Komcsik és nácik

Posted by

Fábián András
>Még a rendszerváltás környékén volt forgalomban egy butácska vicc. A privatizáció forgatagában a
volt párttitkár, Géza hozzájutott ahhoz a nagyobbacska gyárhoz, ahol korábban dolgozott, egy vidéki
kastélyhoz, ahol az apja kocsis volt meg 250 hektár szántóhoz, amelyen egykor még a téesz
szocbrigádja termelte a krumplit és a család gyűjtötte be a termést. A vendégségbe érkező szerető
édesanyjának büszkén mutogatja az új szerzeményeket. Sétálgatnak a kastély számtalan szobájában,
A gazdagság fényűző, az ifjú asszonyon, Géza feleségén diszkrét gyémántok ragyognak, izgalmasan
suhog rajta a kínai selyemszoknya. Minél beljebb haladnak, a mama annál szomorúbb lesz. A végén
már a könnyeit törölgeti, majd hangos zokogásban tör ki. Géza döbbenten kérdezi:
– Miért sír édesanyám? Hát nem tetszik itt magának?!
– Tetszik, fiam, tetszik, de mi lesz, ha visszajönnek a kommunisták…?
Azért jutottak eszembe a kommunisták, mert Putyin szerint a kommunisták, és név szerint
személyesen Lenin elvtárs hozta létre ezt a mesterséges Ukrajnának nevezett államalakulatot. Ezzel a
bejelentéssel mintegy zárójelbe tette, sőt! – kitörölte a történelemből a Kijevi Ruszt vagy Kijevi
Nagyfejedelemséget, amelyről a Révai Nagylexikona (Budapest 1910-1935) XI. kötetének 606 oldala,
Kijev címszó alatt emlékezik meg. Kijev – jegyezzük meg – 880-tól lett nagyfejedelemség. Moszkva
alapítását ehhez képest 1147-re teszik a történelemkönyvek. Mindez persze csak üres szócséplés
lenne, ha csupán ebben „modernizálta” volna (igazította volna saját igényeihez!) Putyin és az orosz
propaganda a régmúlt és a modern kor történelmét. Úgy döntöttek, hogy Oroszország agresszív,
területrabló háborújának antináci színezetet is adnak. Az első pillanattól népirtással vádolják azt az
ukrán kormányt, amely szerinte a banderista nácik „méltó utódjának és követőjének” tekinthető,
vagyis megérett a pusztulásra. A népirtás meglehetősen különös vád éppen Putyin részéről. Semleges
források szerint az oroszok 2 500-3 000, míg az ukránok 1 500-2 000 katonát vesztettek eddig. A civil
ukrán lakosság veszteségét 500 és 1000 fő közé teszik. Elemzők szerint az orosz fél időarányosan a
második világháború óta nem látott veszteségeket könyvelhet el élőerő tekintetében.
Talán egy vagy két hete kezdett el Putyin a kommunistákról elmélkedni. No nem azoknak a
kommunisták nevében szólott, akik ott ülnek az Állami Dumában, hanem azt elemezte, hogy Ukrajna
soha nem létezett volna nélkülük. Putyinnak egyébként semmi baja a kommunistákkal. Éppen
ellenkezőleg. „Tudják, én – mint több millió, húszmillió szovjet állampolgár – tagja voltam a
Szovjetunió Kommunista Pártjának, és nem csak kommunista párttag voltam, hanem közel húsz évig
dolgoztam az állambiztonságnak” – mondta Putyin. „Igenis szerettem és szeretem ma is a
kommunista és szocialista eszméket” – jelentette ki az orosz elnök, hozzátéve, hogy a kommunizmus
építésének eszméi hasonlítanak a Bibliáéhoz. Talán Jézus tanításaira gondolhatott. Szerinte a
kommunizmus eszméi az egyenlőség, testvériség és boldogság voltak. Talán a francia forradalom
jelszava, a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, gondolata rémlett fel benne, amikor ezt
mondta. „De ezeknek a nagyszerű eszméknek a gyakorlati megvalósítása távol került az utópista
szocializmustól.” Úgy tűnik a szabadság eszméje ki is került a megvalósításra váró eszmék köréből.
(https://index.hu/kulfold/2016/01/30/putyin_meg_most_is_szeretem_a_kommunizmust/)
Az a Putyin, akinek több ezer milliárd dollárra rúg a dolgozó néptől elkonfiskált magánvagyona,
kastélyai vannak, meg hatalmas földek felett rendelkezik… Nem folytatom. A kommunista Putyin ma
a volt Szovjetunió térségében létrejött bábállamok, és eme bábállamok hozzá hű vezetőinek élete és
biztonsága felett őrködik (v.ö.: szabadság). Népirtásról és nácikról beszél, amikor Ukrajnát említi.
Elmozdítandó náci politikai vezetésről beszél, amikor a demokratikusan megválasztott Zelenszkijről és
kormányáról nyilatkozik (v.ö.: állami szuverenitás és önrendelkezés).

