Orosz nyelvtudással a Keleti pályaudvaron

Posted by
Hetényi Zsuzsa
>Mi Kijevben oroszul beszélünk, mondja a középosztálybeli pár, mintha némi megvetéssel, az ukrán csak az eldugott falvakban dívik. És maga honnan jött? Budapestről, magyar vagyok. És honnan tud oroszul? Elmesélem a már készre tömörített mondatban. Kissé felengednek, elmesélik, hogy öt nap múlva már repülnek is tovább. Hol lehet taxit rendelni. Minek, a taxi drága, itt az ingyen busz, mondom. De mégis mennyi a taxi. Nem kérdezem, hová repülnek.
Ma az ukrán nyelvű tolmácstábla van rajtam (perekládacs), az első nap nyomtattam, mert attól tartottam, hogy az ukránoknak ellenérzéseik lesznek az orosszal szemben. Elterveztem, hogy bevezetésként ukránul elmondom, hogy értek ukránul, de beszélni csak oroszul tudok. A bevezetőre egyáltalán nincs sem idő, sem szükség, valamint távolról sem értek már ukránul, hacsak nem keverik orosszal, mint a szovjet időkben. Egyszer nézett rám megvetéssel valaki, mert oroszul szólítottam meg, és némán ott hagyott. Később a szegény sovány öregasszony és láthatóan szellemileg visszamaradott fia elmennek mellettem két kicsi, de tömött szatyorral, és magyarul beszélnek, futtában megkérdezem – budapestiek.
Közben mesélnek a menekültek. Kijevben a kukázó hajléktalanok most nem adják le a sörös és vodkásüvegeket, hanem elviszik azoknak az asszonyoknak, akik Molotov koktélokat csinálnak belőle. Megtudom, hogy a három vagy több gyerekes katonaköteles férfiak kiutazhatnak az országból. Mesélik, hogy csak a házak udvarán és közös sírokban, parkokban tudják eltemetni az áldozatokat. A harkovi piac kigyulladt egy rakétától, és a helyszínre érkező tűzoltókat lőni kezdték, egyik meghalt.

Olvasom, hogy Biarritzban egy aktivista elfoglalta Putyin villáját, menekülteket akar betelepíteni. Előttem van a filmszerű francia fürdőváros képe, egy Nabokov-konferencián jártam ott. Azért szervezték oda, mert gyerekkorában nyaranta ott töltött pár hónapot a család, a többi európai arisztokrata családdal, ugyanis Nabokov nagybátyjának kis kastélya volt a Pireneusokban. Elfog a düh, hogy a Putyin-maffia ebbe is belepiszkított. Video: https://www.youtube.com/watch?v=e8kVdCCWkko

.

