Csak ülök a képernyő előtt – nehogy belesodródjak

Posted by
Radnai György
>Csak ülök és bámulom a képernyőt. Nehogy belesodródjak. A háborúba. Mert a „Jégtörő” (a Sas, a Gazda) azt mondta.
Csak ülök és bámulom a képernyőt. Volt már ilyen. Lesz is. „Nem értem jöttek.” Még. A FIDESZ székházat védik a rendőrök. Tőlem. Meg Tőled is. Tőlünk. Mert félnek: nem Putyintól.
Csak ülök és bámulom a képernyőt. Már Kijevben vannak. Még „csak” ott. A Kígyó-szigetet már elpusztították. Szenvtelenül. Nem mentek a szigetre, hajóról lőtték. Mindenki meghalt.
Csak ülök és bámulom a képernyőt. Peregnek a képek. Romok mindenütt. Menekülő emberek. Nem tudják, mi lesz velük. A gyerekeikkel. A hölgyek -urak tárgyalnak. Büszkén jelentik a semmit. Amiben maradtak. „Senki nem akar belesodródni.” Jöjjön, aminek jőnie kell!
Csak ülök és bámulom a képernyőt. Néha tüntetek. Ez jut nekem. Meg még az írás. Ami annyit is ér. Semmit. Néhányan olvassák. Talán el is gondolkodnak. Aztán mennek főzni, mosogatni, meccset közvetíteni és nézni. Mert a cirkusznak mennie kell. Az arénában gladiátorok. Most nem állatokkal kell küzdeniük. A kenyér ára a plafonon. Mert a kenyér és a cirkusz összege állandó.
Csak ülök és bámulom a képernyőt. Elba@@ott világ. Emberiség bolondság. Tehetetlen vagyok. Csak ülök és bámulok…

Címkép: Kijev felett rakéták