A titkos terv

Posted by

Fábián András

>Tegnap óta azzal van tele minden hír- és közösségi oldal, hogy a 444.hu nyilvánosságra hozott egy „titkos tervet” Ukrajna újrafelosztásáról. Roman Giertych, aki 2006-2007-ben miniszterelnök-helyettes volt Lengyelországban „Orbán terve” címmel mesélt el egy történetet a Facebookon. (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=514701036889190&id=100050478939975)

A történet így kezdődik:

„11 évvel ezelőtt egy Schonborn bíboros által Róma közelében szervezett konferencián sokáig beszélgettem Orbán Viktor miniszterelnökkel. Engem szélsőjobboldalinak tartott, és elkezdte magyarázni, hogy Kína és Oroszország katonai támogatása mellett hogyan kellene újjáépíteni Európát. Ez az intelligens, művelt, ámbár kissé kiégett ember, egy kis ország miniszterelnöke. Akkoriban nagyon durván fejezte ki magát Ukrajnával kapcsolatban. Orbán volt az, aki meggyőzte Kaczynskit, hogy próbálja meg szétszedni az EU-t.”

Aki nem olvasta volna ezt a hagymázas – állítólag Orbántól, Putyintól és Kaczinskytól származó tervet, annak tömören, ugyancsak Giertych tollából, itt összegzem:

„Oroszország megszállja Ukrajnát és elfoglalja Kijevet. Az orosz csapatok azonban nem szállják meg Nyugat-Ukrajnát, sem a Kárpátalját. Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja helyi hatóságai segítségért könyörögnek a NATO-nak az oroszok a megszállást megelőzendő, miközben Lengyelország és Magyarország belép a Putyinnal egyeztetett határokon és „gondoskodnak” Ukrajna ezen részei felügyeletéről, a helyi lakosság hálájától övezve. Oroszország bábkormányt hoz létre Kijevben, a keleti részeket összeköti Oroszországgal. Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja pedig egy jellegzetes, nyugatpárti egységet alkot majd Magyarország és Lengyelország felügyelete alatt. Talán Fehéroroszország is kapna valamit. A lengyel csapatok már keleten állomásoznak, mivel a néhány hónappal ezelőtt a Lukasenko által okozott migrációs válság részeként “véletlenül” éppen oda helyezték őket. A magyar csapatok (!) keletre vonultak a háború első napján (a magyar sereg teljes létszáma 37 500 fő! – a szerző). Természetesen a művelet sikerének feltétele a titoktartás, és persze Putyin hadműveleteinek sikere. …. Magyarországon a háború első napjaiban már az Ukrajnában élő magyarok ellátásának szükségességéről beszéltek.”

Mindez nagyon hihetően hangzik, különösen annak fényében, hogy a magyarok pontosan ismerik, vagy legalábbis azt hiszik, hogy már pontosan ismerik Orbán Viktort. Látjuk, hogy északon, délen és keleten folyton a „Nagy-Magyarország” magyarlakta területein matat. Számolatlanul gurulnak a milliárdok Horvátországba, Szlovéniába és Bosznia-Hercegovinába. Vastagon kitömik az erdélyi és partiumi magyar szervezeteket és egyházakat. Keményen nyomatják az orbáni propagandát a jól megfizetett helyi propagandisták. Szlovákiában Orbán hatalmas földterületeket és értékes ingatlanokat vásárol(na), ha a szlovák kormány felháborodása ebben meg nem akadályozná. A szomszédos országok kormányai egyébiránt csendben röhögnek Orbán „jótékonykodásán”. Legalább nekik nem kell a magyar kisebbség finanszírozásával foglalkozniuk, és ezáltal a saját szélsőjobboldali nacionalista pártjaikkal csatározásokba bonyolódniuk. Valóban: Magyarország Kárpátaljára is küld segélycsomagokat. Ahogy Orbánt ismerem éppen azért, hogy aki ott van maradjon is ott legalább a választásokig, de legalább addig, amíg a szavazatát le nem adta a Fideszre. Az a néhány százezer, bruttó egy millió szavazat bármennyi pénzt megér a magyar konkvisztádornak.

Ami Putyin elnököt illeti: ezt a kérdést röviden el lehet intézni. Putyin nem hülye. Ezt tessék kiindulási alapnak tekinteni. Márpedig, ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvaló, hogy ő egy ilyen ostoba tervbe soha nem menne bele, de még csak tárgyalni sem lenne hajlandó róla. Egyszerűen azért, mert jelenleg éppen az ellen harcol, hogy Ukrajna ne legyen NATO tag és EU-tag sem. Ezzel a „megoldással” viszont térben még közelebb vinné Oroszországot a NATO-hoz. Ráadásul mindjárt két olyan országot találna a határai mentén, amelynek lakossága finoman szólva sem oroszbarát, kormánya pedig bármikor megbukhat. Eddig Belarusz és Ukrajna volt Oroszország puffer zónája a NATO felé, a felvázolt lehetőség esetén viszont ebből nem maradna semmi. Putyinnak egy ukrán bábkormányra van szüksége, amely nem akar „nyugatosodni”. Tessék ezt alaposan végiggondolni, és nyugodtak lehetünk benne, hogy Putyin alaposan végig is gondolta a teendőit. Egészen biztos, hogy egy ilyen megoldás nem szerepelt az opciók között.

