Egy igazságtalan világban igazságtalan véget érnek a dolgok

Posted by

Molnár Gusztáv
Geonapló

>Ben Rhodes, Barack Obama helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója (2009 és 2017 között), aki 2018-ban – Jake Sullivan jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadóval együtt (ő korábban Hillary Clintonnak, Obama külügyminiszterének volt a tanácsadója) – társ-alapítója volt a National Security Action nevű, Trump-ellenes politikai NGO-nak, cikket írt a The Atlanticben[1], amely most az “autokráciák” ellen harcoló liberálisok orgánuma. A cím (A történelem sarokpontjához érkeztünk ) Joe Biden egyik fordulatát idézi, az alcím pedig tömören összefoglalja a lényeget:

Ennek a pillanatnak a jogos felháborodásából talán megszülethet egy új világ.       

A „neoliberális”[2] Jennifer Rubin, a Washington Post munkatársa, ha lehet, még ennél is patetikusabban fogalmaz:

Az ukrajnai háború vagy a Nyugat megváltását, vagy az összeomlását vetíti előre. Ha Vlagyimir Putyin orosz elnök nem tudja elérni azt a célját, hogy atomháború nélkül megsemmisítse Ukrajnát, Amerika tekintélye, hatalma és befolyása hatványozottan megnövekszik. Ha a Nyugatnak inába száll a bátorsága és Putyin diadalmaskodik, az instabilitás és az agresszív háborúk félelmetes korszakának nézünk elébe.

Harry Kazianis, a washingtoni Center for the National Interest védelmi kutatásvezetője és az azonos című lap szerkesztője sokkal realistább[3]:

Bár nyilván mindent meg kellene tennünk azért, hogy segítsünk Ukrajnán nehéz helyzetében, gondolnunk kellene arra is, hogy meddig akarunk elmenni e téren. Az igazság az, hogy óriási nyomást gyakorolunk Oroszországra, többet, mint amit egyik-másik ország egy igazi háborúban kénytelen elviselni. Az elkövetkező hónapokban ez az összeadódó nyomás megrázkódtatja Oroszországot, mi pedig meg sem álltunk, hogy felbecsüljük a következményeket.

Valójában egy új de facto Ukrajna-stratégia mellett döntöttünk. Ez annyira rémisztő és stupid, hogy eddig még soha nem próbálkoztak vele egy atomfegyverekkel rendelkező szuperhatalommal szemben, amely 30 perc alatt képes véget vetni szinte minden emberi életnek.

A Nyugat ki nem mondott célja egyszerű: Putyinnak mennie kell.[4] Vagy, Putyinnak meg kell halnia, mint egyesek a jobboldalon most skandálják.     

Igen, ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás, egész eddigi csődtömegével, visszatért Washingtonba, és úgy tűnik senki nem törődik ezzel. És senki nem képes felfogni, hogy ez lett az új célunk, és hogy ez mit jelent, milyen következményei lehetnek az egész világra nézve – például egy teljes atomháború, ha Putyint túlságosan belenyomjuk a geopolitikai csatornába.  

Az ember azt hihetné, hogy legalább mindenki szeme láttára megvitatjuk azt az elképzelést, hogy el akarjuk távolítani a világ legnagyobb országának a vezetőjét, a harmadik leghatalmasabb hadsereggel és 140 millió állampolgárral. Az mindenesetre világos, hogy a morális győzelemre éhesen, újból és újból az Oroszországnak a lehető legnagyobb mértékben ártó cselekedetek mellett döntöttünk.    

Még csak meg sem próbáljuk felfogni, hogy hónapokon belül milyen jövő vár ránk. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogy mit csinálunk, miközben a kellemes bizsergést okozó hashtagok, a trendi témák és az aktivizmusra buzdító politikák egy sötét úton vezetnek bennünket lefelé.    

