A beszélgetés fontossága

Posted by
Pelek Dávid
>Bambiról, a fideszesekről és a parbeszéd fontosságáról
Négy éve momentumozom. Ez már az ötödik kampányom. Meg nem tudom mondani, hogy hány embert szólítottam már le, hány ajtón kopogtattam már be, hány beszélgetést kezdeményeztem már. Azonban újra és újra rájövök arra, hogy mennyire fontos az, amit csinálunk.
A képen az látszik, hogy Bambi kutyus értő figyelme és jutalomfalatra váró tekintete mellett egy fideszes nénivel beszélgetek Baján. Minimum 15-20 percet beszéltünk. Amikor megszólítottam az önálló Bács megyét kezdeményezéssel kapcsolatban, akkor leszögezte, hogy ő fideszes. Én meg mondtam, hogy nincs ezzel semmi probléma, én meg nem vagyok az, de ez szerintem egy olyan ügy, ami pártokon felül áll és azt szolgálja, hogy minden bácskainak jobb legyen párthovatartozástól függetlenül. Aztán elkezdtünk beszélgetni: róla, rólam, a velem egykorú unokáiról, a paksi dédunokáról, akit csak online lát, a magányról, az országról. Látszólag semmi közös nincs bennünk: ő egy bajai idős néni, én meg egy borsodi fiatal srác vagyok. Ő fideszes, én soha nem voltam, de nem is tudnék lenni – akkor se, ha a Fidesz tényleg egy konzervatív jobboldali párt lenne. Mégis megtaláltuk a közös hangot és a beszélgetés végén úgy köszöntünk el egymástól, hogy ez nagyon jó volt. Meghallgattuk és megértettük egymást. Újfent rájöttem, hogy több az, ami össze köt minket, mint ami elválaszt, és ami a legfontosabb: mindannyian azt akarjuk, hogy Magyarország egy jobb ország legyen.
Végül aláírt a helyi ellenzéki jelöltnek, Kiss Lacinak. Bambi pedig nem kapott jutalomfalatot, mert már aznap adott neki a néni. De Bambi ezen túlteszi magát, mert tudja, hogy holnap úgyis kap. Nekünk meg ez a beszélgetés volt a napi jutalomfalat.
A fideszesek nem hülyék. Nem birkák. Nekik is megvan az indokuk arra, hogy miért szavaznak a Fideszre. Kosztolányival szólva: “minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.” Csak meg kell hallgatni őket. Meg kell ismerni az embert. És nem lemondani róluk.
És lehet, hogy ez a néni nem fog végül Lacira szavazni, de ne felejtsük el, hogy ha Laci nyer, akkor utána neki ezt a nénit is képviselnie kell. Nem csak azokat, akik rá szavaztak, hanem a választókerület összes lakóját. És ő fogja is, ebben biztos vagyok. Igazából ez lenne a lényeg, hogy ne csak azokat képviseljük, akik velünk értenek egyet, hanem minden helyi lakost.
Ne tévesszük soha szem elől, hogy közös az országunk, közösek a problémáink, közös a történelmünk, csakis közös lehet a jövőnk is. Ne ordítsunk át a lövészárkokból, hanem szálljunk belőle ki, szóljunk át és közösen temessük be.
Ez nem két nap lesz. Nem is két hónap. Lehet máshogy is, de szerintem csak így szabad. Én leginkább ezért Momentumozom, mert hiszek abban, hogy lehet egy olyan Magyarországot építeni, ahol beszélgetünk egymással és nem csak beszélünk egymáshoz. Ami nem a gyűlöleten, hanem a megértésen és egymás elfogadásán alapszik.
Hajrá, Magyarország! 14 nap van hátra. Két hét múlva szavazzuk meg mindenki Magyarországát!