Dobozi István
>Boston Globe
A legendás washingtoni külpolitikai guru, George F. Kennan 1948-ban az Ukrajna Oroszországtól való leválasztására irányuló nyugati kísérletek ellen érvelt, majd később az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének keleti terjeszkedését komoly stratégiai baklövésnek nevezte. Kennan nem volt magányos hang ebben a kérdésben. 2014-ben, az első orosz-ukrán háború idején Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is hangsúlyozottan figyelmeztetett: „A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszország számára Ukrajna soha nem lehet csak egy másik külföldi ország.” Kissinger köntörfalazás nélkül fogalmazott: „Ukrajnának nem szabad csatlakoznia a NATO-hoz, hanem nemzetközi viszonylatban Finnországéhoz hasonló álláspontot kellene követnie”, óvatosan kerülve az Oroszországgal szembeni intézményi ellenségeskedést.Jóllehet a „finnlandizálásnak” van némi negatív felhangja, Finnország esete azt mutatja, hogy a semlegesség nem feltétlenül jelent mélyen alárendelt, csatlós állami státuszt. Érdemes megemlíteni, hogy Európa semleges országai (Finnország, Svédország, Ausztria, Svájc) kiemelkednek a kontinens legvirágzóbb nemzetei közül is.
A 2014-es első orosz-ukrán háború előtt Ukrajna kritikus választás előtt állt: NATO vagy semlegesség. A kijevi politikai elit azonban annak ellenére döntött a NATO mellett, hogy 2012-ben a közvélemény mindössze 13 százaléka tekintette a NATO-t az ország legjobb nemzetbiztonsági megoldásának. 2014-ben Ukrajna nagy árat fizetett elhibázott döntéséért, és most a teljes elpusztítás és további területi csonkítás lehetőségével találja szemben magát az Ukrajna geopolitikai státuszát illetően paranoid Moszkva részéről. A jelenleg kibontakozóban lévő ukrán tragédia elkerülhető lett volna, ha Kijev és a Nyugat megfogadja olyan bölcs külpolitikai guruk tanácsát, mint Kennan és Kissinger.
A szerző