A szuverén Orbán és nagy bűne a magyar forint

Posted by
Gábor György
>Az egyes nemzeteket egy nemzetek fölötti entitás, a civilizáció köti össze, amelyet vallási, történelmi, nyelvi, intézmény- és szokásbeli „objektív” elemek határoznak meg. Például a délszláv háború idején korántsem ideológiai, hatalompolitikai, katonai vagy gazdasági okokból következően, kizárólag civilizatorikus megfontolások miatt a katolikus horvátokat Nyugat-Európa, az ortodox szerbeket Oroszország, a bosnyákokat pedig a muszlim világ, Szaúd-Arábia, Törökország, Irán és Líbia támogatta, mind politikailag, mind financiálisan, mind fegyverutánpótlás tekintetében.
Miként nem véletlen, hogy Putyin gyilkos háborúját Belgrádban, az ortodox Szerbia fővárosában többezer lelkes tüntető köszöntötte orosz és szerb zászlókat lobogtatva, s szolidaritásáról biztosítva az orosz agresszort.
De a mai szuverenista politikai erőknek is tudniuk kell(ene), hogy napjaink sokat hangoztatott szuverenizmusa sem nélkülözhet olyan szupranacionális elemeket, amelyek nélkül szuverén államról beszélni nem lehetséges, s amelyek hiányában a szuverenista gondolat legkevésbé az államot, sokkal inkább a regnáló politikai hatalom személyes érdekeit szolgálja. Vicces, de inkább tragikomikus volt, amikor múlt év őszén Orbán Viktor és Marine Le Pen boldogan állapította meg, hogy „ébrednek a szuverenista erők Európában”, s hogy mindketten a „szuverenitást tartják a legfontosabbnak”, ugyanis ekkor két teljesen eltérő és egészen különböző pozícióban lévő politikus nyilvánult meg. Nem részletezem a sok különbséget, most csak egyről beszélek, ami jelen pillanatban számomra a lényeg: Franciaország az euróövezet tagja, Magyarország viszont nem tagja. Márpedig Orbán hangoskodhat a szuverenista álláspont mellett, ameddig a magyar forint totálisan védtelen és kiszolgáltatott, addig ez a legsúlyosabb nemzetbiztonsági kockázatot jelentheti (s mint látjuk: jelenti is), ugyanis a monetáris szuverenitás egy fikció, amely a súlyosabb helyzetekben azonnal összedől, lehet szó világjárványról, háborúról, természeti katasztrófáról, politikai válsághelyzetről, gazdasági, pénzügyi vagy hitelválságról, terrorizmusról, sztrájkokról, súlyosabb zavargásokról és így tovább.
Orbánnak és kormányának kifejezhetetlenül nagy bűne, hogy jóllehet lett volna alkalma az országot az euróövezetbe bevezetni, hiszen volt, amikor a maastrichti kritériumoknak (kamatszint, költségvetési hiány, adósságállomány etc.) megfelelt az ország, de Orbánnak esze ágában sem volt ezt megtenni. Azért nem, mert akkor ott lett volna neki az Európai Központi Bank, s így nem tudták volna végrehajtani, saját kedvükre és pénztárcájukra, a megszokott árfolyammanipulációikat, a kamatokkal sem lehetett volna játszadozni, vagy mondjuk a forintra kiírt, különféle finanszírozott pályázatok esetében a tervezéskori árfolyamon kiszámolt összeg és a gyengébb forintra számolt Euro differenciájából adódó helyzettel sem lehetne volna rendre élni és főként visszaélni. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint amikor a szuverenizmusra hivatkozva Magyarország elutasítja az Európai Ügyészséget, s ha már Le Penre hivatkoztam a fentiekben, megjegyzem: Franciaország ennek is részese, azaz a csalás, a korrupció, a pénzmosás és a határokon átnyúló csalás elleni küzdelemnek, viszont az Orbán-rezsim – nem véletlenül – ettől is távol tartja magát, természetesen jól sejthető, helyesebben jól tudható okok miatt.
Most pedig mit látunk: a tőke menekül a háborús és a háború által politikailag és/vagy jogilag bizonytalanná vált övezetekből, az Euro iránti kereslet megnőtt, s épp 400-nál jár a mi bitangul „szuverén” forintunk.
Orbán egyszerre totálisan hibás és megbocsáthatatlanul bűnös politikája mostanra mindent láthatóvá tett.
A magyar miniszterelnök a minap az őt imádó, de a szavainak értelmezéséről totálisan lemondó híveinek azt hablatyolta egy gazdakongresszuson, hogy „nem mindegy, hogy az állam a kamatot kinek adja oda, külföldi intézményi befektetőknek, Soros György-féle alapoknak vagy Kovács Józsi bácsinak.”
Ez úgy hülyeség, ahogy elhangzott. De ha már Orbán ennyire célszemélyekben gondolkodik, akkor én az ő nyelvezeténél és fogalmi készleténél megmaradva azzal folytatnám: Orbán megnyugodhat: a kamatokat nem Kovács Józsi bácsi kapja majd, hanem a Marbellán élő Orbán Ráhel, Tiborcz István, s persze ő maga, Orbán Viktor, a már rég valutába kimenekített vagyona után.
Kovács Józsi bácsi és a többi tízmillió magyar (mínusz az Orbán-rezsim közpénzekből meggazdagodott kiválasztottjait, rokonait és ismerőseit) pedig akár fel is fordulhat.
Éljen az Orbán-család és holdudvarának „nemzeti-keresztény” szuverenizmusa!
Új Hét
Címkép: Marabu