Érzéketlen, mint a családi bányából kitermelt kő

Posted by
Vásárhelyi Mária
>Nézem a facebookon egymás után felbukkanó propaganda filmeket Orbán Viktor “háborús mindennapjairól” és szabályosan kiráz a hideg. Az egyik menekültszálláson egy két gyermekes család tagjaival beszélget, kezet csókol az egyik megszeppent kislánynak és megkérdezi, hogy “most mi lesz az iskolával?”. Kérdezi ezt attól a fejét lehajtó, rémült kislánytól, aki azt sem tudja, hogy holnap hol hajtja álomra fejét, mi van az édesapjával, lesz-e még holnap is hazája.
A másik videon Tarpán, a polgármester házának udvarán áll könnyes szemű, síró asszonyok gyűrűjében és mint egy zupás őrmester teszi fel egymás után pattogó kérdéseit.
“na és honnan jöttek?” “hu, az messze van”, “és hány gyerek van?” öt – feleli a nő. “Öt. Az jó” – válaszolja.. “És mi van a házzal? Őrzi azt valaki?” – kérdezi a miniszterelnök. Az egyik nő zokogva válaszolja: “most nem a lakásról kell gondolkodni, hanem az életről” – de ez már nem érdekli Orbánt, gyorsan eliszkol hatalmas kíséretével.
Orbán arca mindvégig rezzenéstelen, semmiféle együttérzés, szomorúság, könyörület, részvét nem látszik rajta. A felvételekről üvölt, hogy ezek is kizárólag róla szólnak, a szerepről, amelyről úgy gondolja, hogy az adott helyzetben el kell játszania, látszik, hogy már képtelen reagálni az emberi fájdalomra, szenvedésre, ha voltak is valaha, mára az együttérzés szikrái is kihunytak benne. Minden pillanat kizárólag róla szól, semmiféle reális kapcsolata nincs az őt körülvevő világgal. Leteljesíti a feladatot, eljátssza az adott helyzetben általa adekvátnak vélt szerepet. Érzéketlen, mint a családi bányából kitermelt kő. És a környezete, hatalmas kommunikációs stábjának tagjai sem érzik vagy nem merik megmondani, hogy ez a szerepjáték ebben a helyzetben rémisztő, visszataszító, embertelen.
És közben olvasom a különböző elemzéseket Putyin eltorzult személyiségéről, arról, hogy a 22 hatalomban eltöltött év alatt hogyan szakadt el tökéletesen a valóságtól, hogyan vált paranoid, hatalomfüggő önkényúrrá, kíméletlen, könyörtelen gonosz diktátorrá, nárcisztikus pszichopatává, akinek minden döntése kizárólag önmagáról szól. És mintha Orbán Viktor személyiségtorzulásairól olvasnék. Persze kicsiben, hiszen nálunk nem ölnek újságírókat és ellenzékieket, mi nem indítunk háborút senki ellen, de saját lehetőségeivel összemérve Orbán is tökéletesen “bejátssza a pályát”, minden gonoszságot megtesz, amit az ország geopolitikai helyzete és mérete megenged számára.
Tizenkét éve szakítja szét a társadalom legmélyebb szövetét, szít gyűlöletet magyar és magyar között, teszi tönkre emberek százezreinek életét, rombolja a magyar kultúra , tudomány értékeit, ássa alá az ország jövőjét, felzárkózásának esélyeit. Egyszerűen nem tudja elképzelni a világot úgy, hogy nem ő Magyarország teljhatalmú uralkodója. Ő nem azért szolgálja Putyint, mert úgy gondolja, hogy ez Magyarország érdeke, hanem azért, mert neki nemcsak hogy imponál a putyini diktatúra, hanem valójában példaképének tekinti az orosz diktátort. Naponta adjunk hálát Istennek, hogy olyan kicsi ország vagyunk, amilyen és annyira szűk a diktátor mozgástere, amennyire. Mert ha nem így lenne, a jó Isten sem mentene meg bennünket a putyini úttól.