Finnesítés. Az ukrán kormány megdöntését célzó villámháborús orosz kampány a vártnál jóval erősebb ukrán ellenállás miatt távolról sem az előzetes tervek szerint halad, hiába állítja Putyin az ellenkezőjét. Az ukrán vezetés azonban nem számított ilyen totális háborúra, a velejáró rombolásra, miközben erőforrásai fogytán vannak. Még most sem késő, hogy Kijev leüljön Moszkvával komolyan tárgyalni, elfogadva az állandó semlegességet, mint a messze legkisebb rosszat. Az alternatíva túl borzalmas: Ukrajna jövője, területi integritása, ártatlan életek sokasága forog kockán. Ám minél tovább tartanak a véres harcok, és minél nagyobbak az orosz áldozatok, annál valószínűbb, hogy Moszkva a semlegességnél és a demilitarizálásnál többet akar: Belarusz-mintájú bábkormányt, netán új ukrán területek annektálását.
Palotaforradalom a Kremlben. Putyin a saját politikai sírját ássa, az elfuserált háború és a példátlanul szigorú szankciók miatti hatalmas veszteségek és nélkülözések Putyin-ellenes puccshoz, tömeglázadáshoz vezethetnek. A lakosságot nem készítették fel a véres testvérháborúra. Az Ukrajnával kapcsolatban megszállott Putyin távozása lehetőséget teremt a háború befejezésére, a viszonylagos normalitáshoz való visszatérésre, ideális esetben orosz demokratikus fordulatra. Ám a poszt-Putyin vezetés is követelheti Ukrajna semlegességét és a minszki egyezmény megvalósítását.
Új Afganisztán. Bekövetkezhet, hogy az oroszok még az Afganisztánban, Csecsenföldön és Szíriában látott katonai brutalitással sem tudják megtörni a felfegyverzett ukrán lakosság ellenállását, amely tovább élvezi a Nyugat támogatását. A megszálló oroszok évekig elhúzódó városi gerillaharcokba bonyolódhatnak. Afgán forgatókönyv: halottak, befagyott helyi konfliktusok, szégyenletes kivonulás.
Nem egyformán rossz változatok. Vajon melyik valósul meg?
———
A sok olvasói reakció küzül Bogó Rozáliáé volt a legfigyelemreméltóbb:
“Szerintem az első változat lenne ideális, a nyugat viszont a másodikat támogatja, s sajnos nagy a valószínűsége, hogy a harmadik következik be.”
A szerző a Világbank volt vezető elemzője