Pótharaszti front

Posted by

Kecskés István
>Szása, jómagam (Pista) hamar összebarátkoztunk a pótharaszti erdőben megbúvó orosz katonai bázison. Apáink kereskedelmi ösztöneitől beindult barátságunk kissé bizalmatlanul indult, de hamar közös nevezőre keveredtünk játékaink által a virtuális hadmezőn. (Inárcs, Pótharasztpuszta, 1975.) Akkor már látható volt, hogy igencsak nagy harci hátrányban voltam haditechnika terén, mivel csak néhány műanyag katonával rendelkeztem, melyet jámbor kispajtásként a sári búcsúban (Pecsárkában) vásárolt lovas katonák, indiánok, komancsok alkottak.
Szása már komoly hadi arzenállal rendelkezett. Volt egy hatalmas arany tankja. Mindemellett különböző játék repülőgépek és hajók flottája bizonyította hadi elszántságát, s bizony gondolkodóba ejtette glottgatyás mivoltomat. A kantinból beszerzett behemót édességek látványát csak a katonai arzenál múlta felül. Az oroszok tudnak valamit – gondoltam akkor -, itt minden hatalmas. Szása édesapja (századparancsnok) csak reggelire elfogyasztott 80 deka olasz felvágottat. Valamiért ez volt a kedvence. A mindennapos (minden napszakos) teához gyufás skatulyányi barna cukrot tálaltak, ha kellett, ha nem. És amerre nézett az ember, mindenhol repülők, tankok, fegyverek.
Minden bizonnyal észrevették sovány sopánkodásomat édesapámnál (nekem miért nincsenek ilyen fegyvereim?), majd egyszer én is kaptam tőlük egy arany tankot. Ugyanolyan nagyot, mint Szásáé volt. Sokáig parkolt a felső polcos olcsó szekrényemen. Eltelt néhány év. Nekem maradtak a játék katonák, mivel Karl May könyveiben nem volt szó tankokról, repülőgépekről. Valahogy kézzel fogható volt, hogy inkább indián vagyok, mint páncélos.
Mostanában néha eszembe jut, hol lehet Szása. Vajon melyik fronton harcol? Vagy fia, fiai?
Mert, hogy harcol, az biztos. Ilyen hadi arzenál nem veszhetett a múlt sötét fogságába, apai örökség nem veszhet el nyomtalanul. Szerintem tábornok lehet vagy sokjelvényes parancsnok valamelyik hadtestnél. Az is lehet, hogy most éppen Ukrajnában. Eszembe jut, hogy most szurkolnom kellene neki, hiszen tőlük kaptam az arany tankot. Őtőle eddig csak kaptam, az ellenségeit meg nem is ismerem. Nekem Ukrajnáról csak egy abortusz jut eszembe. De ez egy másik történet….
Nézve a közbuzgólkodó csatornákat (míg Szása minden bizonnyal a harci térképeket), pl. a Zsír TV-t, főleg doktorbayert, felsejlik, hogy olyan közel járnak napjaink háborús problémájának megoldásához, de valahogy mégsem találják a mindenki számára nyilvánvaló megoldást a háborús konfliktus megoldására. Pedig nagyon egyszerű a képlet: nagyjaink a békeközeledés tárgyalásakor ajánlják fel, hogy döntsék el a háborút közbeszerzéssel! Abban nagy bátorítást tudnánk adni (mi, magyarok!), hiszen nálunk van olyan, aki ebben verhetetlen. Minden bizonnyal óriási segítség lenne a konfliktusok megoldásában. Az általunk javasolt megoldóember nagyobb, okosabb, mint Zuckerberg, mivel facebookon még senki sem nyert háborút, de közbeszerzés útján mégiscsak lehet boldogulni. Ez az egyetlen út! És dübörögni fog a gazdaság és béke! Előbb utóbb eljönne a kánaán. Megélhetné mindenki: Jóska, Pista, Szergely és Szása, hogy a menetrend szerinti kisvasút Felcsúttól Vlagyivosztokig szállítja békében a kispajtásokat, és együtt énekelhetik az örök klasszikust: Táncevála repka szmákom. Minden állomáson lenne a gyermekek számára egy arany tank.  A kettes pelustól a műanyag katonákig, a játék repülőktől az aranytankig minden anyuka bezárná szívébe gyermekei használati tárgyait.