Nem igaz, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel

Posted by

>A Vlagyimir Putyin által kirobbantott pusztító háború 10. napján, a Kreml dezinformációs propagandájának szőnyegbombázását kerülgető, a Putyin-csatlós magyar kormány mostanában sokat beszélő fejeinek megszólalásaitól émelygő ember egy dolgot biztosan elmondhat: megszámolni sem tudja, hogy az elmúlt tíz napban hányszor érezte, hogy legszívesebben elsüllyedne szégyenében. Aki így érez, az valószínűleg pontosan érzékeli azt is, hogy a Rogán-üzemben fröccsöntött
stratégiai nyugalom kezdetű szómágia rongyos lobogója alatt menetelő, békéről, biztonságról és a nemzeti érdekről hablatyoló, az egyik fél szemükkel a közvéleménykutatási adatokat, a másik fél szemükkel Moszkvát vizslató, a két saját lábukkal pedig az Európai Unión és a NATO-n ugráló, az ellenzéket háborús uszítónak kinevező államférfiak és államnők ezekben a vészterhes napokban tapossák bele a sárba az ország nemzetközi megítélését, miközben 1848, 1956 örökségét úgy húzzák le a klotyón, mintha soha nem is lett volna.

Ezek azok a kiváló, egyenes gerincű stratégiai partnerei Vlagyimir Putyinnak, akik fülkeforradalmi fennállásuk legszégyenletesebb, ámde a közelgő választás miatt elkerülhetetlen pávatáncukat adják elő a szemünk láttára, akik természetesen a bőrük színe és a vallásuk alapján meg tudják különböztetni a migránsokat a menekültektől, ezért a kékplakátos gyűlöletrohamuk hosszú évei után most Magyarországot menedéknek nevezik, és próbálnak minden lehetséges hasznot kipréselni abból, hogy ők milyen jó emberek és segítenek. Annyira jó emberek, hogy délelőtt még a V4-ek mögé bújva nem támogatják, hogy átmeneti védelmet kapjanak az Ukrajnából érkező menekültek (pedig ezek tényleg menekültek, ugye), estére aztán muszájból, valami kretén magyarázat kíséretében mégis beállnak a sorba. Hogy aztán másnap a miniszterelnök, aki rohadtul tudja, mi a különbség a migránsok és a menekültek között, már azzal nyugtassa a gyűlölettel zabáltatott híveit, hogy akiket most látnak, és nem ukránnak és nem magyarnak néznek ki (értsd: más a bőrszínük), azok amúgy sem maradnak Magyarországon.

De most hagyjuk a menekülteket ebben az összefüggésben: hagyjuk Orbánt, aki az ír újságírót oktatja a migráns és a menekült közötti definícióbéli különbségről, amit ő ír létére nem érthet, hagyjuk Szijjártót, aki hisztizve, toporzékolva kéri magának, hogy a migránsokat bárki összemossa a menekültekkel, hiszen számunkra, akik szégyenünkben 5 percenként elsüllyednénk, teljesen világos, hogy itt nem a definíció adja a különbséget, hanem a jellem és az emberi minőség. Az a fontos, hogy miközben ezeknek a stratégiailag nyugodt hatalommániásoknak most is jut idejük az uszításra, egy egész ország szó nélkül, alázattal bizonyítja, hogy nem igaz, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Akik most adományokat gyűjtenek és maguk is adományoznak, akik szállást adnak, megosztják másokkal mindazt, amijük van, akik tolmácsolnak, útbaigazítanak, fuvart szerveznek, önkéntesnek állnak, ételt főznek és sebeket kötöznek, nemcsak hogy egy sokkal jobb kormányt érdemelnek, de miattuk talán egy kicsit kevésbé kell szégyenkeznünk ezek miatt a stratégiai nyugalom című szómágiával házaló erkölcsi hulladékok miatt. Akik tizenkét év Putyin-szolgálat és kritikátlan Moszkva-lefetyelés után most kénytelenek szem előtt tartani, hogy Magyarország polgárai arról döntöttek évtizedekkel ezelőtt, hogy a Nyugathoz, az EU-hoz, a NATO-hoz akarnak tartozni, és ezt még mindig nem sikerült maradéktalanul kiirtani belőlük.

