Tíz csapás Orbánra és a NER rendszerére

Posted by
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, egyre csak szaporodtak azok a mozzanatok, amelyek kényessé válhatnak a miniszterelnök számára. A 24.hu összeszedte ezeket.

1. Évek óta harcolunk, de hirtelen békepártiak lettünk

A február 24-én indított orosz támadás után nem sokkal a magyar kormány megtalálta álláspontját a konfliktusban: a béke oldalán áll, Magyarország békepárti, és ki akar maradni a háborúból. Érdekes fejlemény a nagy békepártiság egy olyan kormánytól, amely saját narratívájában újabb és újabb „háborúkat” hozott létre vagy vizionált az elmúlt években. Csak néhány példa: a magyar kormány arról beszél, hogy a „rezsiharc örök.” A rezsiharcot – leánykori nevén rezsicsökkentést – a kormány még 2012-ben kezdte, de az Orbán-kormányok azon kívül hol a menekültáradat, hol a brüsszeli „elnyomás” ellen harcoltak, ha nem éppen Soros György volt a főellenség.

FÜLÖP DÁNIEL / 24.HU

Egy 2018-as tanulmány – amely áttekintette a kormányfő 41 beszédét – azt vette észre, hogy 2014-től egyre erősebb militáns hangnemben beszél Orbán, egyre inkább alkalmaz katonai kifejezéseket, harcra, háborúra utaló, ezzel összefüggő szavakat, mint például a „csata”, a „hadsereg”, a „határvédelem”, a „kilő” vagy a „kivív” – 2018 márciusa óta pedig még sűrűbben alkalmazza ezeket.

A tanulmány szerzői úgy fogalmaztak: az orbáni világ egyik központi szereplője a katona, és egyik központi helyszíne a csatatér, a harc, a háború és minden, ami a fegyverekhez, a hadviseléshez kapcsolódik. A háborúra utaló szavak használata nagyon fontos akkor, amikor nem egy katonáról, hanem egy ország vezető politikusáról van szó. A katonai, háborús kifejezések használata ugyanis utalhat például háborús előkészületekre, konfliktusok kirobbantásának tervezésére.

2. Nem lesz háború, mégis lett

Úgy tűnik, a kormányt és Orbánt is váratlanul érte, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Török Gábor információi szerint a háború megindítása előtt egy héttel Orbán az orosz támadást nem látta reálisnak, legalábbis erről beszélt a Fidesz-KDNP frakcióülésén Balatonfüreden. I Bayer Zsolt kormánypárti publicista – aki szintén jelen volt a balatonföldvári frakcióülésen – néhány nappal a háború kitörése előtt még azt mondta egy tévéműsorban: Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt a hülye is tudja. De nemcsak Bayer, más kormánypárti beszélő fejek is azt hangsúlyozták hetek óta, hogy nem Oroszország akar háborút, hanem a NATO. Ez végül nem így lett.

3. Változó álláspont oroszügyben

A 2010-es választási győzelem után  Orbán és a Fidesz-szimpatizánsok többször kimutatott, növekvő oroszbarátsága  jelezte azt is, hogy komoly energiát fektetett a kormánypárt saját szavazóinak meggyőzésébe iaz oroszbarátság az ügyében. Jelenleg Orbán az, aki a hivatalban lévő uniós vezetők közül a legtöbbször találkozott Putyinnal, februári megbeszéléseik rendszeressé váltak.

SZIGETVÁRY ZSOLT / MTIOrbán Viktor és Vlagyimir Putyin elnök kezet fog a tárgyalásuk után tartott sajtótájékoztató végén a Parlament Vadásztermében 2017. február 2-án.

4. A Fidesz-szavazók megosztottsága

Noha a kormánypárti szavazók nagyobb része ugyan támogatja az oroszbarát politikát, van egy kisebb, mégis jelentős része, úgy negyede-ötöde, amely kifejezetten ellenzi, sőt problémának tartja ezt. Erre a megállapításra jutott a Závech Research 2017-es és a Medián 2018-as felmérése is. Ha tehát a stabil Fidesz-szavazótábort két és fél milliósnak vesszük, akkor legalább félmillió kormánypártinak nem tetszik a 2010 utáni, ám igazán 2014 után intenzívvé váló Putyin-barátság ezek szerint, ezt az elutasítást fokozhatja a mostani háború. A mostani orosz-ukrán konfliktus, amely egyben Oroszország és a nyugat közti ellentétté is vált, emiatt is lehet nehéz Orbán számára. Erre tekintettel is kell folyamatosan egyensúlyoznia: saját szavazói miatt sem lehet nagyon oroszellenes ebben a helyzetben, miközben az oroszpártiság valós kockázatot jelent számára a szavazói attitűdök miatt. Egy friss felmérésben az áll: a lakosság többsége szerint túl „közel kerültünk Putyinhoz”, ami a kormányzati politikának köszönhető.