Az ukrán listán olvasom, hogy Bécs felé ellopták egy fiatal ukrán lány kocsiját a csomagjukkal együtt, segítségnyújtás címen. A barátja mögötte jött egy másik kocsin. Füstölt az autó, megyünk a szervízállomásra, előre megyünk az egyik kocsitokkal, ti jöttök utánunk — azzal el is vesztették őket. Török románoknak mondták magukat a „szerelők”.
Jut eszembe: azért is van több időm, mert a moszkvai konferenciám (zoomon adtam volna elő) elmaradt, lemondták, „tekintettel a körülményekre”. Április végére halasztották. Akkorra remélik a háború végét? És mivel hétfőn és kedden vannak az óráim, ezen a héten szabad voltam. Jövő héten azonban jön a munka, szakdolgozati időszak van.
Telefontolmácsolást kér egy szállást intéző lány. Egy kedves pestkörnyéki úr szobát ajánl, ki is adná annak a családnak, akiket viszont nem talál most, de hagytak egy telefont, hívjuk fel. Nem felel az ukrán szám (szerencse, mert az nem olcsó), végül a magyar SIM kártya, amit két cégtől is ingyen kapnak, kicsöng. Már nem vagyunk ott, egy lakásban vagyunk, válaszol elutasítóan egy nő. De miért nem szóltak? (A szálláskereső lány fél órája keres nekik lakást.). Mert a mamám mozgássérült, és a gyerek is fáradt volt – kiabálja. De itt csak 2 napig maradhatunk, keressenek tovább. A bácsi egy hetet ajánl. Akár három főnek is. Akkor átmegyünk. Mekkora a szoba? – kérdezem. Háromszor három méter, betettünk oda három ágyat, de nem sok hely maradt. Elképzelem… A mama kerekesszékes? –kérdezem a telefonban. Igen. Hány éves a gyerek? Három. És sok csomagjuk van? Elég sok. Akkor az nem fog beférni, mondom, és bólogat a bácsi… ez nem jött össze.
Egy ukrán pár a kijevi lakásuk kulcsát szeretné eljuttatni haza, egy ismerősnek, hogy tudjon vigyázni az értékeikre, írja a segélykérő oldalon a szállásadója, aki le is másolta, de hogyan tovább? Posta aligha működik. Javaslom, a Záhonyba menő vonathoz vigye, éjjel biztosan megy egy, mindig van, aki hazafelé igyekszik valamiért… ott pedig már átadják tovább.
Kik mennek visszafelé?
Egy férfi Szlovéniából jött, és megy Dnyepropetrovszkba. Remélem, elmúlt hatvan? El. Hát akkor? Dolgom van. Pénzért vesz jegyet, vagyis nem ukrán. Talán egy hű putyinista.
Egy fiatalabb férfi szintén visszafelé igyekszik, láthatóan katonaköteles, lebeszélném. Ingatja a fejét: csak a feleségemet kísértem ide, a kilencedik hónapban van, és aláírtam, hogy visszamegyek. A szüleim ott maradtak túsznak.
Csernovici nő, nincs pénze a helyjegyre, egy hibbant nővel vagyok, mondja, erre való a K/Alap, ahogy elneveztem a sok jó embertől kapott pénzt. Akar nekem lejt adni, az megmaradt a Románián keresztül vezető úton, és van még egy százdollárosa. Dollárt nem fogadnak el a pénztárban. Ha beváltaná, maradna egy csomó fölösleges forintja, euróra pedig nem éri meg forinton keresztül, magyarázom, azon rajtaveszt. Prágába igyekszenek, a hibbantat viszi annak a fiához. Egyébként a hibbant nő rendkívül szimpatikus, udvarias, finom, művelt társalgásba kezd, kedvesen mosolyog – szerintem a világ hibbant meg, ő pedig teljesen normális. Kísérője már fordul is vissza, ha leadta, mert Csernovicban maradtak a gyerekei. És merre megy vissza? Szucsava felé (ez a városkanév szerepel ükapám születési anyakönyvi kivonatán). Kell még majd az a lej. De egyébként ő nem csernovici, csak 2014-ben költözött oda Donyeckből, a háború miatt. Megadom az emailemet, mert a hazaútja is Budapesten keresztül fog vezetni.
Nigériai orvostanhallgató igyekszik szintén vissza, Ungvárra. Miért? Mert nem hoztam el az útlevelemet. Hol tanult? Harkovban. Odáig nem fog eljutni. Már minden papír Ungváron van, Kijeven keresztül odaküldték. És hogy lehet, hogy nem hozta magával? Hogy, hogy… lebombázták a koleszt, így ugrottam ki az utcára, amiben vagyok.
***
Eddig azon háborogtunk, hogy az állam nem csinál semmit, most viszont azon aggódom, hogy csinálni fog. Hétfőtől mentesítik a Keletit és a Nyugatit, Kőbánya-Kispesten állítják meg a záhonyi vonatokat, a SYMA csarnokba viszik az érkezőket, busszal. Kérdés, számítanak-e a civilekre, hogyan férnek hozzá azok, akik eddig csinálták. Már amikor a határon elhangzott a fő-fő szájból, hogy „kézben tartjuk”, akkor arra gondoltam, hogy „fogjuk meg és vigyétek”. Kiválóan van időzítve, mikor kell átvenni a befutó stafétabotot, és a választási célszalagban lengetni. Tegnapi orosz nyelvű Szabad Európás hír volt, hogy már csak kocsin lehet menekülni. (Vagy átsétálni a határon, teszem hozzá, a határmenti helyekről.) Ma már nem lehet menekülni, kocsin sem lehet, félnek, hogy nem lesz benzin útközben, a vasutak leálltak, a buszok kockázatosak. Ma sokkal kevesebben érkeztek. És azonnal meg is történt az állami lépés!
Kíváncsi vagyok, a stadionban milyen tolmácsok lesznek. Hogyan fognak találkozni a menekültekkel a magánemberek, akik szállást adnának? Ki szállítja oda a nem szervezett spontán adományokat, az ennivalót? És a vigaszt?