Beszéljünk arról, hogy két nappal ezelőtt a kormányinfón Gulyás Gergelytől azt kérdezték, hogy miután maga a miniszterelnök és a Fidesz is többször hivatkozik arra, hogy 1956-ban a Nyugat cserben hagyta Magyarországot azzal, hogy nem szállt szembe a szovjet megszálló csapatokkal, nem éreznek esetleg némi párhuzamot aközött, amit 66 évvel ezelőtt a Nyugat tett, és amit ők tesznek most, amikor más országokkal ellentétben például megtagadják a fegyveres segítségnyújtást az ukránoktól (nincs nélkülözhető fegyverünk, és nem is haladhat át Magyarországon halált okozó fegyverszállítmány). Szó szerint ez hangzott el (én kérek elnézést):

Gulyás: Ezzel az áll szemben, hogy vállaljuk egy világháborúnak a kockázatát.

24.huEz akkor is fennállt. 

Gulyás: Ez így van. Ebben kell dönteni. Magyarország és Ukrajna helyzete nem hasonlítható teljes egészében össze. De annyiban természetesen igen, hogy egy szuverén országot ért támadás. Ezért ezt mi elítéljük, de mi nem tudunk Magyarországon más érdeket képviselni, mint a magyar érdek, és a magyar érdek egyértelműen az, hogy maradjunk ki a háborúból.

24.hu: De most akkor azt is mondja, hogy érthető volt a nyugati szövetségesek álláspontja, amikor nem avatkoztak be 1956-ban.

Gulyás: Nem, mert szerintem Ukrajna geopolitikai helyzete – elég csak ránézni a térképre – meg Magyarországé alapvetően tér el egymástól. 

24.hu: Amennyiben?

Gulyás: Rá kell nézni a térképre.

24.hu: Tehát csak a földrajzi elhelyezkedés az oka annak, hogy a magyar távolmaradás indokoltabb, mint a nyugati távolmaradás 1956-ban?

Gulyás: Magyar távolmaradásról azért nincs értelme beszélni, mert ugye azt senki nem gondolja, hogy a magyar hadsereg részvétele bármilyen háborúban az alapvetően tudna változtatni az erőviszonyokon. A kérdést az Egyesült Államoknak kell feltenni, amit ön feltesz nekem, mert az változtatna a helyzeten. Ők se akarnak világháborút, és az derült ki (…), hogy az Egyesült Államok katonai erőt nem vet be, és nem kockáztat semmit azért, hogy az ukrán szuverenitást megőrizze. Ezt teljesen világosan elmondta Biden elnök három nappal ezelőtt. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket érdemes neki címezni. Én úgy gondolom, hogy Ukrajna fekvése, geopolitikai helyzete meg Magyarországé alapvetően eltér egymástól.

Nem tudom megszámolni, hányszor éreztem az elmúlt napokban, hogy elsüllyedek szégyenemben, mindenesetre ez az egyik olyan pillanat volt. Nem mintha én lennék az, akinek – valahányszor Brüsszelre akarom hányni a szavazatokért kuncsorgó epémet – eszébe jut, hogy engem már 1956-ban is cserbenhagyott a Nyugat. Csak hát ha akarom, ha nem, én is évek óta vívom Orbán Viktor képzelt háborúit és harcait mindenféle falra felfestett ördögök és démonok ellen, túlságosan régóta hallgatom a büszke, szuverén, szabadságharcos népről szóló rablómeséket ahhoz, hogy köpni tudjak attól, amit ezek az osztrigagerincű alakok Gulyással bezárólag előadnak mostanában.

