Kiváltható-e az orosz gáz- és olajimport?

Posted by

Helyben.hu
Az érzékeny büntetések eddig az olaj és gáz európai importját nem érintették Oroszország esetében, ami a korábbiaknál is nagyobb bevételt ígér az agresszornak. A fő bevételi forrás energiahordozó ára felével nőtt, vagyis amíg a Nyugat megveszi ezeket, lényegében finanszírozza Putyin ukrajnai háborúját.
Záporoznak a nemzetközi büntetések Oroszországra az Ukrajna ellen indított háború miatt. Világcégek sora hagyta el az orosz piacot az autóipartól a techágazaton át pénzügyi szolgáltatásokig bezáróan. Súlyos mélyütést mért Putyin országára az EU és az Egyesült Államok azzal, hogy kizárta Oroszországot a nemzetközi pénzügyi elszámolások nélkülözhetetlen elszámolási rendjéből, a SWIFT-ből. Továbbá meghatározó bankokat löktek ki a pénzhez való hozzáférésből, oligarchák sorának vagyonát zárolták: villák, jachtok tucatjai kerültek zár alá.
Egyvalamit nem érintett a kiterjedt büntetési lista: az orosz olaj és gáz exportját. Márpedig amíg ez ép marad, addig Putyin ebből jó ideig képes finanszírozni a háborút. Ennek ára megbízható becslések szerint naponta 1-3 milliárd dollár. Az orosz olaj- és gázexport nagyjából 300 milliárd dollárt hozott 2021-ben, aminek mintegy négyötöde az olajé. Ma már sokkal nagyobb a tét, a pár hónapja hordónkénti 80 dollár mostanra 130-ra ugrott, s a gáz tőzsdei ára is az égben van. (Az orosz gazdaság teljesítménye olyan, mint egy kétüléses libikóka: amikor magas az energiahordozók ára, jól megy – amikor alacsony, rosszul.)
Oroszország az elmúlt években bőven 600 milliárd dollárnyi devizatartalékot halmozott fel a az olajárak emelkedésének köszönhetően. A nemzetközi szankciók, zárolások (nagyrészt az orosz központi bank külső betétjének befagyasztása) ebből elvittek tetemes összeget, de vélhetően 400 milliárd dollárnyi tartalék még megmaradt.
Látható tehát, hogy a háború miatti pánik árnövekedése akár 500 milliárd dollárra is hizlalhatja az orosz energetikai árbevételt, amiből fedezhetők a megnövekedett háborús kiadások. A katonai költségvetés tavaly 62 milliárd dollár volt (az adatok megbízhatósága ez esetben is kérdéses), egy több hónapos hadjárat százmilliárdos többletkiadása éppen beleférhet az olaj és gáz eladásából származó extrabevételbe.
Az olajexport elvágásának követelése egyre erőteljesebb. Ennek hangadója az Amerikai Egyesült Államok, amelynek törvényhozása már kezdeményezte az orosz olaj bojkottját. Ám az Egyesült Államok olajimportjának mindössze nyolc százaléka, alig napi 700 ezer hordó érkezik az oroszoktól. Gázexportban Európa abszolút függésben van, átlagosan 40 százalék az orosz eredet, hazánk esetében ez 85 százalék körüli.
Nagy félelem övezi azt a kifejletet, hogy Putyin leállítja az energiahordozók kivitelét. Hozzá kell tenni, hogy Oroszország – saját jól felfogott érdekéből adódóan – még soha nem zárta el a gázcsapokat. Az iménti számok is azt igazolják, hogy ez egyáltalán nem lenne jó ötlet. Mindemellett az olaj és gáz nem olyan, mint a vízcsap. A kitermelt anyag nem tárolható bizonyos mennyiség felett, az elzárás pedig a kutak súlyos sérülését okozza. Furcsa háború tehát ez. A Nyugat felismerte, hogy nem bízhat meg a putyini Oroszországban, de a fő teherviselő Európa rászorul a keleti energiára. Amelynek birtokosa éppen ennek sértetlenségében érdekelt.
Európa energiafüggőségének csökkentésére a Nemzetközi Energiaügynökség ajánlásokat fogadott el, amelyek között egyebek mellett szerepel az is, hogy Oroszországgal már ne kössenek új gázszerződést; illetve legalább 30 milliárd köbméter földgáz beszerzése más forrásokból. Erre leginkább a cseppfolyósított földgáz (LNG) beszerzésével nyílik mód, bár ma még ez a megoldás kétségkívül drága. Ellentétben azonban a közkeletű felfogással, mely szerint ezzel csak az amerikaiak akarják eladni a saját fölgázukat, a cseppfolyósított földgáz piaca szabad, több ország és energiacég képes szállítani belőle, így sem egyoldalú függést, sem kiszolgáltatottságot nem okoz.