Szirénák

Posted by

Gergely Tamás

>Az egyik svéd különlegesség, amiről itt-tartózkodásunk elején többen is informálni akartak, az volt, hogy minden harmadik hónap első hétfőjén délután háromkor megszólalnak a szirénák. A háborút jelző három erős, majd az, amelyik a veszély megszűntét jelenti. Nem azért, mert háború van, vagyis ne ijedjünk meg, ne keressük az óvóhelyet, a templomba se szaladjunk be, gyakorlat ez mindössze. Különös gyakorlat, gondoltam, Romániában, ahonnan jövök, ahol az előttünk járó generáció megélte a világégést, ezt elfogadtam volna természetesnek, de itt, ahol még a második világháborút is megúszták… Ráadásul akkor, a nyolcvanas években, vagyis négy évtizeddel a békekötés után…

Szóval szól a sziréna a megadott időben, de most már én vagyok az, aki az újonnan érkezetteket felvilágosítom. Hanem…

Szokásos Mälar-parti sétánkról jövünk fel a szívet-lábat próbára tevő dombon, amikor mit hallunk…? A közelünkben, vagyis a kerület legmagasabb lakóházának a tetején, azaz a szokott helyén, teljesen váratlanul megszólal a sziréna. Nem éppen a bombázók közeledtére figyelmeztető jel volt, le sem fújták a riadót, úgyhogy mi nem rohantunk az óvóhely felé – van egyáltalán ilyen Hässelby strandon? Tudjuk viszont, hogy háborús időket élünk. A világ egyik nagyhatalma élén egy őrült játszadozik más népek szabadságával, ezrek életével. Svédország különben is a begyében van, csoda, hogy a hideg futkározik a hátamon, amikor a szirénát hallom?! Valószínűleg csak soron kívül kipróbálták, hogy működik-e, hogyha baj van, akkor majd hatékonyan figyelmeztessen.

A sziréna kipróbálása pár nappal az oroszok Ukrajnába való betörése előtt történt. Azóta a tévé- meg rádióhíradókban hallom háttérzajként a kijevi, lembergi, odesszai szirénákat. ’52-ben születtem, békeidőben. Tömbházunk alagsorában raktárnak használták az óvóhelyet. Onnan tudom, hogy magam is beálltam a sorba, amelyik a közeli üzletből a portékákat kézről-kézre adva az óvóhely-raktárhoz eljuttatta. Nem hittük volna, hogy újra háború lesz Európa keleti felében.