Egy vérfagyasztó mozzanatról kissé bővebben

Posted by

Fábián András

>Szeretnék visszatérni néhány gondolat erejéig a tegnapi, nyugodtan mondhatjuk, köztársasági elnöki kijelölésre. Demokratikus választásnak ugyanis ez semmiképp nem volt nevezhető. A diktátor-miniszterelnök (vagy miniszterelnök-diktátor) kegyelméből lett köztársasági elnöknő minőségét azonnal és mindennél jobban hitelesítette az, hogy az orosz agresszor és tömeggyilkos elsőként fejezte ki neki jókívánságait és kollegiális üdvözletét. A feledhetetlen ölelések és együtt töltött szép pillanatok emlékét felidéző újfasiszta Salvini, aki ugyancsak Putyint tekinti példaképének (szponzorának?) meleg üdvözlő szavai még váratnak magukra, de minden bizonnyal hamarosan azt is besöpörheti a boldog elnöknő. Gondolom, Salvininek még ki kell hevernie azt a sokkot, amelyet Wojciech Bakun, Przemysl város polgármestere okozott neki, egy ajándék Putyin-pólóval téve emlékezetessé lengyelországi „jószolgálati látogatását”. Ne aggódjon azonban a kedves hölgy és családanya! Ami késik, nem múlik. Jól mondja a magyar: madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.

Mégis Róna Péter beszéde az, ami ma ismét írásra késztetett. A beszéd egy pillanatában történt ugyanis valami, amiről Zöldi László a tegnapi idézet-gyűjteményének bevezetőjében így emlékezik meg: „Úgy a tizedik perc táján akadt egy vérfagyasztó mozzanat is. Épp az országot elárasztó mélyszegénységről beszélt, amikor a fölötte lévő pulpitusról elhangzott egy alighanem pikírt megjegyzés. (Nem hallottam.) Az ellenzék köztársasági elnökjelöltje oldalra fordult, fölnézett az ülésvezetőre, valószínűleg a házelnök Kövér Lászlóra. Egy szót sem szólt, majd visszafordult, és mintha mi sem történt volna, folytatta a felolvasást.”

Szóról szóra így történt, ám én úgy gondolom – többször visszanézve az inkriminált szituációt – hogy nem a házelnök tett pikírt megjegyzést Róna Péter szavaira. A köztársasági elnök-jelölt a magyar mélyszegénység adatait ismertette, amikor a kormánypárti bátor 133 köreiben egyre erősödő morgás-morajlás kezdődött. Nem tetszettek a szónok szavai azoknak, akik ezekért a szégyenteljes állapotokért személyesen is felelősek. Róna Péter azért nézett fel a Kövér házmesterre, hogy nem kívánna-e rendet tenni, hogy ő nyugodtan folytathassa a beszédét. Kövér azonban, aki bármiféle ellenzéki rendetlenkedést azonnal és kíméletlenül megtorol, nem kívánt. Mint a képen is látható mereven, elutasítóan, összefont karral mered a távolba. Nem is érdeklik a szónok szavai.

Róna Péter egyébként arról beszélt, hogy az ország 75%-a él szegénységben, nem ritkán napi 1700 forintból próbálva eltartani magát és családját. Korrupt karhatalom (és még korruptabb végrehajtói kar! – a szerző) lakoltat ki családokat, akik tönkrementek a magyar történelem legkorruptabb kormányának devizahitelezési programja miatt (a szerző egészen pontos meghatározása). A megdöbbentő adatok bizonyára nem tetszettek a kormánypárti képviselőknek. A szavazáson is véleményét nyilvánító, a végrehajtói kart korábban felügyelő, és annak vezetője által gazdagon korrumpált Völner Pál ex államtitkárnak sem. Gondolom ugyancsak felhördült a nem kevésbé korrupt Boldog István is, aki reggel még gyorsan imádkozott egyet a magyar korona előtt, utolsó képviselői fellépésének napja alkalmából. Emberünket ismerve joggal jegyezhette meg Jakab Péter, miután értesült az imáról, hogy „reméljük, Boldog nem lopta el a Szent Koronát!” Az sem lehet kétséges, hogy elégedetlenségének adott hangot Simonka György is, akit pillanatnyilag éppen költségvetési csalás miatt illet meg az ártatlanság vélelme… Az ő szavazata is kellett ahhoz, hogy az Orbán által kijelölt pártfunkcionárius elfoglalhassa irodáját a Sándor-palotában.

Novák asszony történelmet írt tehát. Ő az első olyan magyar köztársasági elnök, aki egy nem-köztársaságban tölti be az említett funkciót. Az első olyan elnök, aki a miniszterelnök kegyelméből lett az, ami. De ő az első ebben a funkcióban, akinek a „megválasztásához” három büntetőeljárás alatt álló, lényegében bűnöző párttársának szavazata is hozzájárult. Szép karrier, lássuk be. Büszke lehet rá! Ezekhez képest szinte eltörpül az a tény, hogy ő az első nő ebben a szerepkörben.

