Zseleznyák matróz, aki Herszonba ment

Posted by
M. Lengyel László
>Annyi lett hirtelen az orosz-ukrán háborút, annak mindenféle ága-bogát magyarázó szakértő, hogy – őszintén mondom – nincs már semmiféle indíttatásom megszólalni a tárgykörben, falra hányni a borsót, ez most még a bombasztikus kijelentések és a felszínes haditudósítások időszaka. Olyan  mozaikkockákat kapunk, amelyekből kép nem áll össze, még akkor sem, ha részletként igazak és hitelesek.
Oldandó ezt az állapotot, egy nagyon régi, a szovjet-orosz misztifikáció bizonyos módszereit bemutató történetet hozok most elő, csak úgy, öncélúan, semmiféle párhuzamot nem kívánva vonni a mai helyzettel.
Gömöri Bandi nagyon kevés tévedése közül az egyik volt, hogy bizonyos Dibenkónak (matróz, Kollontáj férje) tulajdonította egyik írásában azt a legendás mondatot, hogy “Kérem, fejezzék be az úlést! Az őrség elfáradt”. A mondat valóban elhangzott a petrográdi Tauriai Palotában, 1918 januárjának elején (5-én vagy 6-án), amikor a Munkás-Paraszt Tanácsok III Kongresszusa már Alkotmányozó Nemeztgyűlésként (ucsregyityelnoje szobranyije) működött, és a bolsevikok érezték, hogy nem tudják érvényesíteni az akaratukat. Szét is zavarták a gyűlést, és lényegében innen datáhatjuk a polgárháború kezdetét.
Az “őrség” parancsnoka bizonyos Anatolij Grigorjevics Zseleznyakov nevű (nem is bolsevik, valójában forradalmi anarchista) kronstadti matróz volt (korábban sokszor, sok helyről kirúgták, megszökött a kényszermunka elől, a világháború mentette meg  a súlyos büntetéstől, vallottta a “szovjetek bolsevikok nélkül elvet is a matrózlázadás idején).
Nos, erről az ugyancsak ellentmondásos figuráról született meg a szovjet idők egyik legnépszerűbb dala (Utyoszov előadásában igazi forradalmi sláger lett), Zseleznyák partizán címmel.
Zseleznyakov soha, egy percig nem volt partizán. Nem harcolt Mahno anarchista atamán ellen, és nem az ő golyóiktól esett el, ahogy a dalban szerepel. Nem egy burjánzó növényzetű kurgán alá temették, ahogy a szövegben szerepel, hanem Moszkvában. Utcákat neveztek el róla, szobrokat áállítottak neki, miközben tudhatjuk, hogy ha megéri a sztálini repressziók időszakát, mi lett volna a sorsa. De a dal legérdekesebb két sora, hogy:
Он шел на Одессу,
А вышел к Херсону… vagyis Odesszába tartott, Herszonban lyukadt ki. Mitől hősies ez?
Meg van olyan is, hogy:
В степи под Херсоном – высокие травы,
В степи под Херсоном – курган.
Лежит под курганом, заросшим бурьяном,
Матрос Железняк, партизан.
Vagyis Herszon környékén dúsan nő a fú, Herszon mellett áll egy kurgán, és a magas fűvel benőtt kurgán alatt fekszik Zseleznyák, a partizán.
A valóság: Skuro tábornok csapatai ölték meg, egy páncélvonat parancsnoka volt, a fene tudja mit keresett arra, és nincs is ott eltemetve, partizán meg végleg nem volt. Felsőbb parancsnokainak többnyire nem engedelmeskedett.
Miért mondom mindezt?
Mert lehet még népszerű dal valamely “oroszország hőséről”, aki a Donbaszba indult és Herszonnál esett el. Mutat az orosz tévé egy dagesztáni  családot, amelynek”hős” fia megkapta az Oroszország hőse címet, akire “mindenki emlékezik”, aki a legjobb volt a jók között, akinek családja most mindent megkap. Mit keresett ott?
Egy aktuálpolitikai megjegyzésem van: a jelenlegi hadműveletek legfőbb célja az ukrán tengerpart elfoglalása, Ukrajna elzárása a tengertől, A többit mindenki értse úgy, ahogy akarja.

Itt lehet meghallgatni a dalt