Kedves Elvtársak!

Posted by

Fábián András
>E hasábokon jutott el hozzám Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédének pontos fordítása, amelyet a szerkesztő a politikai elemzők figyelmébe ajánl. Elolvasásra javaslom mindenkinek, akit ez az egész háború aggaszt és félelemmel tölt el. Ami engem illet, én nem kívánom ezt a beszédet elemezni, még akkor sem, ha esetleg azon kapna a kedves olvasó, hogy vitatkozom az abban foglalt állításokkal. Az csak a véletlen műve. Engedelmükkel inkább az eme üres szavak által előidézett egyéni szoc problémáimmal traktálnám a nagyérdeműt. De azért tessék csak türelmesen és figyelmesen átböngészni ezt a roppant tanulságos kordokumentumot. https://ujnepszabadsag.com/2022/02/26/elemzok-figyelmebe-putyin-beszede-magyarul-a-legujabb/

Szóval tegnap néztem, ahogy Orbán határszemlét tartott a „keleti végeken”. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy szereti ezeket a végeket emlegetni. Vannak keletiek, nyugatiak, északi és déli végek. Ez olyan ízes dolog nála. Meg katonás. Tudjuk, hogy betegesen vonzódik a katonásdi minden formájához. Szóval „Határszemle indul” posztolta a miniszterelnök a Facebookon. Katonák és Fideszes potentátok szoros gyűrűjében, (egymást lökte félre a sok talpnyaló, hogy minél közelebb kerülhessen a „nagy” emberhez) nagy komoly képpel ballagott a 133 bátor legerősebb embere. Körülötte üres határvidék, fák, bokrok és flaszter. A felvétel lényegében Monoron vagy a Hármashatár hegyen is készülhetett volna. Voltak persze vágóképek a beszivárgó menekültekről, akikkel viszont Orbán nem találkozott. Semmi bizonyíték nincs rá, hogy szót akart volna váltani bármelyikükkel is. Lehet, hogy tartott az esetleg kényelmetlen megjegyzésektől, provokatív beszólásoktól.

Hogy mégis a határon járhatott, arra az a párját ritkító esemény a bizonyíték, hogy hajlandó volt szóba ereszkedni még az eddig bojkottált sajtó és televízió tudósítóival is. Természetesen első helyen említette, hogy ő (ki más?!) személy szerint minden emberileg elképzelhetőt megtett, hogy megállítsa ezt a támadást. Azt is elmondta, hogy nem igaz, hogy bármiféle magyar vétó lehetősége felmerült volna Brüsszelben az Oroszország elleni szankciók ügyében. (Szíjjártó szerint a korábbi jóbarát, Donald Tusk, egyszerűen hazudik). Ez azért megnyugtató. Közben persze napvilágot láttak olyan nyilatkozatok, hogy a Sberbank magyarországi fiókjai az MNB engedélyével működnek, hiszen csak magyar ügyfelei vannak. Vagyis a magyar Sberbank fiókjait nem kell kizárni a SWIFT rendszerből. Nyilván ez lehet a helyzet az orosz Nemzetközi Beruházási Bankkal (IIB) is, amiről az első perctől, mint orosz hírszerző rezidentúráról emlékezik meg a magyar és a nemzetközi pénzvilág.

„Összességben tehát azt mondhatom, hogy itt a keleti határvidéken rend, nyugalom, fölkészültség és biztonság van. Nagyon remélem, hogy a háborúnak hamar véget lehet vetni és az élet visszatérhet a normális kerékvágásba” – összegzett a magyar miniszterelnök. Ennek kissé ellentmond, hogy Putyin ma már minden szomszédos és mindeddig nem NATO tagországot támadással fenyeget, ha netán mégis csatlakozni merészelnének az ellenséghez.

Visszatérve a honi eseményekre némivel reálisabb képet festenek azok a tudósítások, amelyek arról számolnak be, hogy a határon tanácstalan menekültek táboroznak. Nincs hova menjenek, nincs, aki útbaigazítsa őket, nincsenek mobil WC-k, befogadótáborok, szállítóeszközök. Vannak viszont 150 ezerért taxis hiénák Budapestre! Csak éppen semmi olyasmi nincs, ami bármiféle államilag szervezett gondoskodást, humanitárius törődést sugallna a bajba jutott emberek felé. Orbán, aki néhány napja még lehülyézte azokat, akik szerint Putyin megtámadja Ukrajnát ma már egész másként fogalmaz. Ha elhúzódik a háború, akár Kárpátalján is komoly katonai cselekmények lehetnek, ennek ellenére “nem szabad bevonódni a harcokba”. Nem tudom, mit jelent a „bevonódás”. Például híre ment, hogy a magyarlakta városokban több házon megjelent a magyar zászló. Talán valaki felbujtotta a magyarokat, hogy ezt tegyék, így „határolódjanak el finoman” az ukránoktól. Ha igen, ez nyilván nem fogja segíteni a helyi villongások kirobbanását, a „bevonodás” megelőzését. Különösen, hogy maga Orbán sem zárta ki annak lehetőségét, hogy az előre nyomuló orosz csapatok rövidesen elérhetik a magyarlakta területeket is.

Azok az ezerszer átkozott civilek viszont nyüzsögnek megint. Nyilván morális tőkét akarnak gyűjteni ezek a Soros-bérencek. Nem tudom, Erdő Péter és stábja ott sürög-forog-e a segélyhelyeken, ha vannak, osztják e a vigaszt és a meleg levest, de hogy Iványi Gábor már úton van, abban egész biztos vagyok. Viszont Lévai Anikó is megjelent az adományok közelében, és bevallom, hogy ez engem nem töltött el jó érzéssel. Ő leginkább Erdélybe szokta szállítani a magyar emberek szegényeknek szánt felajánlásait. Végtére is – háború ide-vagy oda – kampány van. Rövidesen választások vannak, ahol Orbán nagy valószínűséggel megbukhat. Legfontosabbak ma a szavazatok és semmi más! A menekülteknek meg most úgyis minden mindegy, El vannak azok foglalva a saját bajukkal-bánatukkal.

A pénzadományok gyűjtéséről nincsenek információim, és valószínűleg nem is lesznek. Nekem ugyanis egyből a vörösiszap katasztrófa során az áldozatoknak gyűjtött milliárdok képe ugrik be. Az a sok pénz máig tisztázatlan módon, nyomtalanul eltűnt. Persze, hogy nincs ingerenciája az embernek még azt a 250 forintos segélyvonalat sem felhívni. A Fidesz irodákba behordandó mindenféléről már nem is beszélve. Talán magyaráznunk sem kell, hogy miért. Mielőtt bárki is megvádolna bármiféle defetizmussal, mindenki maga döntse el, hogy hogyan akar segíteni. Pénzzel, adománnyal, az igazság kiderítésével vagy más módon.

Határrevíziója (talán ez nem a jó szó itt, de most már mindegy) során a már-már betegesen elhízott Orbán arra intette újságírókat, készüljenek fel, hogy a „háborúban a dezinformáció általános”. Szerintem nyugodtan ide sorolhatjuk azt a kormányzati propagandát is, hogy a magyar hivatalos szervek felkészültek a menekültek fogadására. Ha azonban a dezinformációs propaganda legterjedelmesebb és legékesebb példáját akarja valaki látni, nos, akkor feltétlenül olvassa el a bevezetőben ajánlott Putyin-beszédet. Nekem különösen az tetszett, amikor az ukrán hadsereg tagjait úgy szólította meg, hogy „Kedves Elvtársak!”

Címkép: Határszemle határ nélkül