciós könyveimben szeretem Tünemény utcaként emlegetni.) 1956-ban, amikor az oroszok – ruszkik – úgy mentek, hogy maradtak, a forradalmát leverték, s már megszűnt a kijárási tilalom, családi sétára indultunk a Népköztársaság útján. Először a Dózsa Györgyre. Láttuk Sztálin csizmáit, a ledöntött szobor helyén.
Aztán vissza, s föl a Népközt-ön a Nov hét térig. E széles, odáig hármas osztatú utat a párizsi les Champs-Elysées mintájára építették, ám ingatlanpanamák miatt nem készült el végig. Kétoldalt a villák és paloták harmadik emeletének jelentős részét kilőtték. Gondolom, a tankok odáig tudták fölemelni lövegeik csövét. Hat éves voltam, akkor nem tűnődtem ezen.
A Körönd táján (mely még nem viselte Kodály nevét, s a Rond-Point des Champs-Elysées-t imitálta) egy épület felső lakásának külső fala és teteje leomlott. A szabad ég alá került szobában fekete hosszú zongora állt, egyik lába kilógott a levegőben. A klaviatúránál tréningruhás férfi ült, elmélyülten játszott.
Talán Chopint. Lehet, hogy csak azért gondolom, mert láttam egy videót a Facebookon.
Melegen öltözött asszony veszi le a védőtakarót egy fehér zongoráról. Félresöpri a port a billentyűkről, Odatelepszik, és Chopint játszik. Ukrajnában vagyunk. Nyit a kép, a lakást bombatalálat érte, az ablakok bezuhantak, törmelék borít mindent. De csilingel a zene. Ez még a legenyhébb mozgóképes tudósítás a szomszédunkban zajló háborúról.
Mit mondhatnánk? Mit tehetnénk? Churchill kérdései. Akkor írta egy akta fedlapjára, amikor az első szabatos beszámolót a kezébe adták a haláltáborokról. Ő azért tehetett volna ezt-azt. A mi cselekvési terünk jóval szűkösebb. Csupán a szolidaritás gesztusaival élhetünk. Kevés. Nagyon-nagyon kevés, mondom ökölbe szoruló kézzel.
P. S. Vannak Ukrajna márkájú zongorák és pianínók. Eddig voltak, hm.