Visszatérnék azonban még egy pár mondat erejéig ahhoz, amit Róna Péter megemlített és mi lehetett az, ami a Fidesz potentátoknál kiverte a biztosítékot.

Már-már közhely, hogy a Fidesz teljesen leépítette és tönkretette a magyar humán, szociális és egészségügyi szférát (persze a társadalom többi fontos ágazatát is). Nem múlik el nap, hogy ne kapnék/kapnánk valamilyen felkérést, hogy segítsünk ennek, annak, amannak. Nyomorról szólnak ezek az értesítések, betegségről, fájdalomról, kiszolgáltatottságról és tehetetlenségről. Könyörgés azért, hogy még túl lehessen élni a következő napot, hetet, hónapot. Könyörgés, hogy a beteg gyerek gyógyítására összejöjjön a szükséges összeg. Súlyos, nagybeteg barátunknak műtétre kell a pénz. Koldusok nyújtogatják üres műanyag pohárkáikat néhány forintért könyörögve. Gyűrött, szakadt Metróújságot kínálnak cserébe. Szégyellik a koldulást. Mi meg adunk, mert nem tudunk nem adni. A Fidesz politikája viszont nem ismeri a könyörület, a társadalmi gondoskodás fogalmát. Most aztán még itt vannak a menekültek is egy szál bőrönddel, hátizsákkal, kicsi gyerekekkel… Köszönjük meg ezt is Orbán Viktornak és az elnöknő barátjának, Vlagyimir Vlagyimirovicsnak!

A kórházak várólistáit nem véletlenül titkosították. Közelednek a választások. Nem mutat jól, hogy egyre többen egyre többféle betegségükkel kényszerülnek több hónapos, néha éves szenvedésre, mert nincs orvos a közgyógyellátásban, mert nincs elég protézis, mert annyian állnak előtted, hogy az számít csodának, ha egyáltalán valaha, vagy belátható időn belül sorra kerülhetsz. Valószínűbb, hogy előbb köszönsz el az árnyékvilágtól. A kormány leépítette az állami egészségügyi rendszert, miközben bőkezűen finanszírozza a magánegészségügyi vállalkozásokat. Ha pénzed van, életet nyerhetsz, ha nem – hitelt! Miközben óriásplakátokon hirdetik, hogy a „baloldal” megszüntetné az ingyenes egészségügyi ellátást, a diktátor már elkészült ezzel a nagy művel is.

45 000-hez közelít a koronavírusban elhunytak száma. A szegények tömegesen halnak meg az utcán, fagynak meg fűtetlen lakásaikban. Statisztika erről sincs, ne keressünk. Nyilván nekik is volt más alapbetegségük. Ilyen szegénység és ekkora nyomor még soha nem volt ebben az országban. Látja és tudja ezt Orbán és a kormány és a 133 műfelháborodásában morgolódó bátor is. Leginkább ugyanis azért morognak, mert pontosan tudják, hogy ez teljes egészében az ő felelősségük. Van ebben persze egy nagyfokú, ízléstelen és cinikus politikai számítás is. Minél nagyobb az országos káosz és a nyomor, annál kevésbé vágyik majd a „baloldal” a hatalomba. Ki akar a nyakába venni egy csődtömeget, amibe csak belebukhat?!

A szerencsétlen emberek ebben a mai Fidesz-világban csak a jótét lelkekre hagyatkozhatnak. Az országért és a nemzetért egyébként felelősséggel tartozó kormánynak és az egyszemélyi felelős miniszterelnöknek más dolgok a fontosak. Tíz és száz milliárdok mennek el haszontalan beruházásokra. További ezer milliárdokat lopnak el a közösből más módokon. Pénztömegek kellenek a „végre magyar bankok”, fegyvergyárak feltőkésítésére. Ezeket természetesen Orbán megbízható emberei birtokolják. Órákig lehetne sorolni az ország fondorlatos kifosztásának rafinált módszereit. Ezek mellett a gigantikus költések mellett szinte eltörpül a hatvanpusztai luxusbirtok százmilliárdos építési költsége. Valószínűleg azonban mégis ez lesz majd egyszer az Orbán-család dúlásának emlékműve.

Tudja ezt persze a 133 bátor is. Többet és jobban, mint amennyit mi tudhatunk a disznóságaikról. Ezért volt a zúgás a teremben. Mi lesz, ha Róna Péter beszédére felfigyelnek a tudatlanságban tartott Fidesz szavazók is?! Tudta nagyon jól Kövér László házelnök is. Ezért nem verte fakalapácsával a pulpitust. Ezért hagyta, hogy megzavarják a szónokot és megpróbálják elnyomni a vérfagyasztó igazság tiszta hangját.