Szelfizés közben csak a hátukat látjuk

Posted by
Tibi atya
>Ha egy ideális államban élnénk, akkor abban a pillanatban, hogy megindul 100.000 ukrán menekült a határ felé (köztük a saját határon túli honfitársainkkal), két dolgot várnék el: az állam nyúljon rohadt mélyen a zsebébe, és a Honvédség mögött jelenjenek meg állami támogatással azok a civil cégek, akik már engedtek be ennyi embert a területükre úgy, hogy aztán el is kellett látni őket.
Az ideális államban a határellenőrzés után a Sziget Fesztivál összeszokott stábja állna ott konténerekkel, melegedőkkel, “A” ponttal, “B” ponttal és “C” ponttal, és minden beérkező számára a jó napot kívánok az lenne, hogy kapnak egy takarót MRE csomaggal (Meal Ready to Eat – katonai egynapos élelemadag porokból, konzervből, csokiból, néhány cikk Wc-papírral). Meglennének a mobilmosdók, a pelenkázó helyiség, az elsősegély állomás. Természetesen mindezt az állam fizetné az adónkból utolsó fillérig, nem jó szokás szerint a magánszereplők, akiket erre kötelez.
Az ideális államban a békemenetes buszok (amikre van pénz és kapacitás) a menekülteket szállítanák oda, ahová a határról irányítják őket.
Ehelyett baromi sok szeretetszolgálat, hitközösség, civil önkéntes végzi ezt a munkát áldatlan körülmények közt. Szervezett munka helyett rögtönzés (óriási tisztelet érte azoknak, akik csinálják), MRE helyett kézzel készített és csomagolt szendvicsek, hevenyészett pelenkázók a pályaudvar kövén. A biztonságukat néhány kivezényelt rendőr (lenne) hivatott ellátni, de mivel nyelvet egyikük sem beszél, még csak igazoltatni sem tudnak (igaz, azokat a honfitársainkat, akik meglátták a lehetőséget az adományok lenyúlásában, közepes hatékonysággal elhessegetik, amikor negyedjére jelennek meg családostul). A tömeg szervezetlenül hömpölyög át az országon, aki odamegy, saját felelősségére teszi.
Adót egyébként fizetünk érte, EU-s pénzt pedig éppen erre hivatkozva kapunk most. Csak amikor olyasmit kéne csinálni, ami zsebbenyúlós (és nem lehet mindjárt valamelyik haveréba áttenni), akkor az állam hátralép és azt mondja, ó’gyátok meg.
A probléma pedig nem azzal van, hogy megoldjuk, hiszen ezért vagyunk polgárok. Hanem azzal, hogy a nap végén sosem nyújtjuk be érte a számlát.
Akik most kint vannak, akik csomagolnak és osztogatnak, mind az állam helyett teszik. Aminek az első embere ezekben a percekben is az ő munkájukkal henceg. Nem tudom, hogy tényleg előre megyünk-e, de a szelfizésük közben mi csak a hátukat látjuk. Dicsértessék!