Csak pár hete volt, hogy Putyin parancsot adott a nukleáris riasztásra, ami láthatóan sokkolta még a mellette álló legmagasabb rangú katonai vezetőket is. A gondolatmenete könnyen követhető: megértette, hogy a nyugati országok, nagy-nagy morális felháborodásukban (lásd 03. 07.) akkora nyomást helyeztek a rendszerére, hogy mostmár csak egyfajta kimenetelt tudnak elfogadni.     

Látja az Ukrajnába küldött fegyverek nagy számát[5], a pénzügyi nukleáris háborút, aminek ki van téve az országa, a felhívásokat a repülési tilalom elrendelésére, és hogy vadászgépeket kell küldeni Ukrajnába, és tudja, hogy ezek mind célpontok az ő hátában. A nukleáris riasztással emlékeztetni akarta a világot, hogy használni fogja ezeket a fegyvereket, ha a hatalmát megkérdőjelezik.    

Sajnos a történelem elmondja nekünk, hogyan fog végződni a háború, ha szerencsések vagyunk. Ukrajna romba dől. Oroszország területe egy részét elveszi. Kijev csatlakozik az Európai Unióhoz és a Nato-hoz, de nem hivatalosan, integrálódik gazdaságilag, és milliárdokat kap fegyverekre, hogy elrettentsen egy újabb orosz inváziót. Oroszország súlyosan legyengül és gazdasági túlélése érdekében teljesen függővé válik Kínától, mindent el fog adni, amit csak tud, beleértve legjobb fegyvereit is, Kínának, hogy fennmaradjon.   

És ha nem vagyunk szerencsések, és a háború még hónapokig elhúzódik? Putyin fokozza majd a nyomást, mi pedig hasonlóképpen. A morális felháborodás minden egyes bombával, amit Oroszország ledob Ukrajnára, csak fokozódik, és a nyugati országok egyre több fegyvert adnak majd Ukrajnának, és minden lehetséges módon szankciókkal sújtják Ukrajnát, ami Oroszországot az összeomlás szélére sodorja.      

És amikor Putyin tudomásul veszi, hogy az ukrán válság nem egy óriási tévedés, hanem a saját túléléséért folytatott harc, elszabadul az igazi pokol.

Az amerikai katonai szakember brutális eszmefuttatása szerint tudomásul kell venni, hogy egy igazságtalan világban igazságtalan véget érnek a dolgok. Ezt mi 1849-ben1918-ban1945-ben és 1956-ban kénytelenek voltunk megtanulni. Most az ukránokon és a mellettük foggal-körömmel kiálló nyugatiakon a sor.

*

Kazianis „szerencsés” változata szerintem nem eléggé pontos, mint ahogy nem is lehet az. De erre majd később fogok visszatérni.

Azért jó látni, hogy Amerikában is vannak olyanok, akik tisztán látják a morális abszolutizmus vagy ha úgy tetszik, az imperatív gondolkodás korlátait. Úgy tűnik azonban, hogy az adminisztrációban és a mellesleg éppen Rhodes által „kitalált” blob-ban, vagyis a biztonságpolitikai és média-elitben ez nem így van.  Ami nagy baj.


[1] Ben Rhodes: We have reached a hinge of history. The Atlantic, 2022. március.

[2] Jennifer Rubin korábban a neokonzervatív Commentary munkatársa volt.

[3] Harry Kazianis: The West’s real Ukraine strategy is Russian regime change. The Federalist, 2022. márc. 14.

[4] Soros György még ennél is tovább ment legújabb cikkében: szerinte nemcsak Vlagyimir Putyint, hanem Xi Jinpinget is el kell távolítani a hatalomból.

[5] Cikkében Kazianis többek között megemlíti, hogy a Nyugat vállalta, hogy 17 ezer tankelhárítót küld Ukrajnába, miközben Oroszországnak összesen 12 ezer tankja van, aminek csak egy töredéke van Ukrajnában.

A szerző Geonapló-bejegyzése 2022. március 15-én.

Új Hét