Hol van a Mengyelejev-táblázaton a magyarság genetikai kódja?

Posted by

Gábor György>
Nem először, s feltételezhetően nem utoljára idézem Faludy György Klasszikus műveltség című rettenetesen fontos írását. Az egyre barbarizálódó világ tendenciáival szemben Faludy a klasszikus műveltség, a latin és a görög nyelvek és a történelmi múlt ismerete mellett érvelve az alábbi – első pillantásra talán döbbenetes – példát hozza fel: „…a latin és görög klasszikusok kimaradtak a nevelésből és az ember nem egykönnyen lát racionális okot, amiért ezen változtatni kellene. Valami baj közben mégis történt. Először a jeles irodalomtörténész, F. L. Lucas egyik tanulmányában olvastam erről. Lucas 1938-ban a cambridge-i egyetemen aláírásokat gyűjtött Chamberlain miniszterelnök ellen, amiért Münchenben kapitulált Hitler előtt, és ezzel nem elkerülte, hanem közelebb hozta a háborút. Lucas elmondja, hogy kiáltványát Cambridge középkori és klasszika-filológia professzorai mind aláírták, míg a természettudósok jelentős hányada megtagadta az aláírást. Nem azért, mintha féltek volna Chamberlaintől, hanem mert azt hitték: igaza van. Vagyis a klasszicisták és a középkor tanárai valamit tudtak, amire a természettudósok nagy része még nem jött rá.”

Miért idézem most újra ezeket a – legalábbis számomra – oly fontos és megvilágító erejű sorokat?
A béljóslást szakmányban űző politikai és biztonságpolitikai elemzők helyett szeretném felhívni a figyelmet egy meglehetősen tradicionális szakmára, jelesül a történészekére. Ők nem a csillagok állásából próbálják kifürkészni a jövőt, ilyen-olyan hangulati-szenzitív elemekből táplálkozó megérzésekből, még azt is tudni vélve, hogy X vagy Y politikus éppen mire gondolt, és mi az, amit nem mondott ki, de az elemzőnek hála, tőle most értesülhetünk mindenről, hanem a múlt forráskritikára, s legkevésbé a gondolatolvasásra támaszkodó feltárását végzik. Tudom, jóval nagyobb munka, mint a monitor előtt hallgatni a különböző elemzők legkülönfélébb futurológiai ötleteit, mégis azt javaslom, olvassunk figyelmesen történeti műveket, a múlttal bíbelődő, s szabad idejükben különféle romkocsmákban merengő bölcsészek történeti munkáit (történelemről, társadalmakról, civilizációkról, művészetekről, irodalomról, eszme- és vallástörténetről és így tovább), s az a vaskos meglepetés érhet bennünket, hogy a történeti művek olvastán a fenti elemzőknél pontosabban látjuk a jelent. Mi több, tán még a jövő szemérmesen rejtőzködő fátylát is képesek lehetünk egy parányit fellibbenteni, s – tükör által, homályosan – valamit persze, ha nem is meglátni, inkább csak megsejteni, esetleg rálelni egy összefüggésre.
Mindezt csak azért mondom, mert érdemes lenne egyszer valakinek végiggondolni, hogy mit jelen Putyin számára a „civilizáció” és a „konzervativizmus” fogalma: például a 2021-es Valdai International Discussion Club ülésén Bergyajev és Ivan Iljin nyomán – beszélt „egészséges konzervativizmusról” és „optimista konzervativizmusról”, a „status quo elvi konzervativizmusáról” és így tovább. (Az eszmetörténész pontosan tudja, kik a fent említett urak.)
Putyin ugyancsak híve Alekszandr Dugin Eurázsianizmus-elméletének, egy illiberális, totalitárius birodalom megvalósításának, amelybe beletartozik – többek között – az annektált Finnország is, s az Orosz Birodalom eszmeiségén és ideológiáján visszaállított Szovjetunió, vagyis a cári Oroszország és a Szovjetunió utáni „Harmadik Birodalom”: az Óceániával is kiegészülő három kontinensnyi szuperhatalom. A legtradicionálisabb ortodoxia kiegészül a megtisztító erejű és az orosz talajban gyökerező nacionalista neopogánysággal, az új életre kelt szláv és pánszláv mozgalmakkal. (Jut eszembe, pénteken Belgrádban több ezres tüntetés harsogta Putyin és az Ukrajnát lerohanó orosz hadsereg iránti mély és elkötelezett szolidaritását.)
Ám mostanában gyakran hozza szóba Putyin a „passzionarnoszty”-ot, Lev Gumiljov antiszemita szovjet történésznek az elméletét. „Hiszek a passzionarnoszty-ban. A természetben és a társadalomban egyaránt van fejlődés, csúcspont és hanyatlás. Oroszország még nem érte el legmagasabb pontját. De úton vagyunk.” Putyin úgy véli, hogy „Oroszország magában hordozza a fiatalok erejét és lehetőségeit… Végtelen genetikai kóddal rendelkezünk.”
Speciel engem nem lelkesít, ha egy politikus népének genetikai kódjáról értekezik, s közben felsejlik előtte a bűnös, rothadó, züllött, dekadens, Krisztus útjáról letért, a fejlődés csúcspontját elhagyó nyugati világ, s annak elfáradt genetikai kóddal rendelkező valamennyi népe.

Az még rejtély számomra, hogy a magyar nép genetikai kódja Putyin vonatkozó Mengyelejev-táblázatán vajon hová kerül.

Címkép: Orosz genetika