Köszönjük menekültek

Posted by
Bojár Iván András
>Hogy annyi nyűgös év után újra elhihetjük, a magyar nemzet nemcsak az óriásplakátokon hőzöngő, “akimagyarországrajön” alapon nagyképüsködő idegengyűlölő, más népektől undorodó nép, aminek mai vezetőink láttatják. Aminek próbáltak bennünket minél mélyebbre zülleszteni. Köszönjük, hogy a mai nehéz napok a fáradtság mellett sok felemelő találkozást is hoznak nekünk. Leginkább azt a ráismerést, hogy mindenekelőtt emberek vagyunk, még ha sokszor nehéz is ezt szem előtt tartanunk. Kiszolgáltatott és szenvedő, néha, ha a szerencse kedvez, akkor segítőkész és örömöt adni képes emberek.
Köszönjük, hogy az önkéntesek fantasztikus összeszerveződése, az egymás segítő kezét kereső kinyújtott kezek találkozása általatok örömünneppé válik. Annak tapasztalatává, hogy segíteni öröm, s jónak lenni jó persze, de lehet kézenfekvő és természetes is.
Köszönjük menekültek, hogy egy módszeresen morális apátíába süllyesztett nemzet a ti nehéz sorsotokon keresztül közvetlenül és a kellő élességgel élheti meg, hogy a bátor és a sunyi gyáva döntéseknek mi a súlyuk, értékük, értéktelenségük. És mit jelent, akár egykor ’48 vagy ’56 túlerővel dacoló hősei, nem az úgynevezett józanparaszti érvek, a “kaparj kurta neked is lesz” logika mentén formált alamuszin haszonleső döntések szerint élni, hanem “logikátlanul”, a “jogos önérdek” figyelmen kívül hagyásával, egyszerűen csak: segíteni. Mert muszáj. Mert helyzet van. Mert gyermekek érkeznek, anyák és nagyanyák, mert négy napot utaznak fürdés, mosakodás lehetősége nélkül, s mert emberek, kiknek arcáról, akár ha fekete is, a magunk riadt tekintete néz vissza ránk.
Köszönjük menekültek, hogy egy kicsit jobbnak érezhetjük most magunkat. Hogy tényleg megmutatjuk az ország népének, nektek vendégeinknek és a világnak is, hogy össze tudunk fogni, képesek vagyunk közös akarattá forrva jót tennünk. S azt is, hogy történeteket, kultúrákat, nyelveket hoztok hozzánk, s ha csak pár napra, de közelkerülhetünk távoli életetekhez.
Nektek, kedves menekültek, fogalmatok sem lehet, hányszor szégyeltük és szégyeljük el magunkat, amikor a magyar népet a magyar kormányzat lépéseivel, döntéseivel, érveivel azonosítják. Magyarországról elsődlegesen azoknak hírei jutnak el a távolba. Most, ha nem is szalagcímekben, de legalább ma képződő emlékek és benyomások nyomán sokfelé híre megy, hogy sokan vannak köztünk, akik minden megfontolás nélkül is képesek szeretni a másik embert pusztán azért, mert az. Mert érték, nem úgy, mint a hebehurgyán elengedett negyvenháromezer covidáldozat, akikért egyenként kellett volna ennek az országnak megküzdenie, ám segítő kezeit lefogta a korrupció és a politikai haszonlesés.

Köszönjük a most keletkező barátságokat, s annak felemelő élményét, ahogy ma családok százai és ezrei lépnek ki modoros-divatos kifejezéssel a komfortzónájukból és teszik tapasztalássá gyermekeinknek, hogy aki bajban van, azon nem nyerészkedni, fölényes gúnyolódva nevetgélni, azoktól szívtelenül elfordul kell, hanem segíteni. Jobb emberek lesznek gyermekeink ettől, s ők majd – nektek is köszönhetően – egy jobb országot fognak formálni maguknak.

Az írást angol nyelven is közzétette a szerző