Ami Orbánt illeti, könnyen lehet, hogy Roman Giertych elmélete elvben nem állna távol tőle, viszont Orbán nem hülye (bocsánatot kérek mindenkitől, aki másképp gondolja), viszont gyáva, korrupt és számító. Pontosan tudja, hogy ezekkel a hagymázas elképzelésekkel, pláne, ha ezek megvalósítása érdekében lépéseket tenne, azonnal szembefordítaná magát minden szomszédjával, az EU-val és a NATO-val. Azonnal az első számú ellenség szerepébe kerülne. Kezelhetetlen konfliktushalmazba keveredne, amiből nem lehetne bukás nélkül kikászálódni. Neki viszont nem ellenségekre, hanem őt támogató szövetségesekre van szüksége. Abból viszont egyre kevesebb van. Más kérdés viszont a szavak, a propaganda világa. Kiemelten fontos számára a „Nagy-Magyarország” iránti nosztalgia élesztgetése, a „trianoni magyar átok” miatti nemzeti fájdalom ébrentartása. Az mehet minden mennyiségben. A már-már behegedni tűnő sebek ismételt és újabb feltépése hozza Orbán számára az irredenta, szélsőjobboldali, neonáci és újfasiszta szavazókat. Még néhány ostoba oroszbarát voksot is be lehet söpörni vele. Arról persze mélyen hallgat a propaganda, hogy az európai határok eltűnése esetén ez az egész trianoni probléma végleg megszűnne létezni.

A lengyel Morawiecki személyével és kormányával nem kívánok részletesen foglalkozni Ő ott volt Kijevben és találkozott Zelenszkijjel. A lengyel miniszterelnök nyíltan megmutatta, hogy hol áll. Nem is állhat máshol, mert pontosan tudja, hogy a lengyelek semmiféle oroszbarát gesztust nem bocsátanának meg neki.

És akkor végezetül nézzük meg most már azt is, hogy kit tisztelhetünk a szerzőben. Roman Giertych, mint már említettük, 2006-2007-ben miniszterelnök-helyettes volt Lengyelországban és egyben oktatási miniszter is. Politikusként ebben az időben a szélsőjobboldali, nacionalista, ultraklerikális Lengyel Családok Ligája sorait erősítette. E párt bevonása a kormánykoalícióba a kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság pozícióinak gyengülése miatt vált akkoriban szükségessé, és azonnal országos felháborodást váltott ki. A homofób, ultrakonzervatív nézeteket valló „oktatási miniszter” kinevezése ellen több fórumon és tüntetésen tiltakozott a felháborodott lengyel közvélemény. Ami a bevezetőben említett EU-ellenes beszélgetést és ebben Orbán vízióit illeti, nem árt tudni, hogy a Lengyel Családok Ligája már akkor az uniós társulási szerződés újratárgyalását követelte a programjában, és határozottan elutasította Lengyelországban az euró bevezetését. Vagyis nem kellett ehhez nekik Orbán Viktor. Giertychről legutóbb néhány hónapja hallhattunk ismét. Ő is alanyává vált ugyanis a Pegasus lehallgatási botrány lengyel vonulatának. Giertych kormánya bukását követően váratlanul és máig megmagyarázatlanul a 2007-ben kormányt alakító Donald Tusk miniszterelnök köreiben tűnt fel. A Tusk vezette Polgári Platform több politikusának bizalmasa, számos ügyben ügyvédje lett. Vagyis esküdt ellensége a mai lengyel kormánynak és a lengyel szürke eminenciás Kaczinskynak.

Ami pedig az inkriminált írást illeti: az „Orbán terv” március 17-én jelent meg, vagyis két nappal azután, hogy Donald Tusk beszédet mondott Budapesten, az ellenzék több tízezres nagygyűlésén. A beszéd pedig egyértelműen Orbán leváltására hangolta az egybegyűlteket. Bízom benne, hogy a Giertych által felvázolt érdekes elmélet további egységbe kovácsolni a magyar ellenzéket, amely meggyőződésesen támogatja Magyarország szövetségi politikáját, NATO-tagságát és Európai Uniós tagságát. Az azóta többször, több helyen megjelent íráshoz vagy arra való hivatkozáshoz fűzött kommentárokat átböngészve úgy tűnik, hogy a dolgok Pan Giertych (és Donald Tusk!) szándékai szerint alakultak. Ennek én örülök, és hogy Lengyelországban sincs ez másképpen, arra bizonyítékul álljon itt egy lengyel komment:

Krzysztof S. írja: „Stanisław Lem (a lengyel sci-fi irodalom legendás alakja – a szerző) forog a sírjában az irigységtől. Évek óta nem olvastam ilyen fikciót. Ön olyan tehetséges Roman (Giertych- a szerző) úr. Azt hiszem, ez csupán egy etűd, valamiféle regény előjátéka. Még több irodalmi gyöngyszemet várok. Üdvözletem!

Címkép: A pompás mű szerzője Roman Giertych