Oroszország Mordorrá változott

Posted by
Tatiana 2. levele Kitaninából, Moszkvából
Bojár Iván András
>A Gostiny-nál (az egyik központi elhelyezkedésű Szentpétervári metróállomás) ma csak néhányan voltunk. Ennek ellenére tömegesen – gyorsan és brutálisan – összegyűjtötték a tömeget. Sikerült elmenekülnünk a kordon elől, de a nő, akivel a letartóztatások megkezdése előtt beszéltem, nem volt olyan szerencsés, mint mi-OMON (rohadt rendőrök) szó szerint felkerestük és elfogtuk. És így megy. Tudom, hogy mindannyian [orosz állampolgárok] felelősek vagyunk azért, ami most Ukrajnában történik], és hogy örökké viselni fogjuk a szégyen keresztjét, mint ahogy a németek tették 1939-1945 után.
Mindazonáltal szeretném, ha az Európában és az Egyesült Államokban is hallanának (azért ez nem az ukrajnaiaknak szól! Az ukránokat bombázzák és bombázzák, tehát bármilyen dorgálás tőlük indokolt és szívre veszik). Mint mondtam, szeretném, ha azok hallanák a virágzó és békés demokratikus országokban, akiknek az emberek megvetően mondják az oroszokról, hogy „csak kis csoportokban vonulnak utcára, és [közvetlen cselekvés helyett] online petíciókhoz folyamodnak és Facebook bejegyzések. „Az igazság az, hogy Oroszország Mordorrá változott. Nagyon ijesztő most itt lenni.
A kormány jelenleg egy új törvény elfogadásán dolgozik. Kiköti, hogy minden információ, amit orosz állampolgárok a közösségi médiában közzétesznek a háborúról, akár tizenöt év börtönbüntetéssel is büntethető. A kormányhivatalok elrendelik, hogy rúgják ki azokat a dolgozókat, akik háborúellenes petíciókat írnak alá Az oroszországi tüntetések miatt őrizetbe vettek száma ezekben a napokban meghaladja az orosz katonák számát. Emellett sok őrizetbe vettek közül csúnyán megvert a rendőrség. Igen, a kockázataink összehasonlíthatatlanok ahhoz, amit Ukrajna népe elvisel. Mindazonáltal könyörgöm, ne Berlint és New Yorkot használd példaként számunkra. Valóban, több ezer tüntető vonul ezeknek a városoknak az utcáin. Azonban ezekben az országokban a békés tüntetések és gyűlések biztonságosak, és nem igényelnek utasításokat az idősebb gyermek számára arról, hogyan gondoskodjon testvére(i)ről a szülők elfogása esetén.
Emellett mi [oroszok] még mindig emlékszünk a 2011-2013 évekre, amikor emberek százezrei vonultak utcára, hogy tiltakozzanak a választások meghamisítása és a hatalom bitorlása ellen Vlagyimir Putyin által. A tüntetőket letartóztatták, letartóztatták, megkínozták és évekre börtönözték. Ez volt az az idő, amikor segítségért könyörögtünk, szankciók bevezetéséért, valamint a megbundázott választások elismerésének megtagadásáért. Akkor volt a lendület az oroszok számára, hogy szabadságot és esélyt szerezzenek az új, tisztességes választásokra (erre később sem a 2014-es, sem a 2022-es választásokon nem lenne ilyen esély). Ugyanez történt tavaly Fehéroroszországban. Senki sem segített nekünk vagy nekik. Továbbra is mindenki az államhatalom bitorlóit az adott országok legitim vezetőiként kezelte.
Mindkét országban eltaposták, megverték, bebörtönözték, menekülésre kényszerítették és száműzetésben éltek, megfélemlítették, depresszióba és tétlenségbe kergették az ellenzéket. Most úgy bánnak velünk és a fehéroroszokkal, mintha megérdemelnénk uralkodóinkat. Lehet, hogy van benne egy kis igazság magja. Véleményem szerint azonban csak az ukránoknak van joguk ilyen keményen megítélni minket, hiszen ők képesek voltak elérni azt, amit sem mi, sem a fehéroroszok nem. Most, ők [az orosz kormány] ismét megszorítják a csavarokat. Ennek ellenére az emberek még mindig utcára vonulnak, petíciókat írnak és írnak alá.
Kérlek, ne bánj ezekkel az emberekkel megvetéssel. Az orosz emberek utcai tüntetései, petíciói és közösségi média bejegyzései nem egyenlőek az Oroszországon kívüli emberek hasonló akcióival. Gyakran figyelmeztetnek, hogy tartsam privát a közösségi média profiljaimat, csak a biztonság kedvéért. De nem teszem meg. Az írásom nem barátoknak és hasonló gondolkodású embereknek szól, csak azért, mert ők így is osztják a véleményemet. Remélem, hogy szavaimat a szélesebb közönség is meghallja.
Elnézést kérek, hogy ezt írtam. Értem én, hogy nincs erkölcsi jogunk panaszkodni és nyafogni, csak az, hogy alacsony a morálunk és elveszítjük a reményt
A tiéd,
Tatiana”