Lehet, hogy az övékről nem, de az én pofámról lesül a bőr, amikor az ukrán nagykövet sírva kérdezi, hogy az 1848-as forradalom évfordulója előtt ezek tényleg a rezsicsökkentésről beszélnek? Tényleg. Mert hát ki az a lelki nyomorék, aki háború idején a rezsicsökkentéssel kampányol, aki a moszkvai tömeggyilkos gázcsapjaira felkapaszkodva azzal riogatja a rezsikeresztény fotelforradalmárjait, hogy ha túlságosan elgurulnak gyógyszerei, és netán nem lesz orosz gáz, akkor havi 22 ezer forinttal kellene többet fizetni a kibaszott rezsire? Ez lenne Európa gazdasági zászlóshajója és gőzmozdonya, a gazdasági jobban teljesítés heteroszexuális, keresztény fellegvára, ahol olyan magas az életszínvonal, hogy havi 22 ezer forint földhöz vágja a szabadságszerető magyar embereket? Igen, ezek azok a lelki nyomorékok, akik addig jártak Moszkvába bokát csattogtatni, addig építették a stratégiai kapcsolatokat a tömeggyilkos KGB-ügynökkel, hogy most nem tudnak kipávatáncolni a szorításából. Jegyezzük meg: ha Magyarország fegyverekkel segítené Ukrajnát – ahogy a legtöbb uniós ország teszi -, akkor kitörne a harmadik világháború, így viszont mi egyedül nem, majd mi egyedül kimaradunk a háborúból. Ugyanakkor azt senki nem gondolja komolyan, hogy a magyar hadsereg esetleges részvétele bármilyen háborúban bármin is változtatna. Ezt így egyszerre, bele a pofánkba. Megspékelve azzal, hogy egy ország szuverenitása aszerint fontos, vagy nem fontos, hogy mi a geopolitikai helyzete, csak rá kell nézni a térképre.

Azt hagyjuk, hogy természetesen a Nyugat most is csak részleges beavatkozásra képes Ukrajna oldalán, de Magyarország kormánya még ezt is soknak találja, és nem a véres háborút kirobbantó gazembert, hanem az ellene kivetett szankciókat okolja azért, mert bedőlt a Sberbank. Miután békeidőben az országra erőltették a fejükben dúló választási kampányháborúikat, háború idején azzal kábítják a híveiket a rezsifrász mellett, hogy ők egyedül, mimagyarok kimaradnak a háborúból. Ebben az a legszörnyűbb, hogy alighanem a kutya nem akart volna Magyarországon keresztül fegyvert szállítani, vagyis minden tét nélkül kreáltak ebből kampánytémát. Azt is hagyjuk, hogy senki nem küld katonákat Ukrajnába, ebben egyetértés volt eddig is a NATO tagországai között, erről is tök ciki visítani. Bár olyan szempontból érthető, hogy azért nem baj, ha a moszkvai tartótisztek hallják, és majd később figyelembe veszik, hogy a szuverén Magyarország kormánya most is ott tett botot a nyugati a küllők közé, ahol tudott.

Látjuk. Orbán, Szijjártó és az egész kormány a magyar modell szerint követi, másolja az egykori Szovjetunió és a jelenlegi Oroszország erőszakos, minden moralitást nélkülöző diktatórikus törekvéseit, a főnök esszét ír a Facebookra, hogy nem akar az elszabadult seggfej ellensége lenni. Ami Putyinnak a békefenntartás és nácítlanítás, az ezeknek a stratégiai nyugalom. Aminek a nevében szavazatokért cserébe jó szándéknak, békepártiságnak hazudják a moszkovita pávatáncukat. Orbánul fegyvert küldeni azt jelenti, hogy akinek szállítunk, az lehet, hogy majd örülni fog, de akivel szemben azt a fegyvert használják, annak mi ellenségei leszünk, a Jóisten tudja pontosan, milyen hosszú évekig. Teljesen világos: ezek azok a történelmi pillanatok, amikor a fennállása óta a kommunistákkal riogató Orbán és bandája lehúzza a vécén azt a múltat, azt a forradalmi örökséget, amit 1848 vagy 1956 jelent. Orbán, Gulyás, Szijjártó és a többiek még mindig egy olyan hazug, megbízhatatlan, vérszomjas diktátor mundérját védelmezik a stratégiai nyugalom szómágiával az európai szabadsággal, szolidaritással, szuverenitással szemben, akinek az elődei ugyanilyen erőszakosan nyomorítottak népeket, országokat. Többek között a magyar népet és Magyarországot is.

Ég a pofám. Mert közben rohadtul nem igaz, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 363,792 forint, még hiányzik 2,636,208 forint.
kolozsvaros.com