Nem elég egy Robin Hood

Posted by
Iván Gizella
„Tegyetek meg mindent, hogy ne tudjanak tovább haladni: vágjatok ki fákat, feszítsetek ki hálót a kapuk között, bármi megteszi” – írták. Arra kérték az embereket, hogy ha látják, hogy erdőbe hajt be ellenséges konvoj, gyújtsák fel az erdőt! Akinek van kotrógépe, ásson gödröket a településeken, akinek távcsöves puskája van, lője ki az ellenséges járművek kerekeit! Vegyék le a helységnév-táblákat, hogy az ellenség ne tudjon tájékozódni! Ha kérdezik, hol járnak, hazudjanak valamit! A közeledő ellenséges konvojok előtt gyújtsanak meg szalmát, gumiabroncsokat, így a feketefüst láttán az ellenség azt fogja hinni, hogy a települést már ágyúzták, ezzel időt lehet nyerni – magyarázták a katonák.”(HVG)Ez volt az ukrán hadsereg tanácsa a lakosságnak.
Erről a szerencsétlen helyzetről eszembe jut, hogy Líbiában a nyolcvanas évek végén s a kilencvenes évek elején Tripoliban lefestették a közlekedési jelzőtáblákat, hogy az ellenség, mármint Izrael, ha betör az országba ne tudjon tájékozódni. De mivel az útjelző táblák igen magasan voltak, főleg az utak felettiek, a jelzéseknek csak az alsó felét maszatolták össze fehér festékkel. Ennek az lett az eredménye, hogy valóban olvashatatlanok lettek a táblák, s épp ezért még a helybéliek is órákat keringtek a városban, ha mondjuk a Tobrukba kivezető utat keresték. Azt azonban az értelmesebbek akkor is tudták, ha az ellenség betör, akkor nem az útjelzők szerint fog tájékozódni.
Éppen ezért az amúgy kitűnő állapotú utakon, körülbelül tíz kilométerenként úgynevezett ellenőrző pontokat állítottak fel. Vagyis ástak ki. Az első osztályú autópályán ugyanis egyszer csak kénytelen volt megállni az utazó, mert egy árok állta az útját. Amin csak az ellenőrzés után tudott átmenni. Vagy odahúztak egy vaslapot, vagy lépésben lehetett átmenni az árkon. De volt, hogy hajókötelet feszítettek ki az úton. Szóval nem volt egyszerű, s különösen ijesztő volt, hogy nem katonák, nem egyenruhások, hanem civilbe öltözött suhancok állították meg az embert, géppisztolyt betolva a kocsi ablakán. Mert abban az időben béke volt az országban. Csak a félelem volt állandó. Féltek attól, lerohanják az országukat, s féltek az egyszerű emberek Kadhafi katonáitól is. Ezért játszottak katonásdit.Maguknak.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az űrkorszakban, a huszonegyedik században nincs létjogosultsága a bozótharcnak.
Lehet, hogy van. Csak mindez nagyon nagyon szomorú. Ráadásul pontosan tudjuk, ide nem elég már egy Robin Hood. De gyanítom száz sem.

Címkép: Ukrán önkéntesek fapuskával