A komment a mindenhez is értők műfaja?

Posted by
Zöldi László
>A szomszédban dörögnek a fegyverek. Az egyik újságíró kolléga, aki orosz szakot is végzett az egyetemen, évtizedek óta kíséri figyelemmel a nyilvánosság cirill betűs fórumait. Az ukrajnai helyzetről például tegnap két cikket írt, mert fontosnak tartja, hogy a fejleményekről tájékoztassa az érdeklődőket. Hírmagyarázatára a világháló népe nyeglén reagált. Amivel az olvasók értelmezték az információkban bővelkedő bejegyzéseket, azt a témakör avatott ismerőjeként „internetes, tehát hevenyészett komment”-nek minősítette. (Kabai Domokos Lajos, Bekiáltás.blog, 2022.02.24.)

A kommentről sokáig ama hiszemben gondolkoztam, hogy kizárólag az amatőrök kedvenc megnyilvánulása. Azt, hogy egy fillért sem kell fizetniük a digitális tartalomért, azzal hálálják meg, hogy a szerzőt elküldik a fenébe. Mostanában egyre inkább az a benyomásom, hogy a profik is képesek slendriánul fogalmazni.  A politikusok közül nincs gondom például a szakpolitikusokkal. Mint a szakújságírók, ők is beleásták magukat egy témakörbe, és ha álmukból ébresztik fel őket, akkor is naprakészen, árnyaltan, kulturáltan, továbbgondolásra serkentően fogalmazzák meg az álláspontjukat.

Ugyanezek a szakpolitikusok, ha polgármester vagy miniszterelnök lesz belőlük, azzal kerülnek szembe, hogy egyszerre kell különféle szakpolitikákról (témakörökről) véleményt nyilvánítaniuk. Ha ráadásul némelyikükön még erőt is vesz a csalhatatlanság, tévedhetetlenség érzése, akkor igényt formálnak arra, amit a csípős köznyelv mindenhez is értésnek nevez. E magatartásforma kísérő jelensége az a fránya komment. De hogy ne csak a mindenhez is értő csúcspolitikusokat említsem, akik gyakran élnek kommentelmi jogukkal, saját szakmámban sem különb a helyzet.

A tekintélynek örvendő újságírók azzal érdemelték ki helyüket a szerkesztőségi hierarchiában, hogy kommentátorként vétették észre magukat, hírmagyarázóként, egy-egy témakör szakavatott ismerőjeként. Amikor azonban műsorvezetők lettek, egy képzeletbeli futószalag mellé ültették őket. Az eléjük gördített interjúalanyokkal öt-tíz-tizenöt percig beszélgetve kell bizonyítaniuk felkészültségüket a legkülönbözőbb témákban. Természetesen nem érthetnek mindenhez, ám ezt korántsem mindegyikük látja be. Némelyikükön elhatalmasodik a mindenhez is értés borzongató érzése, és ebből már nem kommentár (hírmagyarázat) sül ki, hanem csak komment. Odavetett, rögtönzött, sebtében megfogalmazott vélemény.

Tíz mondat a kommentről

A komment próbálja az élő beszédet imitálni, de ez csak nagyobb távolságot szül. (Hitka Viktória képzőművész, Népszabadság-Magazin, 2015. július 24.)

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2016. szeptember 6.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek 90 százaléka baromság, de a 10 százalék informatívabb, mint a cikk. (Pintér Gábor kommentelő, Facebook.com, 2018. szeptember 18.)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető három szakpolitikushoz: Cseh Katalin orvoshoz, Dávid Ferenc közgazdászhoz és Tordai Bence szociológushoz, ATV, 2020. október 23.)

A közösségi médiában megnyitni és elolvasni a kommentet sokszor jobb, mint egy vígjátékra befizetni a moziban. (Gáll Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 24.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Médianapló – 2022. február 25.