Exkluzív

Fábián András

>Sem bármiféle jóízlést, sem semmiféle morális tartást soha nem tételeztem fel Orbán Viktorról, aki jelenleg Magyarország miniszterelnöke. Szívesen írnám le, hogy „egyelőre még az, ami”, ha a szabad és demokratikus választások garanciái látható módon és ténylegesen is jelen lennének ebben a mai magyar társadalomban. Ma, amikor még 34 nap van hátra a választásokig, egyre kevésbé tűnik ez a közelgő megmérettetés szabadnak és demokratikusnak. Tegnap például meghallgattam az OECD választási megfigyelőinek vezetőjével készült beszélgetést. Igy ma már azt is tudom, hogy azon kívül, hogy megfigyeljenek, aztán valamikor majd jelentést írjanak a tapasztalataikról és ebben ajánlásokat fogalmazzanak meg, a világon semmi más jogkörük nincsen. Ilyet viszont már láttunk 2018-ban is. Az eredmény és a következmények ismertek…

A kampány jegyében (mi másért?!) tegnap Orbán befáradt a közszolgálatinak nevezett M1 Fidesz propagandaadó stúdiójába. „Exkluzív interjút” adott egy nőnemű mikrofonállványnak. A kis ember ezzel némiképp tehát eltért a hagyományoktól. Nem péntek volt tegnap, hanem vasárnap és nem Kossuth rádió, hanem televízió. A rendkívüli helyzet rendkívüli kiállást követel. Ő – lám – még vasárnap is fárad és törődik, kemény munkával tölti a drága idejét. Ez is fokozta a drámai hatást. „Rendkívüliként” hirdették meg ezt a one-man-showt, odakapcsoltam tehát, hogy vajon mit mondhat még ez az ember, amit mindeddig nem volt alkalma elmondani?! Néhány percnél tovább azonban – be kell vallanom – nem bírtam. A nagyképűségnek és az öntömjénezésnek olyan kavalkádját vonultatta fel az általam látott rövid idő alatt is, hogy – miután nem kívántam sem nyugtatókat szedni, sem a kardomba dőlni – inkább gyorsan elkapcsoltam. Ezért a továbbiakban a sajtó tudósításaira hagyatkozom, és jól teszi mindenki, aki nem reszkírozza meg, hogy az „exkluzív interjút” így utólag visszanézze.

Régóta tudjuk, hogy mindenki a saját történetének a hőse. Senki emberfiát nem hallottam még úgy elmesélni valamilyen eseményt a saját életéből, hogy abban ne ő vitte volna el a pálmát. Olyat viszont láttam és hallottam már, hogy alaposan megindokolva valaki önkritikát gyakorolt. Beismerte, hogy akkor ugyan helyesnek látta azt, amit tett vagy nem tett, de ma már nem úgy látja. Nem tenné meg ugyanazt ugyanúgy még egyszer, mert rájött, hogy hibát követett el. Szerintem egy ilyen beismerés sokat javít egy emberről alkotott pozitív képen.

Az azonban bizonyos, hogy nem Orbán Viktornak hívják azt az embert. Ő még csak véletlenül sem tett olyan kijelentést, amiből arra lehetne következtetni, hogy nem mindig a legbölcsebben és a leghelyesebben cselekszik. Azért, hogy mondanivalójának némi (ál)szerénységet kölcsönözzön, többször indította a magyarázatát (nem magyarázkodását!) azzal a szöveggel, hogy „nem kell ahhoz atomtudósnak lenni”. Az minden nehézség nélkül elhisszük neki, hogy ő nem atomtudós. Ha adhatok tanácsot, ezen kívül viszont lényegében semmit sem higgyünk el neki.

Az orosz-ukrán háború volt a „beszélgetés” témája. Orbán természetesen mindent megtett, hogy a háborút elkerüljék, ez azonban még neki nem sikerült. Persze másnak sem. Macronnak és Olaf Scholznak sem! Bekövetkezett, aminek be kellett (?) következnie. Most aztán itt vannak a menekültek, megteszünk mindent, amit kell és lehet. Felkészültünk. Mi, civilek, persze tudjuk és látjuk, hogy ez nem igaz. Orbán szerint viszont ezek a menekültek mások, mint azok, akik Szíriából menekültek, meg Afganisztánból, amikor ott is háborús körülmények uralkodnak. Pedig „nem kell atomtudósnak lenni, hogy valaki különbséget tudjon tenni a messziről, gazdasági szempontokat figyelembe vevő bevándorlók és az ukrán-orosz háború elől menekülők között. Aki a háború elől menekül, annak segítséget kell adni, mert mi vagyunk az első biztonságos ország.” Vagyis van azért némi, nem is csekély különbség a nálunk nem szavazó menekült és a kárpátaljai, minden remény szerint a Fideszre szavazó, menekült között. Nyilván az utóbbi javára. Azért az utcán, mezőn fagyoskodó magyarajkúakat ma reggel meg kellene kérdezni, hogy mennyire érezték az éjjel felkészültnek a magyar hivatalosságokat a menekültek fogadására. Érdekes választ kaphatnánk arra is, hogy vajon valóban olyan jó nép-e ez a magyar, amelyiknek élelmes képviselői 150 ezerért hajlandóak elvinni bárkit Budapestre. Másféle szállítóeszköz ugyanis csak elvétve akad. Ha a civilek és más segélyszolgálatok nem lennének, enni sem lenne mit és még az a néhány menedék sem lenne.