5. Cserbenhagyás ’56-ban és a mostani távolmaradás

A magyar kormány többször leszögezte, hogy bár NATO-tag, nem küld katonákat a háborúba, és ahhoz sem járul hozzá, hogy fegyvereket szállítsanak Magyarországon át Ukrajnába. Ez azt jelenti, hogy katonai támogatást nem ad a magyar kormány Ukrajnának ahhoz, hogy ellenálljon az orosz inváziónak – számos más európai állammal szemben.  Itt érdemes megjegyezni, hogy Orbán Viktor is osztja a nézetet, miszerint 1956-ban a nyugati szövetségesek cserben hagyták Magyarországot, amikor nem adtak nekünk katonai segítséget a megszálló, a forradalmat leverő szovjet hadsereg ellen.S

A magyar kormány nem küld katonákat és nem enged át fegyvereket, amelyek az ukránokat segítenék az orosz megszállás elleni harcukban. Pedig nem voltunk mindig ennyire fegyverszállítás-ellenesek: 2019-ben éppen orosz fegyvereket engedtünk át, hogy Szerbiában egy orosz katonai bázis épüljön. Tettük mindezt úgy, hogy az EU megtiltotta a tagállamoknak, hogy részt vegyenek orosz fegyverkereskedelmi ügyekben a Krím-félsziget annektálása miatt.

7. Menekültellenes kampányból szívélyes befogadás

Az egyik legfeltűnőbb különbség a kormány jelenlegi és korábbi politikája közt a menekülthelyzet kezelése. Amíg korábban külön propagandaosztályt építettek a Magyarországot „megszálló”, Közel-Keletről érkező menekültek elleni össztársadalmi ellenszenv kialakítására, addig most a teljes befogadás pártjára állt a kormány. A két helyzet közti lényeges különbség – hogy itt egy szomszédos országban zajló háborúról van szó – nyilvánvaló, ez azonban mégsem magyarázza a 180 fokos fordulat minden egyes részletét. A magyar kormány például korábban olyan emberek befogadását is elutasította, akik szintén bombázások elől menekültek, és nem bánt humánusan sem a gyerekekkel, sem a családokkal, most pedig, az ukrán-orosz háború során azt a korábbi álláspontját sem gyakorolja, miszerint minden menekültet az első biztonságos országban kell ellátni: a magyar állam nem gördít akadályt az elé, ha egy Ukrajnából menekült személy Nyugat-Európába akar továbbutazni, és nem is látja problémának az ilyen szándékot.

 

MOHOS MÁRTON / 24.HU

8. Elítéljük az orosz agressziót, közben a közmédia olyan, mintha Moszkvából szerkesztenék

Amíg a magyar kormány hivatalos szinten elítélte az orosz támadást, az állami médiában néha úgy tűnt a háború kitörése utáni napokban, hogy az igazi felelős a konfliktus miatt valójában nem is Oroszország, hanem Ukrajna. A biztonságpolitikai szakértőként kezelt Georg Spöttle a köztévében arról beszélt, hogy az Ukrajnát megtámadó orosz katonák „nyugodtan végezték a munkájukat”, és Zelenszkij ukrán elnök átlépte azt a vörös vonalat, ami Putyin elnöknél kiverte a biztosítékot. De még az MTI is napokig háború helyett orosz hadműveletként aposztrofálta Ukrajna megtámadását, az orosz sajtó szóhasználatára emlékeztető módon. A hazai ellenzék is szóvá tette az orosz propaganda narratívájának látványos feltűnését a hazai közmédiában, a hétvégén ezért is tartottak tüntetést annak székháza előtt.

9. Nem hiszünk a szankciókban, de megszavazzuk azokat

Orbán korábban többször leszögezte: nem tartja jónak és hasznosnak az Oroszország elleni szankciókat, mert azok egy része jobban sújtja Magyarországot, mint az oroszokat. Pár hete például azt mondta a kormányfő: „Sohasem rejtettük véka alá, hogy Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk.” Ehhez képest a magyar kormánypárt képviselői mégis megszavazták az uniós szankciókat most (is) Oroszország ellen.

10. Ukrajna nyugati integrációjának folyamatos blokkolása

A háború előtt a magyar kormány többször ellenezte Ukrajna nyugati integrációját, a 2017-ben megszavazott nyelvtörvényre hivatkozva évek óta blokkolta NATO-csatlakozását, most viszont hamar társult ahhoz a nyolc térségbeli tagállamhoz, amelyek Ukrajna mielőbbi EU-csatlakozását sürgetik. Egyébként 2021 decemberében azt kérték Orbántól az EU-csúcson, hogy legalább a kibervédelmi központ esetében engedjen a NATO-vétóból, de a magyar kormányfő ennek sem tett eleget. A Direkt36 korábban arról írt, hogy a háttérben a magyar kormányt olyan NATO-tagok is próbálták meggyőzni – sikertelenül –, hogy ne blokkolja Ukrajna integrációját, mint az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország. Gulyás a fordulatra most azt mondta a 24.hu kérdésére: korábban nem az unióról volt szó, hanem a NATO-ról, és nem folyt éppen egy háború, amely Ukrajna területi épségét veszélyezteti.

A 24.hu elemzésének rövidített változata

Címkép: Orbán  a semmibe néz