Orbán nem menni háború

Posted by

Fábián András

>Aludtunk egyet, másnap van. Ez most nem egy olyan „másnap”, bár nem igazán tudom, hogy az milyen. Hacsak hallomásból nem. Szóval nem olyan kóválygós, hanem sokkal inkább olyan, mint amikor már az ember le tud tekinteni az előző nap eseményeire és legalább nagy vonalakban el tudja dönteni, hogy jó nap volt-e az a tegnapi, vagy olyan amilyen. Régen nem voltam már tüntetni. Nem kedvezett a vírus a tömeges rendezvényeknek. Nyílt, proletár őszinteséggel bevallom azt is, hogy a március 15-i kötelező körön meg utoljára talán harmadik általánosban vettem részt. Aki egyszer látott ilyet, mindet látta, aki egyen ott volt, mindegyikről volt örök emléke.

Most azonban kimentünk, családilag, mert ez most előre láthatóan többnek ígérkezett, mint jelmezes felvonulás. Kezdjük azzal, hogy ma reggel átfutottam a tudósításokat. Néhány szembeötlő különbség ránézésre is feltűnt a két tömeg között. Talán az egyik legfontosabb az, hogy a Műegyetem rakpartra spontán jöttek az emberek, míg a másikra közpénzből, buszokkal szállították őket az ország minden nyomorgó szegeltéből, gondolom polgármesteri felügyelet mellett. Táblákkal tudósították a jegyzőkönyv-vezetőket, hogy a falu megjelent. Az ellenzék előtt nem vonult Győzike sem. A mellette állóról a fénykép alapján tüzetes szemrevételezés után sem tudtam megállapítani, hogy Pataki Attila vagy a Táncsics díjas (!) Stefka István. Természetesen a Jótollú újságíródíjjal kitüntetett, a legtrágárabb magyar publicista díj várományosa, B.Zs. is képviseltette magát, aki mellesleg lesz@rja a Telex minden egyes újságíróját, és ezt már százszor megmondta. Akárhogyis, az élcsapat szellemi színvonala láthatóan nem érte el a 60-as IQ-t sem. A mögöttük bambán menetelő népek agykapacitása természetesen ezekhez a szellemi vezetőkhöz a vezetőkhöz korrelált. A békemenetelők nem egyetemi professzorok. Ez régen nem titok. A könnyen formálható Fideszes embermasszát hosszú évek céltudatos és kemény munkájával (v.ö.: Fidesz „oktatáspolitikája”) sikerült megalkotni.

A két tömeggyűlés között volt azonban egy sokkal fontosabb különbség is. Orbán, immáron nem először, pirulás nélkül borongott az ellenzék „háborúpártisága” miatt. Persze, nyugodtan megkérdezheti bárki, hogy mikor hozta őt zavarba bármely ordas nagy hazugsága, ami elhagyta a száját?! Ehhez képest az ellenzéki tüntetés egyik legfőbb toposza a béke volt. Kivétel nélkül minden szónok arról beszélt, hogy Ukrajnában gyilkos háború dúl, amelynek kirobbantásáért Putyin és a vele gyakorta boldog egyetértésben fényképezkedő Orbán Viktor is felelős. No, persze nem mondhatjuk, hogy azonos mértékben, de azt igen, hogy Orbán e háború kirobbantásában cinkosa volt Putyinnak. Sokunk szerint mindmáig az is maradt.

Tulajdonképpen el is jutottam mai írásom lényegéhez. Az összefogás egyik vezetője tegnap azt mondta, hogy nincs nekünk az oroszokkal semmi bajunk. Soha nem is volt. Nekünk azzal az igazságtalan, területrabló háborúval van bajunk, amelyet az „orosz emberek megvédése” örve alatt Orbán csókos jó barátja, Vlagyimir Putyin indított egy független állam, Ukrajna ellen. Ehhez mindössze annyit tennék hozzá, hogy ha valaki Ukrajna honvédő háborúját, önvédelmi harcát támadja, az az agresszort támogatja. Aki pedig az agresszort támogatja, az a háborút támogatja. Vagyis az háborúpárti. Ez pedig nyilvánvalóan nem az ellenzék, az összefogás, az Orbán megbuktatását választások útján kívánó politikai tömörülés. Ezzel szemben Putyin nemre, fajra, vallásra tekintet nélkül bombázza halálra civil emberek ezreit. Orosz és ukrán, férfi, nő vagy kicsi gyerek: a népirtó Putyinnak egyre megy.