Természetesen Orbán szerint Brüsszel nem segít a menekülteken. „Hiába védte Magyarország a déli migránsválság idején Európa belső területeit is, Brüsszel akkor sem adott pénzt és a mostani helyzetben is segítség helyett folyamatos pénzügyi fenyegetés éri Lengyelországot és Magyarországot.” Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy Von der Leyen már február 25-én bejkelentette, hogy az Európai Polgári Védelmi és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek, az EU humanitárius ága készen áll a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránok alapvető és azonnali szükségleteinek kielégítésére. Az EU pedig a már rendelkezésre álló 1,2 milliárd dolláros segélyt meghaladó mértékben növeli a menekülteknek nyújtott pénzügyi támogatást, bár pontos összeget még nem vállalt. (https://www.vox.com/22948699/ukraine-refugee-crisis-us-eu-russia-war) Orbán tehát most is hazudik.

Az EU döntése alatt egyébként azt kell érteni, hogy a menekültek ellátására szánt pénzügyi támogatás összege nem csökkenni, hanem növekedni fog, vagy már nőtt is és ebből nyilván Magyarország is részesedik majd, vagy már részesedett is. Egyébként Magyarország támogatását pár napja Brüsszelben már hivatalosan be is jelentették! Más kérdés, hogy ezt a pénzt valóban a menekültek megsegítésére használta-e a kormány eddig, és mire használja majd a jövőben. Na ezzel kapcsolatosan vannak aggályaim.

Újra csak megismételte azt a hazugságot, hogy a baloldal katonákat és fegyvereket akar küldeni Ukrajnába, de mi nem adunk katonát. „A következő évtized arról szól majd, hogy ki tud a saját országa, a saját népe számára biztonságos környezetet teremteni a mindennapi élethez”. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy természetesen saját magára gondolt. Igaz, hogy azt is tudjuk, hogy háborúk idején megnövekszik a félrevezető információk száma.

Nem is ez az, amin én igazán kiakadtam. Azon a kampányfogáson fordult fel igazán a gyomrom, amikor Orbán azt mondta, hogy „amíg ő a miniszterelnök, a szankciók nem fogják veszélyeztetni az ellátások biztonságát, a magyar-orosz kapcsolatokat, illetve a rezsicsökkentést.” Vagyis: ha nem ő lenne a választások után a miniszterelnök, akkor megszűnne az ellátás biztonsága, vége lenne a rezsicsökkentésnek és mélypontra kerülnének a magyar-orosz kapcsolatok. Még konkrétabban fogalmazva: Orbán hatalmának Oroszország a garanciája, tehát rajta kívül senki más nem nyerheti meg április 3-án a választásokat. Ezért kell Magyarországnak kimaradnia az orosz-ukrán háborúból. Meg nyilván azért, mert ezt – Orbán támogatása fejében – Putyin megígértette hűséges magyar emberével.

Hölgyeim és uraim! Szeretném felhívni becses figyelmüket arra, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnöke nyíltan és szemérmetlenül megfenyegette és megzsarolta a magyar választókat!

A 2019-es ukrajnai elnökválasztáson a legtöbb szavazatot szerzett, demokratikusan megválasztott Zelenszkíj pillanatnyilag éppen az életéért harcol Ukrajnában. Zelenszkíjnek talán azért kell majd mártírhalált halnia, hogy Putyin újra egy Janukovics- vagy Porosenko-féle oroszbarát bábot ültessen a helyébe. Immáron magától Orbán Viktortól tudjuk, hogy mi történne, ha netán mi, magyarok is arra vetemednének, hogy elkergessük Putyin leghűségesebb magyar pártfogoltját, Orbán Viktort?! Akkor vélhetőleg nekünk és az általunk demokratikusan megválasztott új miniszterelnöknek is hasonló következményekkel kellene szembenéznünk?! Tessék mondani: meddig lehet ezt még csinálni?