Posted by 
Az Ukrán Légierő címere (forrás: wikipedia)
Az ukrán repülőgépek felségjelzései (forrás: wikipedia)
Ukrajnában az Antonov szponzorálta AVIA SVIT-en kívül repülőnapokat nem rendeztek, és nyílt napok sem nagyon voltak. A korrupció viszont a hadseregen belül is igen nagy. A bázisokra komoly kenőpénzért belehetett jutni külföldi és ukrán szervezésben. Akik részt vettek ilyeneken azok történelmi képeket készíthettek, hiszen a repülőeszközök egy része már megsemmisült a Donbasz környéki harcokban évekkel ezelőtt, a többi pedig valószínűleg most vagy harcol, vagy már elpusztult. A most következő képek 20 év alatt készültek különböző külföldi repülőnapokon, kiállításokon, nyílt napokon.
Az ukrán légierő a Szovjetunió felbomlása után, nehéz, hadászati bombázókkal is rendelkezett. A volt szovjet 184. gárda hadászati bombázóezred tizenkilenc darab Tu-160 repülőgépeiért Oroszország szinte mindent megadott volna, de 1988-ban amerikai “sugallatra” csak nyolc darabot adtak át, és egy kivételével inkább szétvágták a többi repülőgépet. Utóbbi repülőmúzeumba került. A Tu-95 légcsavaros hadászati bombázókból is hármat adtak át Oroszországnak. A képen látható Tu-22M3 bombázó nem légi utántölthető, tehát nincs hadászati kapacitása. A későbbi változatoknál már az orr elejére három órán belül felszerelhető utántöltő csonkot fejlesztettek ki. Az ukrán légierő 29 darabot örökölt meg a Szovjetunióból. A repülőgépek nukleáris hordozó berendezéseit kiszerelték a típusból.
- Az 57-es lajstromszámú Szu-27P gurulás közben a 2002-es pozsonyi repülőnapon.A 27P (perehavcsik = elfogó) már egy erősen elavult változat. Az Orosz Ruszkij Vityazi kötelék is ezt cserélte le az modernebb verzióra
- A 71-es Szliácson. A modernizált változatok Szu-27UB1M illetve Szu-27UP1M típusjelet kapták
- Az Ukrán Légierő talán legtöbbet külföldön látott repülőgépe az 58-as lajstromszámú Szu-27P1M.
- Még egy-két pillanat és feldübörögnek az AL-37F gázturbinák.
- A repülőgép sárkányszerkezetét a CAGI szélcsatornájában kísérletezték ki. Az ott végzett tesztek alapján két repülőgép készült el. A kisebbik a MiG-29, a nagyobb méretű a ТПФИ, Тяжелый Перспективный Фронтовой Истребитель, Nehéz Perspektívikus Frontvadász, Szu–27
- A repülőgép tervezésekor a cél a légifölény megszerzése volt, és szándék szerint a típusnak felül le kellett volna győznie az amerikai F-15 Eagle és F-16 Fighting Falcon repülőgépeket.
- Az ukrán Szu-27-es repülőgépek azonban elavult légiharc fegyverzettel rendelkeznek. A közelharcra az R-73 rakéták sisakcélzóval párosítva napjainkban is megállják a helyüket, de nagyobb hatótávolságú rakéták csupán az R-27R (ER)( és T (ET). A “R” radarirányítású változat, de annak a passzív változata, tehát a repülőgép lokátorának a rakéta robbanásáig követnie kell a célt, és irányítani a rakétát. A T szintén passzív de infravörös (hőkövető) rakéta. Az ET és ER változatok nagyobb hatótávolságúak, a rakétahajtómű hosszított üzemidejű és hosszabb maga a rakéta is a sima változatoknál. A MiG-29 nem tudja hordozni a nagyobb hatótávolságú változatokat. Mindkét változatnak van modernizált verziója R1 és T1 típusjelöléssel.
- A függesztmény tekintélyes mennyiség lehet, 10 függesztőponton 4,3 tonna fegyverzetet képes hordozni, üzemanyag póttartály nem szükséges, mert hatalmas mennyiségű 9,4 tonna üzemanyag fér a belső tartályokba. Ennyit nem is szoktak tankolni a típusba, a felével is vígan el lehet repkedni. A másik probléma, hogy az ukrán változatok még hagyományos doppler-impulzus lokátorral vannak felszerelve, az orosz Szu-30, Szu-35 PESA rendszerű sugáreltérítéses lokátorokkal felszerelt verzióival szemben.
Címkép: Ukrán gépek érkeznek a kecskeméti repülőnapraMilitary Technologie blog