Az úgynevezett Békemeneten (ellentétben az ellenzéki nagygyűléssel!) nem láttunk egyetlen ukrán zászlót sem (v.ö.: szolidaritás!). Ezzel szemben volt Árpád-sávos lobogó szép számmal (átpártoltak a neonácik!), és lényegében megjelent a B-közép is teljes létszámmal és persze kedvenc csapatuk színeiben. Orbán szatellit pártja, a Mi hazánk nevű törpepárt békegyűlésének fő szónokát három marhanagy ágyúlövéssel vezették fel a pár száz fős hallgatóság előtt. A Simó Endre elnök úr nyugdíjából finanszírozott Magyar Békekör nevű, orosz érdekek mentén szerveződő nyugdíjas-klub március 15. kapcsán azt látta szükségesnek fényképekkel gazdagon dokumentálni, hogy Ukrajnában vannak neonácik és újfasiszták, akik orosz-ellenes tevékenységükkel kiprovokálták a jóérzésű orosz emberek és Putyin agresszióját. Eközben „demokratikusan megválasztott Janukovicsról” vizionálnak, akit a neonácik által támogatott Zelenszkij lényegében megpuccsolt. Arról valahogy nagyvonalúan megfeledkeznek, hogy a neonáci köröket szerte a világon, így kicsiny hazánkban is (a rendőrgyilkos Győrkös István és a Magyar Nemzeti Arcvonal!) régóta már az orosz titkosszolgálat finanszírozza, és használja fel a köznyugalom és a demokratikus társadalmak rombolására.

A bülbül szavú tollnok, Bencsik András, tegnap karakán módon elismerte, hogy „tévedtek” és Oroszország mégis megtámadta Ukrajnát. Holott korábban tőle magától tudtuk meg, hogy csak egy hülye gondolhatta, hogy erre sor kerülhet. Viszont az azért kiderült, hogy „Ez nem egy szabályos háború, ez egy oroszok és ukránok közötti szláv válság, amit láthatunk… Nem lett belőle világháború…” Azért ez jó hír, gondolhatják a Bencsik-féle politikai gondolkodáshoz szokott barázdamentesre mosott agyak. Végülis nem minket ölnek, hanem csak szlávokat. Csak oroszok ölnek ukránokat. Ukrajnában. Ahol most „válság” van. Azért persze menetelnek. Békemenetelnek! Orbán aki tudott a 3 miniszterelnök kollégája Kijevi missziójáról, nem ment velük. Pedig ott most, ebben a szláv válságban, ahol az Oroszok Kijevet lövik, nagy szükség van kemény utcai harcosra… Először azt írtam, hogy egy „ilyen hozzá hasonló kemény utcai harcosra”. Aztán kijavítottam. Ilyen Orbánhoz hasonlóra ott semmi szükség.

Mára az ukrajnai menekültek száma átlépte a 3 milliót, ebből közel fél millió Magyarországra jött. A magyar kormány – gondolom a békepártiság jegyében – lényegében nem vesz részt a menekültek elszállásolásában, megsegítésében. Ezeket a költséges feladatokat rábízza a „háborúpárti” civilekre, a jóérzésű „háborúpárti” magyar állampolgárokra, a „háborúpárti” ellenzéki önkormányzatokra. Mindösszesen a „baloldalra”. A „békepárti” Orbán talán attól tart, hogy amennyiben kormánya aktívabban részt vállalna a menekültek megsegítésében, azzal magára haragítaná az ő ugyancsak „békepárti”, de az ukrajnai válságba a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán belekényszerített Putyin barátját. Ennek Putyin bizonyára nem örülne. Putyinnak ugyanis az a legfontosabb, hogy Orbán továbbra is különállását hangoztassa, és ezzel bomlassza az EU és a NATO országok egységét. Ehhez asszisztált tegnap a szerencsétlen, lóvátett, békemenetelő tömeg. Huszárgúnyában, pitykés mentében, rókamálos kacagányban, tehénszarvas fociultrák vidám jelmezeiben.