Dagerrotípia

Posted by
Gellért András
>Benne volt még lábában a bugi, mozgott volna szívesen, de a klipforgatás végén már senki sem ért rá a szokásos csapatleépítő táncos tréningre. Atus egy ismeretlen csészealj tesztvezetésére sietetett Budaörsre, Sanyi a lovait abrakolta, Miki szokásához híven a vén Európáért aggódott, a fiatalok pedig fáradtak voltak, így végül egymaga indult el a Nemzeti Múzeum kertjéből a Pilvax felé. Amint megérkezett és belépett az egykori kávézóba, feltűnt neki a pultnál egy dagerrotípiaszerű, számára végtelenül ellenszenves fazon, aki rögvest bele is kötött.
– Szar lett, láttam.
– Hozzám beszélsz, kiscsávó?
– Ha te énekled a Nemzeti dalt, akkor hozzád.
– Sztárok éneklik. Egyébként, közöd?
– Én írtam.
– Ja. Anyádnak meséld ezt.
– Tudod mi az, hogy sajtószabadság? Meg közös teherviselés? Felelős minisztérium?
– A libernyák haverjaidat fáraszd, ne engem.
– Te mindig ilyen bunkó vagy?
– Na, húzzál innen, ha jót akarsz magadnak!
– Segesvárról jöttem, nem ijedek meg a hozzád hasonló bohócoktól.
– Te is a moslékoldalhoz tartozol?
– Nem a te oldaladhoz, az biztos. Hallottál már a szabadságharcról? Bem apóról?
– Lengyel volt, mint ez a faszkalap Tusk.
– Te aztán szépen beszélsz, öreg. Mitől vagy ennyire ideges?
– Rosszul látod haver, ez nálam stratégiai nyugalom.
– A helyedben nem lennék ennyire nyugodt.
– Kussoljál má be, mint a Vágó! Miről ugatsz megint?
– Én beszélni szoktam. Meg verseket írni. Tudod, Nemzeti dal. Anyám tyúkja. Falu végén kurta kocsma.
– Aha. És hogy hívnak, nagyarcú?
– Petőfi Sándor.
– Anyáddal szórakozz, meg a tyúkjával. Ha találkozol a Táncsics Miskával, csókoltatom. Na, szevasz, leléptem.
Negyedórával később már a békemenet elején molinózott a barátai körében. Forradalom van. Mint mindig.