Azt gondolhatnánk, hogy az orosz despota fogalmazási nehézségekkel küzd, valójában azonban
propaganda szólamokat ismételget. Megpróbálja igazolni az igazolhatatlant, hogy elfedje valós céljait
egy folyamatos, háborús dezinformációs akcióval. Amit mond, azt egyébként a világon senki nem
hiszi el. Pláne egyetlen ország nem tartja elfogadhatónak egy területrabló, bűnös háború igazolására.
Tegnap hallgattam egy elemzést a rádióban, ahol Putyint egyenesen Hitlerhez hasonlították. Ezzel
persze nem értettem egyet, mert Hitler nem kifejezetten „szerette a kommunista és szocialista
eszméket”. Ennek ellenére aggasztó, mert Hitlert sem riasztotta vissza semmiféle tiltakozás egy
világháború kirobbantásától. Márpedig Lavrov külügyminiszter már valami effélének a lehetőségét is
belengette, amikor azt mondta, hogy "harmadik világháború biztosan atomháború lehet". Lavrov természetesen az amerikaiakat fenyegette meg ezzel, őket nevezte Hitler utódainak.
És akkor most ugorjunk egyet. Minden magyarok legbátrabb miniszterelnöke végre elszánta magát és
egy, a Mandinernek adott interjújában végre meglépte azt, amit minden tisztességes és becsületes
magyar ember az ukrajnai háború kirobbanása óta várt.
(https://mandiner.hu/cikk/20220302_kozelet_orban_viktor_interju_orosz_ukran_haboru) Végleges
leszámolást hirdetett Putyinnal szemben. Szóról szóra ezt mondta. „A kommunista szívós fajta.
Fájdalmas, hogy harminckét évvel a rendszerváltás után még mindig létkérdésnek tekintünk egy
parlamenti választást. Normális esetben egy választásnak csupán a jó kormányzásról kellene szólnia,
mi mégis nemzeti létkérdésként tekintünk rá, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy a kommunisták
egy újabb nemzedéke visszajön. Nekem nagyobb reményeim vannak a választással kapcsolatban,
mint a puszta győzelem. Azt remélem, hogy a negyedik vereséget már nem élik túl a
kommunisták. Ha tudunk nyerni negyedszer, akkor azzal több legyet ütünk egy csapásra. … Remélem,
a negyedik vereséget már nem élik túl a kommunisták”. Ha stílszerű akarnék lenni, akkor egy kissé
elferdítve idéznék a Casablancából: „Vladimir! I think, this is an end of a beautiful friendship.”
Kis fénytörést ad ennek a kommunistázásnak, hogy hajdan Orbán maga is ott törleszkedett a
pártállam vezetőinek kegyeiért. Utóbb pedig a kommunizmussal láthatóan még mindig kacérkodó
Putyin kegyeit keresve rohangált Moszkvába, vagy adott esetben Putyin kedvéért hegeszttette le az
összes Budapesti csatornafedelet. Ráadásul, mielőtt bárki valóban úgy gondolná, hogy Orbán ezekkel
a szavakkal Putyint alázta és tagadta meg, kénytelen vagyok e korai boldogság alapjait is összezúzni.
Orbán frazeológiájában a kommunista ma az egész magyar ellenzéket jelenti. Olyan neki a
kommunista, mint Putyinnak a náci.
Lényegében azért kimondhatjuk, hogy a háborús és választási kampány szövegeiben Orbán is, Putyin
is nyíltan kimondta, hogy mit is gondol a másikról. Mi persze pontosan tudjuk, hogy egyik sem a
lényegről beszél. Az egyik a fekete-tengeri kikötőkhöz akar kijutni, bármi áron. A másik az életéért
fut, meg az összeharácsolt vagyonát akarja biztonságban tudni. Ezért aztán mindkettő hazudik.