A nyilvánosság szélsőségei

Posted by

Zöldi László
>A mögöttünk hagyott hét talán legérdekesebb – belpolitikával kapcsolatos – mondata a Népszava szombati számában jelent meg. Tamás Ervin két újságoldalnyi terjedelemben elemezte a nyilvánosság helyzetéről. Az alapos áttekintésből emeltem ki azt, amelyet a Lefülelt mondatok című összeállítás élére
helyeztem. Így hangzik: „A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké
kuplerájban.”

Az egyik újságíró kollégának ismerősnek rémlett a tömör, velős gondolat, és fanyalgott a
telefonban, mondván, hogy korábban mástól is hallotta már ezt. Jó füle van, Tamás Ervin
azonban egy szóval sem állította, hogy ő találta ki. A helyzetet jellemezte azzal, hogy a két
szélsőség között képzelte el, pártsajtó (politikusoknak elkötelezett nyilvánosság) nélkül. A
Fidesz hívei ugyanis magától értetődőnek tartják a pártsajtót, és a kormánypárti
véleményformálók egyhangú fegyelmezettségét. Az ellenzék meggyőződéses szavazói pedig
a választási kampány idején jó néven vennék, ha az ellenzéki véleményformálók
fegyelmezettebben, egységesebben fogalmaznának.

Ő maga poénnak nevezi az általam idézett mondatot, amelyről az jut eszembe, hogy megjárta
a szállóigévé válás útját. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódnak az előzményei. A
kupleráj szó a német kuppeln igéből származik, és azt jelenti, hogy csatolni, kapcsolni,
összeboronálni. Átvitt értelemben pedig, hogy a gyakorlati tevékenységtől már visszavonult
örömhölgy (Kupplerin=kerítőnő) a város szélén kibérelt egy házat, hogy mutatós nőket
szervezett körülmények között bocsásson a polgárok rendelkezésére. Nyilvánosháza csak annyiban hasonlított a másik kulcsszóra, a kaszárnyára, hogy azt is a város szélén építették
föl.

A latin casa arme (sereg háza) francia közvetítéssel (caserne) került német nyelvterületre, és
az osztrákok révén örökült át a nyelvünkbe. A Die Kaserne kemény fegyelmű, elzárt helyet
jelentett, és elődeink kísérleteztek a magyarításával. Nevezték hadlaknak, katonaszállásnak,
katonalakháznak, majd kikötöttek a laktanyánál. Nem kérdeztem meg Tamás Ervint, de nem
lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a stílusérzéke sugallta a változtatást. Mivel a mondatában
van már két idegen szó (a kommunikáció és a kupleráj), a kettő közti kaszárnyát ösztönösen
magyarra fordította.

Annak tekintem, aki a nyilvánosház és a laktanya ellentétpárjáról lehámozta a fölösleget.
Ezzel a szájról szájra formálódó szállóigét tömörítette, élvezhetővé és idézhetővé tette.

Tíz mondat egy szállóige előzményeiről

Úgy vagyok a vendégszerepléssel, mint egy jó férj, aki néha elmegy a kuplerájba. (Ujhelyi
Dénes színész, Vas Népe, 2002. július 13.)

Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy,
hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, 168 Óra,
2010. július 22.)

Nem fogunk kaszárnyát csinálni az MSZP-ből. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese,
Duna Televízió, 2010. november 15.)

Ő a madám a kuplerájban. (Bartus László újságíró Szalai Annamáriáról, a Fidesz
médiapolitikusáról, Amerikai Népszava, 2010. december 12.)

Itt egy kuplerájt örököltünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december
30.)

Kaszárnyakapitalizmus nem lehet ennek az országnak a jövője. (Jávor Benedek LMP-
politikus, Budapesti Lámpás. 2012/ősz-tél)

A Fidesz egy kaszárnya egy nagyon energikus és mindenre elszánt őrmesterrel az élen. (Paul
Lendvai bécsi újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2012. november 24.)

Hogy várjuk el, hogy az országban rend legyen, ha a politikában legnagyobb a kupleráj?
(Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2013. október 22.)

A szocialista párt soha nem lesz kaszárnya. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, InfoRádió,
2017. augusztus 7.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin
újságíró, Népszava, 2022. március 5.)

Médianapló, 2022. március 7.